2013. szeptember 7.

A minap társalogtam az egyik modellező mesterünkkel... De most meg is akadtam, mert felmerül bennem a kérdés, hogy valójában a mi mesterünk-e. Kik azok a mi? Hát szerintem a hazai TT-sek zöme, akiknek egy része pl. a BTTB klubba tömörül. Nos ez a mester két fontos mondat között csak úgy beszúrta, hogy "tudod, hogy én nem járok oda" (értsd: klubtalálkozóra). Ezen el is siklottam, de így pár nap után fennakadtam rajta. Miért nem jár egy modelleket építő mester a méret aktív tagjait tömörítő klub rendezvényére? Ha egészségügyi okai vannak, akkor mea culpa, nem szóltam. De erősen gyanítom, hogy másról van szó. Persze mindenkinek egyéni döntése részt venni közösségi megmozdulásokon, de úgy gondolom, hogy ha a naptárra nézünk, akkor a 2013-as dátum erősen arra ösztökél minden erre hajlamost, hogy lemásszon az elefántcsont tornyából.

Ok, azt mondja, hogy a vevői így is megtalálják. Ez rendben is van, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a világ változik. Egyre gyorsabban. Akár egy hobbi szintű próbálkozásból is kerekedhet olyan megoldás, ami megszívlelendő lenne egy modellező mester számára. Ezek a kis ötletek pedig az összejöveteleken kapnak nagyobb nyilvánosságot, így a személyes találkozóval, az eszmecserével hamarabb, gyorsabban és első kézből kerülhetnek át. Meg aztán ilyenkor jönnek elő a gyűjtői, felhasználói vélemények is, melyek kritika formájában minden esetben építőleg hathatnak a modellezésre. Miért is zárja ki ennek lehetőségét a mester? Tudom, de nem írom le. Csak annyit, hogy elmúltak már a mavoe-s idők.

Kérem a tisztelt modellezőket, hogy nyissanak! Legyenek kreatívak, mutassák meg mit tudnak, mit szeretnének és legyenek elfogadók, befogadók. Aki ilyen, az látványos fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. Aki megélhetésből modellezik, tegye, hisz ez az egyetlen lehetősége, de ha már ezt az utat választotta, akkor legyen képes a fejlődésre. Ruházzon be gépekbe, technológiákba, vagy vonja be ezeket ügyesen a produkciójába. Ha egy modell a korszerűbb megoldások miatt drágább lesz, akkor alakuljon ki két termékkategória: a budget és az expert szint. Be fog bizonyulni, hogy hosszútávon az utóbbi lesz életképes és az olcsóbbat választók köre szép lassan elsorvad, mert ott van az emberekben a minőség iránti vágy. Nem akarom előhozni az általános demagógiát, hogy miért tart itt ez az ország. Mert azt akarják, hogy itt tartson. Nyomjuk le az átlagember torkán a kereskedelmi médiák által generált szennyet, hisz "ezeknek" ez bőven elég. Bálványozzanak műanyag sztárokat, majmoljanak senkiházi, egynótás celebeket és egyáltalán ne vegyék észre azt, ami mindemögött megbúvik.

Ugyanezt érzékelem a vasútmodellezésben is. Ha csak az igénytelenebb, olcsóbb modellt látja, akkor azt fogja akarni, fogalma sem lesz a jóról, a jobbról. Viszont ha megérintheti ez utóbbit, akkor elgondolkodhat, hogy talán hozzágyűjt még harmadnyi pénzt és azt választja.

Van egy mondás, sokszor ismétlem: amíg lószar van, addig verebek is lesznek. De megfordítva is igaz: amíg jönnek a verebek, addig a lovak is szívesebben szarnak...

 

2013. szeptember 3.

Erősítve a modellezési témát, most egy nagyon friss-meleg műhelyhír következik. A lößnitzi vásár egyik szerzeménye, egy Parisel érából származó BR01 122-es nagyjavítását mutatom be. A történet érdekessége a modell ára és az állapota.

BR01 122 NAGYJAVÍTÁS

2013. szeptember 2.

Nagyon sok minden történt az elmúlt egy hétben, ezért most igazi naplóbejegyzések lesznek olvashatóak. Amolyan vasútmodellezős élmények sora. Hisz végre történnek dolgok, bár a végeredmény sajnos nem lesz hepiend.

Augusztus utolsó hete igazi modellvasút turizmus volt a számomra. Putz Attila barátommal meg is alapítottuk az igényes modellturizmus élményklubot, ahol kimondottan a vasútmodellezéshez kapcsolódó utazás élményszintű lebonyolítását tartjuk szemelőtt, tehát nem az "utazzunk fél napot éjszaka a kocsiban, aludjunk pár órát nyitásig, majd az álmos böngészés után irány haza" metódus hívei vagyunk, hanem igyekszünk kulturális és kulináris tartalmat is becsempészni a történetbe. Na és ha kicsit többe van, hát ne ez legyen a legnagyobb gond...

Lößnitz - AKTT vásár

Nos tehát a recept már ismert volt: toborozz pár TT-s gyűjtőt, vagy modellezőt, foglalj szállást vagy a helyszínen, vagy a lehető legközelebb és ülj be az autóba, aztán irány a desztináció.

Most sem történt ez másképp, hiszen a tavalyi leunai út után már rögvest kívántuk az újabb kalandokat és a hamisítatlan keletnémet hangulatot, sörrel, kajákkal és nyakig TT-vel. A sebnitzi menet is jól sikerült, forgattunk is - hamarosan látható lesz. És izgalommal vágtunk neki Lößnitznek is, ami mindhármónknak - Attilának, új csapattársunknak, ZaGyunak, azaz Zalatnai Gyulának és jómagamnak is - első végcél volt az eddigi modellturistáskodások sorában.

Bevallom, hogy most nem sok kedvem volt fotózni, ezért nem szolgálhatok iagzai élménybeszámolóval, de azért lett pár hangulati felvétel. Most hagytam magam sodródni az árral (meg az árakkal...) és inkább voltam vásárlátogató. No meg azért egy kicsit ment a háttérben a diplomácia is.:-)

A képek:

 

A közel kilenc órányi autózás után megérkeztünk a Chemnitz kistérséghez tartozó Schwarzenberg falu közigazgatási szomjédjába, Bermsgrünbe, ami pár utcából áll. Az igencsak kedvező áron adott lakás erkélye az Erzgebirge csodás tájaira nézett. Egy aprócska bosszúsággal, hogy a régi, ndk-s időkben megszokott és megtűrt légvezetékek keresztül-kasul szabdalták a kilátást, így fotózhatatlanná vált a mesés táj.

 

Még a fényképezőgép adta optikai csalási lehetőségek sem járhattak túl a drótok ravaszságán....

 

A hangulatos, hegyoldali, csendes utcácskába némi életet vittünk érkezésünkkel és szokatlan nyelvünkkel.

 

Az Érchegység falvai szinte mind a bányászatból éltek, ennek emléke és hagyománya a mai napig nagy becsben van tartva.

 

Persze a rockzenén nevelkedett keletnémet lakosság nem hazudtolja meg önmagát és a szépen felújított lakóházak mögött ilyen jellegű buli- és játszókunyhók találhatók.

 

Mert hogy ez az épület a lejtőről nézve igazán impozánsank tűnik, rögtön megállapítottuk, hogy hyles kis ékessége lehetne egy német mellékvonali állomásnak is.

 

Az utca szövetébe helyezve meg méginkább.

Nos kérem ezen a lejtőn kellett visszatérnünk kedves kis lakhelyünkre azután, hogy a falu szinte összes sörét megkóstoltuk.:-)

 

Minden portán ott volt a bányászok jelvénye, ez a kis félköríves árnykép. Nagyon szép hagyomány. Kár, hogy itthon már nyoma sincs hasonlónak.

 

A fa nagy kincs - mert van. Megbecsülik, használják, szakszerűen tárolják. Még a legnagyobb házban is fafűtésű kazán dolgozik.

 

 

Na de térjünk rá a minőségi modellturizmus egyik fontos elemére, a sörözésre. Hol máshol, mint a falu egykori tűzoltóságának szertárából kialakított sörözőben, ahol történetesen jó volt a konyha is. És persze egy igencsak legendás, keletnémet sörmárkával kezdtünk bele a túránkba.

 

Attila és Gyula megelégedéssel hasítja az első korsó habját.

 

A finom étkek közül Gyulának és nekem erre esett a választásunk. Röstellem, de nem emlékszem a nevére.

 

Attila jól bírta a német nyelvet, így vacsorára sem tágított tőle.

 

A kis falu, hivatalosan három sörözője közül, a másodikban oldottuk a nap fáradalmait és hát ugye, hogy a vérbeli werbewagen gyáros, a motívumgyűjtést sem hagyhatta ki.

 

A levezető sétánk már erősen alkonyatra esett, így csak ezzel a képpel szolgálhatok a völgy túloldalára felkúszott településről.

 

Ezt az isteni, habzó nedűt a TT-s sorstársaink egészségére fogyasztottam.

(most ki is szaladtam a konyhába, hogy megbontsam az onnan hozott egyik finomságot, egy Sachsen Doppelbock barna sörkülönlegességet)

 

A következő nap

 

Nyitás előtt kellett Lößnitzbe érnünk, így a nappal keltünk. Ő természetesen most is szebb volt nálunk...

Azért pocsék lehet ilyen kilátással ébredni ott minden nap.

 

A reggelink. Így azért jó kis napnak nézhettünk elébe.

 

A TT Putz Team hivatalos standja a lößnitzi AKTT vásáron. Érdemes megfigyelni a német szomszéd tekintetét.

 

  

Zsizsgős egy napunk volt, hamar el is ment, nagyon sok szakmai eszmecserével, no meg jó sok magyar látogatóval. Ez a kép már a délutáni lecsengéskor készült, amikor már csak punnyadtabb lézengés volt az asztalok közt. Azért ekkortájt is lehetett szép dolgokat találni. Gyári turkáló sajnos nem volt.

 

A velünk szemben elhelyezkedő teherautó kisszériás manufaktúra.

 

Az egyik szomszéd csodálatos német villanygépei. Itt az árak nagyjából 400 eurótól indultak.

 

 

 

Egy kis asztalnál az egyik kedvencem, a helyes kis üvegkalitkás gőzmotorkocsi, a Glaskasten BR98-as. Végre ez is elérhető lesz TT-ben. Sajnos a készítője eléggé mogorva volr, így nem tudhattam meg többet.

 

Egy 75-ös szépség. Érdemes az árcetlire rálesni...

 

Itt sem volt jelentősebb árdifferencia...

 

A legendás E69-es is majd' egy autó árába került.

 

És végül egy kis ízelítő az NVA 1:120-adnyi jelenlétéből. A militarista témákat gyűjtők kollégák kedvéért kattogtattam itt is a gépet.

 

 

 

 

 

És pár mondatban az általános véleményem a kiállításról. Nekem Leuna jobban bejött. Bár a tavalyi buli sem volt már az igazi, így a mostani Lößnitz sem hozott akkora átütő élményt. Ennek előszelét már érezhettük Sebnitzben is. Lefele tart a TT-s piac. Fogy a pénz, fogy a vásárló, egyre erőtlenebbek a közösségi találkozók.

Sok piaci résztvevővel beszélgettem. Már, aki el is jött a rendezvényre. A Kühn ott se volt. A Kres szerintem az utolsó pillanatban mondta le. Piko nem vesz részt ilyeneken, pedig most debütélt a BR118-assal. A Modellbahnshop Sebnitz is távolmaradt. Turkáló nem volt. Szóval kezdi fényét veszíteni az egész TT-s közösségi szerveződés. Aki ott volt, azok panaszkodtak. Lásd lentebb, a rocós írást. A kinti szaksajtós kollégák is csak hebegtek a láttottaktól. A TT Total munkatársa tavalyelőtt még évi 3-4 számot vizionált, most épp csak kettő jelenik meg, mondván hogy nincs annyi TT-s újdonság. És ez igaz.

Sajnos a gyártók nem fejlesztenek.

Ami a használt modelleket illeti, szép lassan kúsznak fel az árak. Amit pár éve 60 euróért meg tudtam venni, az most 80-90, az igényesebbek 150-280 között mozognak. Ezek mellett egy Beckmann gyári áras 75-ös, vagy az új 41-es már nem is tűnik soknak 270-300 euróért.

Vannak cégek, akik sok modellt jóárasítanak. Lásd Piko Taurus.

És vannak a szerencsés helyzetek, amikor éppen jó pillanatban jár ott az ember, lásd MÁV DWA kocsik.

Szerencsére kaadnak azért aprócska pozitív jelek, amikbe érdemes belekapaszkodni, de sajnos összességében nagyon elszomorító a helyzet.

Azért ne csüggedjünk! Éljen a TT!

 

Amennyiben megkapom Attilától és Gyulától az ő képeiket, akkor bővítem a beszámolót.

 

 

Bergheim - ROCO

 

Mint ismeretes, jó pár éve erősítem az Indóház magazin vasútmodell rovatának szerkesztőségét. A TT-s újdonságok bemutatása, a hírek, érdekességek szemlézése a feladatom. Ennek köszönhetően bekerültem egy olyan utazó csapatba, amivel minden évben (szigorúan önköltségen) megjárjuk Nürnberget, illetve ha adódik, akkor egyéb utazást is abszolválunk. Most, nyár végén az egyéb kategória zajlott le, mégpedig a Roco bergheimi főhadiszállására voltunk hivatalosak. Mivel a cég TT-ben csak kis mértékben érdekelt, ezért a H0-ás tervek alapozásán vehettem részt, mint amolyan kibic, akinek semmi sem drága...:-)

Így elkisérhettem Mucsi Barna és Kovács Gyuri barátaimat, akik már több éves, jó kapcsolatot ápolnak Reindl úrral, a gyártó fejlesztői osztályáról.

Érdekes utazás volt, megannyi, a TT-sek számára is megdöbbentő és szemfelnyitó erejű információval.

De a rend kedvéért nézzük a képeket (amiből nem lett sok)!

 

Jómagam, Barna barátom, Herr Reindl, a Rocotól és Gyuri az Indóház rovatszerkesztője. Mindezt Bergheimben, a cég bemutatótermében.

 

Ritka történelmi pillanat, amikor Barna átveheti az első Gysev Ludmillát, persze H0 méretben.

 

A TT-s szortiment egy aprócska része, ahol főként az azóta már jelentősen auslaufra futott Szergejek látszanak.

 

És a maradék, a sikeresnek mondható P8-assal, valamint a megannyi Búvár variációval.

 

Na de ennyit a TT-ről. Igaz, hogy akárhányszor felemlegettem, jót derült a társaság... Mindenképpen el kell mondani, hogy a Roco részéről a TT jelen pillanatban egy teher, amivel főleg kivárnak. Telítve a piac, nincs pénz fejlesztésre, és főként az, hogy erőtlen a piac. Meglepő, de még kint, a németeknél is. Magyar Szergej variáció lehetősége egyelőre jegelve, sőt minden egyébé. De azért nem vagyunk elfelejtve...

 

Ha már ott voltunk, akkor ebédeltünk. Egyfajta gulyás, némi tésztával és nagyon finom salátával. A leves már csak a maradék volt, talán amolyan csontleves féle...

De milyen érdekes a tálca. Az egykori cég utolsó nagyszériás terméke, amin a festék sokkal időtállóbb, mint a modelleken. Vicces...

 

A félnapos irodai beszélgetést követően meglátogattuk a SMEC-et, azaz a Salzburger Modelleisenbahn Club-ot. LINK

Helyes bejárat, majd fel az egykori váltókezelő terembe.

 

Egy 80 nm-es asztal, persze H0-ban, ami mellett az ablakokon át láthatjuk az elrobogó vonatokat.

Az asztalról filmet is készítettem, no meg képsorozatot, amit egy későbbi időpontban tennék közzé.

 

Egy igazi érdekesség, hogy a klubházban egy falatnyi kis boltocska is működik. Igaz, hogy minden off méret, de a kép jobb alsó sarkában a fekvő mozdonyok közt (éppen azon csillan a lámpa) egy Rokal V200-ast találtam.:-)

Azért kíváncsi lennék, hogy itthon, nálunk melyik vasútmodell klub mondhatja el magáról, hogy saját boltocskája is van...

 

Na persze ne hagyjuk ki a kötelező kultur tartalmat sem: ebben a vendégházban foglalta számunkra a szállást a Roco. Köszönjük!

 

 

És akkor a száraz, lehangoló tények: az egyik legnagyobb gyártó, tehát a Roco is a most divatos problémákkal kűzd. Azaz szűkülnek a piacok, átrendeződnek a vásárlói szokások, drágul a gyártás és szép lassan visszatér minden az egykor extraprofittal kecsegtető Kínából. Ez utóbbi persze nem gond, mert legalább európai munkaerőt alkalmaz.

A piac szűkülése egyértelmű: ma már nem a gyerekek, a fiatalok hobbija a vasútmodellezés, hanem az időseké, a nyugdíjasoké. Ők meg sajnos szépen kikopnak az aktív vásárlói tömegből. Az ifjak a kütyük felé fordulnak, ezért fejlődnek inkább a "smart" technológiák és erősödik folyamatosan a digitális technika. Talán ezzel még vissza lehet csalogatni az ifjabb, de már stabilan kereső korosztályból vásárlót. H0-ban minden bizonnyal. De TT-ben reménytelen. Ahogy írtam fentebb, az iparág kivár. Most minden telítődni látszik. Már nem kell x-edik Szergej, vagy Búvár festés. Max ímmel-ámmal jönnek ki újabb kocsik a meglévő alapokon. A mozdonyfejlesztés viszont nagyon drága és csak olyanba vágnak bele, ami sok országban eladható. Ezek zöme viszont már el lett lőve, tehát per pillanat nincs mit kihozni. Ne álmodozzunk magyar mozdonyokról! Ezek csak itt futottak, futnak, külföldön nincs piacuk. Persze, ha vállaljuk, hogy 250-500 db-ot itthon megveszünk és az eredetileg kikalkulált, gyári áron, akkor indulhat a gyártás. De vegyük figyelembe, hogy egy ilyen sorozat ára 200-400 euró körül alakulhat. Tegye fel a kezét, aki ilyen áron megvenné a magyar mozdonyt! Látom, hogy nem tolakodtok. A Roco M62 100-as Szergejét összesen 9 példányban adták el itthon - az eredeti, 139,90 eurós ajánlott fogyasztói áron. Az összes többi ennek feléért ment ki a gyárból. Ez nem buli.

Tehát ezért nem dúskálunk magyar formaújdonsággal.

A családok, vagy egyének mai, gazdasági helyzete már nem engedi meg, hogy nagy ívű vasútmodellező tervek szövődjenek. Még kint Németországban is drága hobbinak tűnik, így ne csodálkozzunk, hogy itthon egyre fogy a vásárlóréteg még a közkedveltebb méreteknél is.

Összegezve, most nem jó érzés magyar TT-snek lenni, annak ellenére, hogy a Tillig öt hazai festésű modellel lepett meg bennünket.

 

2013. augusztus 22.

A két nappal korábbi bejegyzésem lényege törölve, mert időközben mégis megtörtént egy bocsánat kérés és okafogyottá vált a hisztériám.

Ettől függetlenül az új fórumhelyen a modulszakosztály üzeneteit és eszmecseréjét lehet megtekinteni.

2013. augusztus 20.

Voltaképp egy szolgálati közlemény következik.

Hoszas töprengés és esélylatolgatást követően megszületett a döntés. Elhagyom az oly szeretett és élőhelyemül szolgáló TT-s topikot, ami a Hobbivasúton működik. Most nem fejtegetném az okokat, egész egyszerűen az ifjabbak fokozatmentes térnyerése, a viselkedési normák felhígulása és a belátás hiánya vezetett oda, hogy mindezek okán megfogalmazott reakcióimtól inkább megkíméljem az olvtársakat. Ha bármi problémám van a világgal, akkor leírom itt, akit érdekel elolvassa, viszont nem fogja szétbomlasztani egy - sajnos a fentiek miatt bomladozó - közösség üzenőfalát.

Szép volt, klassz volt, köszönöm!

Hogy mindez az egómról szól? Lehet...

 

Netán egy alternatíva: ÚJ, ÖNSZABÁLYOZÓ TT-s FÓRUM

Ha bárkinek kedve van csatlakozni, betartva a legalapvetőbb viselkedési normákat és nem kíván pár hozzászólás után arcoskodni, akkor oTT a helye.

 

2013. augusztus 6.

Végre egy kis modelltéma. Bár ez sem lesz sikertörténet. Most ilyen fanyalgós időket élünk, de ígérem, hogy lesz nemsoká tök pozitív post is.

 

Hát hol is kezdjem...

Szóval adott egy modellbolt. Az egy kezemen is meg tudom számolni mennyiségű szaküzletek közül így igen hamar kisakkozható, hogy melyikről is beszélek. Kicsit hányatott sorsú üzlet, kezdve ott, hogy az egyik tulajdonos - bár a legnagyobb értő a szakmában - rosszul választott és nem a legmegfelelőbb embert találta meg üzlettársául. Az okok talán ismertek, de ne firtassuk. Ez lett a leosztás, így vágtak bele - lássuk be - igencsak tetemes hendikeppel a nagy magyar vasútmodellboltos életbe.

Egy viszonylag fehér foltot fedett le az első üzlet, bár kétkedve gondol bele az ember, hogy ugyan hány fizetőképes vevő tér be a boltba egy olyan környéken, ahol a legalacsonyabb ház is tízemeletes, az átlagos bőrszín meg valahol a tejeskávé felé hajaz...

 

No de meglepetésre nem volt rossz az üzlet látogatottsága. Azért merem ezt ilyen benfentesen állítani, mert 2012-ben érhetett az a megtiszteltetés, hogy az üzlet tulajdonosi körében a pozitívabbik oldalon álló úr szívesen vette, sőt kérte a segítségemet. Így megadatott pár hétig, hónapig a bolt aktív részesének lennem. Olyannyira, hogy "tanácsadói", szervizes, néha eladói, anyagbeszerzői, lótifuti, bankügyintéző, szállítói és még ki tudja milyen munkaköröket betölthettem, tisztán csak lelkesedésből, no meg pár aprócska forintért, amit a javításokból lehetett kapni. Bár kódolva volt, hogy ez nem egy egzisztencia, de akkor nekem így esett jól, kaptam is érte a családomtól, hogy mindig este 11-ig trécselek bent a boltban, sose vagyok otthon. "Megéri, befektetés, hidd el, hogy meghozza a gyümölcsét" volt párom felé a vigasz szó.

Aztán mígnem egyszer csak lábra kelt pár olyan információ, hogy az üzlet tulajdonosi körének negatívabbik felét képviselő (no nem úr, mert az sok lenne) illető olyan valótlan, koholt és ízléstelen dolgokat terjesztett rólam, hogy eleinte csak elképedve hallagattam vissza a sztorikat, aztán meg erősen felháborodtam. Olyannyira, hogy teljesen hátat fordítottam a szaküzletnek. Egyedül csak a hozzám közelebb álló másik tulajdonossal tartottam a kapcsolatot, bizományosi árut vittem, megbíztam benne és az elszámolásokban. Azok után, hogy pl. a másik tulaj zokszó nélkül eladta a saját gyűjteménymből származó olyan modelleket, amik csak bemutató szándékkal voltak a vitrinben. Azóta sem tudtam őket pótolni...

Ezután, az elmúlt év utolsó napján az üzlet megszünt ott létezni, ahol addig volt. Valamikor januárban tudtam meg úgy, hogy több százezer forintnyi bizományosi áru volt ott náluk, plusz némi saját holmi, sőt egy vitrin is.

Filmvígjátékokba illő körülmények során tudtam visszaszerezni a készletemet, de legalább kisebb hiányosságokkal, de megvolt. Voltaképpen el is számoltunk.

 

A dologban nem is ez érdekes, hanem az, hogy megannyi modellezőtárs, legyen az TT-s vagy más méretben érdekelt, egyfolytában engem hív, nekem ír, ha összefutunk, a második mondat után faggat, hogy mi van azzal az üzlettel. Teszik ezt azért, mert tavaly nyáron pár hónapig ott evett a fene. Ezek szerint nem hiába, mert elég sokan pozitív élménnyel távoztak az üzletből, a személyemet összekötötték azzal. Valahogy ez a negatív tulajnak (nevezzük így) nem ragadt meg a szürkeállományában. Ő módszeresen utálta el azokat a lelkes embereket, akik megpróbálták tolni az ő szekerüket. Maradt ő, aki nem is ért a modellekhez, holott állítólag gyűjtő, de inkább csak azért, mert nem tudja (vagy nem szeretné) máshová tenni az összeszedett pénzét. Még ez is meglepő, hogy egy ilyen habitusú embernek van hobbija. Az meg felháborító, hogy éppen a TT vasútgyűjtés az...

Tehát még a mai napig érkeznek kérdések, hogy mit tudok róluk, mi van velük, sokan még most is összemosnak velük. Sajnos a fent jelölt illető miatt hevesen kell ilyenkor tiltakoznom.

 

Nem is ismerem a továbbiakat, nem tudom, hogy az üzlet mikor nyitott meg a katonai rangfokozatról elnevezett utcában, közel a Stadionokhoz és arról sincs fogalmam, hogy milyen átfedés van a webshop-on kínált termékek és a valós raktárkészlet között. Van sejtésem, hogy nem sok...

Miután elég sokan nyaggattak azzal, hogy megnyitottak-e már, működik-e a webshop, kapóra jött egy igen jó ajánlat egy olyan vagon esetében, ami még nem volt meg a gyűjteményemben. Ezért lerendeltem webshop-on. Azonnal jött az automatikus visszaigazolás, majd semmi. Tudtam egyébként, hogy az általam pozitívnak tartott tulaj akkortájt megy nyaralni, de hát azért vannak ketten (sajnos a korábbi alkalmazottakat elküldték), hogy mindig tudja valaki intézni a bolt ügyeit. Kb. két hét múlva érkezett meg a válaszlevél, hogy a modell átvehető az üzletben. Ezt megerősítendő még magán üzenetváltás is történt, hogy átvehetem, itt és ott van az üzletben. Kellemeset a hasznossal, még egy másik modellt is be kellett vinnem a boltba, mert éppen arra volt valakinek sürgősen szüksége. A kéréstől számított 12 órán belül elvittem, míg az én rendelésem már a harmadik hetében volt. És mi a slusszpoén? Hát hogy a megrendelt, a számomra kikészített modell nem volt sehol. Nna erre tessen gombot varrni! Csak azért nevetek ezen, mert nem ez volt az első ilyen eset az üzlet életében. Sőt volt olyan, hogy magam szégyenültem meg hasonló dolog okán úgy, hogy többszörösen kellemetlen helyzetbe kerültem az akkori vevő előtt. Mindegy, mint tudjuk a vevő sem szent, így már túl vagyok rajta. De.

Csak hozzáteszem, hogy időközben a modellet megkaptam egy csomagügylet során, de vagyok annyira becsületes és gerinces, hogy ezek ellenére is megvásárolom a megrendelt vagont. Vásárolnám, ha meglenne, de nincs. A nagy paklikeverők tudnak valamit odafent...

 

Kérdem én a kedves olvasót, hogy így van értelme szaküzletet fenntartani abban a világban, ahol éppen ez az ágazat szenvedi el a legnagyobb károkat, hisz passzió, tehát a legutolsóvá lett az átlagember életében.

És egy apró adalék mindehhez: míg ott várom, hogy valahol legalább nyomát leljük a kocsinak, érkezik egy telefon. A kérdést nem hallom, de a válasz meghökkenten így szól: "ööö, de hát nyitva vagyunk..." Ezután: "ja, hogy reggel kilenckor? Igaz, hogy a nyitva tartás 9-től szól, de hát a banki, meg a hivatalos ügyek intézése megcsúszhat, így sokszor később érünk ide nyitni..." No akkor most mi van? Ha ügyintézés van és ki van rúgva az összes segítség, akkor tessen 10-re módosítani a nyitás időpontját! Ja, hogy akkor meg 11-ig nem fog beérni senki? Akkor hol az igazság?

Kéremszépen, itt kezdődnek a bajok! És ezek után már nem is meglepő, hogy egy megrendelt modell nincs meg.

Éljen a vadkapitalizmus, meg a professzió! Azt hittem, hogy barátok vagyunk...

 

Kellemes vásárlást kívánok!

 

2013. augusztus 3.

Most van a legdöglöttebb nyár. Szinte megállt az élet. Már akinek... Velem történt egy, s más, de inkább nem kívánom tudni. Annyit összegeznék, hogy nem elég, ha az embert mindenféle tragikus események sújtják, az azokat követő időszak igen izgalmas meglepetésekkel járhat még úgy is, hogy semmi szándékunk nincs belebonyolódni kínos szituációkba. Nekem ezt is sikerült, de túl leszek rajta. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy míg bűnözők futkároznak szabadon, rendőrségi határozatok születnek nyomozás felfüggesztéséről, mert nem keresik tovább azt a rohadékot, aki feltörte a kocsimat, 50 ezres kárt okozva benne, addig ártatlan tettek miatt alázzák meg az embert és döntik romba az önbecsülését.

Már egy ideje foglalkoztat egy gondolat. A minap ez újra megerősödött bennem, amikor ismét hasonló helyzetbe kerültem. Nem szeretnék kategorizálni, de minek után az ember élete így, vagy úgy változik, így bizony átértékelődnek a korábban jónak, megszokottnak vélt élethelyzetből fakadó álláspontok. Nem csavarva a szavakat, jöjjön a történet, aminek kicsit hosszabb a felvezetése:

 

Tán kevesek számára tudott, hogy belvárosi gyerekként kezdtem meg evilági pályafutásomat. Ez a földrajzi összefüggés talán 30 éves koromig nem is volt lényeges. Éltem a megszokott mindennapjaimat, megspékelve azzal a sajátossággal, hogy viszonylag későbbi gyerekként (anyám 34, apám 37 évesek voltak) születtem. Volt egy 11 (!) évvel idősebb nővérem, akire én már csak úgy emlékszem, hogy mindig betegeskedett. A folyamatos kezelések, kórházba járás, meg egyéb rizikófaktorok miatt, mint egyetlen, egészséges gyerekét, anyán nagyon óvott mindentől. Mivel ő a városi létben valósította meg önmagát, a sokgyermekes vidéki, polgári családból a fővárosba "menekült", ezért neki mindene volt a belváros. Nagyon hamar urbanizálódott, hisz könnyű volt megszokni a sarki közértek, zöldségesek, hentesek közelségét, a kétliftes ház összkomfortját és a bazi nagy, hodály lakást. Ebben a közegben nekem arany életem volt. Bölcsi, ovi a házban, iskola két sarokra a Bazilikánál. Játszótér az akkor még Engelsről elnevezett városi parkban és kellő mennyiségű, haver, pajtás, függetlenül a társadalmi helyzetüktől. Gondtalan, a világ árnyoldalaitól mentes élet volt ez. Az autóval kezdetben a ház udvarán, majd az igen gyéren parkolt Guszev, későbbi Sas utcában lehetett, ingyen megállni. Na jó, autó. Ez ekkortájt - és apámnak mindig is - Trabant volt.

De minden olyan jó volt. Nem volt cigánybűnözés, nem volt magyarbűnözés, max annyi kár ért, hogy a nagyfiúk kirugták az új 5-ös bőrfocilabdámat a 4-es busz elé, amitől kidurrant.

Nagyjából itt éltem nővérem haláláig. Aztán jött a lánykérés, majd esküvő. És az eltávolodás a belvárostól. Egy kis zuglói lakásban pár év, majd irány Budaörs. Nna ott mintha más bolygón lettem volna. Hamar bebizonyosodott számomra, hogy miért is az, ami az ország akkor leggazdagabb városa. Méregdrága telkek, ingatlanok, gyorsan fejlődő, zöldmezős beruházások, az összes hipermarket egy helyen és nem meglepő módon rengeteg, jól szituált ember, remekbe szabott karrierrel, egzisztenciával, családdal és az ezekkel járó adalékokkal: autók, ingatan, passziók. Hamar sznobbá váltam. Csak abban a közegben mozogtam otthonosan, magasról lenéztem a lumpenizálódó belvárost, a kapcsolódó kerületeket és gondolni sem mertem, hogy mi lehet a peremvidékeken. Buda végig megvolt, mert az összes ismerős I., II. XII. kerületben élt, az ezzel járó pompában. De Csepel, Erzsébet, Rákosborzasztó? Ugyan, arra a madár sem jár. Aztán, amikor már szélesedett az ismeretségi köröm, sokat jártam az addig fehér folt területeken. Jé, erre is laknak emberek? Jé erre jó emberek laknak. Nahát, hogy élhetsz itt a világ túloldalán? Persze kérdés, hogy kinek a világának a túloldala az...

Aztán a sors úgy hozta, hogy egyik napról a másikra beköltöztem a hetedik kerületbe egy közös albérletbe, talán hatodikként. Csodás életváltásom elkövetkező szakaszában meg kikerültem Pesterzsébetre. Nna nesze nekem! Nyugodt és tisztább környék, kertvárosias környezet. Csak épp a költözés előtti héten öltek meg egy embert a sarki éjjelnappalinál. Jó mi?

Durván elhatárolható cigánytelep, autópálya és csatolt részei (merőben más, mint az M1-M7) és borzasztó sok lecsúszott ember. Legalább is az előéletemből erre gondolhattam, de mint aztán megtudtam, ezek az emberek nem voltak magasabban, nekik ez az elérhető legmagasabb.

Helyi hipermarketek és az ehhez a közeghez igazodó töltelékfazonok, kéregetők, hajléktalanok.

Meglepő, amit írni fogok, de mindezen körülmények mellett az emberséges kapcsolatok, azok ápolása, ezen emberek egymáshoz viszonyulása megdöbbentően másabb, mint a belvárosi, vagy a budaörsi fajtársaiké. Kezdtem megszokni ezt a társadalmi állapotot. Ok, vannak faragatlanabb megnyilvánulások az utcán, néha még lőnek is egyet, kettőt a hátsó téren, de egymásra köszönünk, a gyerekeknek vannak pajtásaik, ha bajban vagyok, elég hamar ott terem valaki és segít...

 

És itt jön a kontraszt:

Pár hete a budaörsi Ikeában jártam. Nem vettem semmi érdekeset, csak pár dobozt pakoláshoz. Tőlem két autónyira, egy sárga, puccos kombi Audi mögött ifjabb házaspár évődik a nagyon nehéz, kétdobozos bútor kocsiba emelésén. Láttam a kis hölgyön, hogy az életben nem fogja belső károsodás nélkül megemelni a pakkot, de a srác csak nógatta, hogy "de hisz be kell raknunk". Ismertem a helyzetet, álltam már én is így a kocsi hátsó ajtójánál terhes asszonnyal és míg ottani lakos voltam, eszembe sem jutott, hogy segítséget kérjek. Hirtelen jött ötlettből odaléptem és felajánlottam a segítségemet. Ennek hallatán a srác valahogy megnémult és vádlóan nézett nőjére. A hölgy hátrébb lépett, és míg a fickó ledermedten állt a helyzetben, fogtam a kétdobozos csomagot és egy gyors mozdulattal betoltam az Audi csomagtartójába. Talán még meg sem köszönték. Mondtam, hogy bátran lehet ám segítséget kérni, mert egy ilyen csomag minimum két (férfi) emberes. Aztán szinte duzzogva elhajtottak. Pár percig csak ültem a kocsiban és töprengtem. Milyen világot élünk? Lehet, hogy nem budaörsiek voltak, hanem biatorbágyiak, pátyiak, tán Telkiből jöttek. Édes mindegy. Nem kívánok senkit sem megbántani, aki ott, azon a környéken él. Tudom, vannak barátaim, akik ott laknak és nem ilyenek, de mennyire kell ennek trövényszerűnek lenni, hogy egy bizonyos élettér ennyire elviszi az embert rossz irányba.

 

Nem sokra ezután, talán tegnap lehetett, ismét ebben az Ikeában volt dolgom. Megéheztem, messze volt még az otthon, ezért bevállaltam egy kéthotdogos kombót, némi mandulás sütivel, meg üdítővel. Ott ilyen nyolcszemélyes asztalok vannak, tehát mindenképp ülsz valakivel az asztalnál, de ez legalább közösség építő. Hehh, pont ott...:-/

Kifogyott a hot kecsap a nyomós dobozból, ezért elmentem hotdoggal a kezemben, hogy szóljak az egyik dolgozónak, hogy töltse fel az adagolót. Mig térültem, fordultam, látom hogy a helyemen toporog egy jóember. Ott volt az asztalon az érintetlen sütim, tán még a másik hotdogom, szalvétám és a pohár innivalóm. Rendben, egymás mellett, ahogy az ember leteszi maga elé, ha enni kíván. Kedvesen, viccesen szólok a pasasnak, hogy szívesen adok a sütimből, ha már ennyire ide telepedett, ahol szemmel láthatóan ülnek. Mi volt a reakciója? "Nem volt ráírva, hogy valakié, azt hittem, hogy csak így itt hagyták..." Remek, mosolyodtam el: "egy komplett sütit, tele üdcsivel csak így itt hagyni? Amúgy meg én úgy tanultam, hogy illik kidobni a szemetet magunk után, ha befejeztük az evést..."

Erre még neki állt feljebb és mormogott valamit, de ami a legmegnyerőbb, nem ült arréb. Gyakorlatilag ott terpeszkedett az én aurámban, le sem tudtam ülni, folytatni a reggelimet, így én mentem arrébb és fejeztem be - állva.

Nem biztos, hogy ez utóbbi Budaörs specifikus, de valahogy összecseng a két szitu. Egyértelműen arról szólnak ezek a történetek, hogy nem vagyunk kíváncsiak a másikra. Nem törődünk az embertársainkkal és ezért el sem tudjuk fogadni a törődést, a segítőkészséget. Tőlünk nyugatabbra annyira tiszta és barátságos egy áruház parkolójában a segítség kérés és nyújtás. Itt meg lehányjuk a másikat. Tudom, mert sokszor éreztem így. Átnézünk a pirosnál kéregetőn és nem hajolunk le a földön fetrengőhöz, aki lehet akár részeg, narkós, de súlyos epilepsziás, vagy szívbeteg is.

És mindig elfelejtjük, hogy mi lesz, ha mindez velünk történik meg egyszer...

 

Kellemes nyarat mindenkinek!

 

 

2013. július 29.

Megint itt vagyok. Most reggel éppen belekezdenék a közlekedési műsorunk adástervének összeállításába, amikor megszállt pár gondolat és nem szeretném, hogy elillanjanak.

Annak idején olyan gondolattal indítottam el ezt a blogot, hogy rendszeresen írok majd, folyamatosan hírt adok a TT-s világ dolgairól, megfűszerezve a saját benyomásaimmal. Ideig óráig ment, majd beláttam, hogy van nálam jobban felkészült, elhivatottabb csapat, akik nagyon jó blogot írnak a témában. Ők a vasuttmodell.blog.hu csapat. Megtehetik, hisz már bejáratott kereskedők és szinte minden modellt első kézben be tudnak mutatni, véleményt tudnak róla alkotni. Amikor nekem hónapokig kell kuncsorogni a gyártónál, hogy küldjék el a Nürnbergben leegyeztetett bemutató modelleket, addig Ottóék már túlvannak a beharangozón, így nekem csak a nyomtatott sajtónak szánt - valjuk be, hogy már csak formai értékkel bíró - bemutatók maradnak. Hála isten, azért mindkettőnk írásai értékállók és megfelelő támpontot adnak az érdeklődőknek. Jó érzés, hogy egy-egy modellezőtárs a szóban forgó modell illusztrálásához akár az ő, akár az én cikkeimből tud mazsolázni.

Tehát arra jutottam, hogy nem fogom itt kergetni az exkluzivitás délibábját, inkább megmaradok a modellezés által megfogalmazodó gondolatok - sajnos nem igazán rendszeres - átadásánál.

Nagyon örülök neki, hogy mégis vannak hűséges olvasók, akik a hosszú kihagyások ellenére is vissza-visszatérnek ide és elolvassák a gondolataimat. Külön köszönöm Putz Attila barátomnak, aki sosem mulasztja el, hogy ne kommentálja valamelyik írásomat. Nos ő érte, illetve a többiekért ragadok időnként billentyűt és szövöm bele az agymenésemet ebbe a szűrke háttérbe.:-)

 

Mostani gondolataim nagy hirtelen a vasútmodellezésben is erősen érintett, írásos kommunikáció körül keringenek. Ezért is tartom fontosnak, hogy itt, jelen felületen megosszam az ehhez fűződő benyomásaimat.

Ki vagyok én, hogy osszam az észt? Persze, senki, de legalább egy olyan valaki, aki meri (tudja) összeszedni a gondolatokat és le is írja azokat. Sokan vagyunk így a kiber térben, hisz a blogok világában, illetve a kommentelések széles lehetőségei közt ez már az életünk része lett. Van, aki nagyon ügyes, jól megy a bloggerkedés, van aki meg csak meg-megérinti a témát.

Amikor belecsöppentem az újságírásba, akkor hirtelen óriási falként magasodott körém a főszerkesztő, felelős szerkesztő együttes nyelvörzői magatartása. El kell fogadni, hogy minden kiadónak megvan a maga nyelvhasználati stílusa, de a helyesírás mindenhol alaptörvény. Hiszen szabályok vannak és azokat be kell tartani. A stílus egy másik dolog, és ha tetszik, akkor az ember azonosul vele. Aztán persze lehetnek apróbb véleménykülönbségek, hisz az ember a saját gondolatait a saját lelkivilágához illeszkedő stiláris eszközökkel színesíti. Ha ez nem jön be az átvevő szerkesztőnek, akkor a korrektúra során megkophat az eredeti szöveg, de jó csapatban azért visszacsiszolható az eredeti elképzelés úgy, hogy az a médium arculatába, stílusába is beférjen. Ez kemény munka, de eredményes. Mindenképp sokat lehet tanulni belőle.

De hogy az internetes fórumos, kommentelős felületeken is ezt kellene követni, az már túlzás. Elfogadom, nem lehet mindenki publicista (én sem vagyok az), de a helyesírás, az alap stílus szerintem nagyon fontos. Sokan úgy reagálnak erre, hogy "mi ez, nyelvtanóra? nem tök mindegy, hogy hogy írom le a gondolataimat?" Hát nem. Ha valakai nem tud helyesen írni, akkor az kettőt jelent: vagy nem tanulta meg az iskolában (leszarta), vagy felnőtt fejjel szarja le. Ha az iskolában nem tanulja meg, akkor vagy trehány volt és ennek megfelelően nincs is annyi iskolája (ok, nem kell, hogy mindenki professzor legyen), illetve az egyre silányuló oktatás színvonalát tükrözi ez az eredmény. Teljesen mindegy az ok, így is lehangoló. A következtetés méginkább: igénytelenség. Az az ember, aki nem figyel oda a helyesírásra, az igénytelen. Önmagával és embertársaival szemben is. Érdekes, mert ismerek olyan modellezőtársakat, akik csodálatosan dolgoznak, igényes munkát adnak ki a kezükből, mégis az írásaik hemzsegnek a hibáktól. Az egyik legnagyobb probléma - ami szembeötlő - az igekötők használata. A legbizosabb, hogy különírják. Ezt a tuti...:-) Nézzük csak! Becsukom az ajtót, vagy be csukom az ajtót. Melyikre szavaz a tisztelt olvasó? Vagy: egyelőre, vagy egyenlőre? Egyelőre csak ennyit írok - ez a helyes használat egyszer, illetve egyenlőre csiszolom le a két botot - másodszor. Ugye világos?

Aztán ott vannak a kommentes blikfangok: mien képet látok? Mi van? Mien? Ok, értem: milyen. De mi a büdös francért nem írja ki az ly-t? Tán azért, mert gőze nincs, hogy itt mit használunk, j-t, ly-t? Vagy pedig kialakult egy sms-twitter-komment nyelvezet, ami a villámgyors bevitel miatt kopik meg ennyire. Inkább hiszem ezt, de ha így van, akkor az óriási hiba. Beláthatatlan következményekkel jár. Szerencsére a 15 éves lányom gyönyörűen ír és fogalmaz, pedig ő is fb függő, kocka. A 12 éves fiam is, bár az ő irásképe ronda, de legalább érthető. A 3 éves kisfiam még csak pár betűt ismer, de bízom benne - hála édesanyjának - hogy nem téved rossz útra.

De ha visszatérünk a fórumbejegyzős írásokhoz, akkor az alapvető (natív) helyesírási tudatlanásg mellett nagyon nagy hangsúlyt kap az igénytelenség. A legócskább oprendszeren is van helyesírás ellenőrző. Ha valami nem ok, akkor ott a piros hullámos aláhúzás. Ha vesszük a fáradságot és elküldés előtt átfutjuk az írásunkat, akkor orvosolni tudjuk a hibákat. Az elütéseket is és a rossz fogalmazást is. Szerintem ennyit megér az ügy. Jó képet festünk magunkról, érthető az írásunk, ergo érthető a gondolatunk. A rosszul leírt (nyelvhelyességi, stiláris és alaki formában) gondolat megegyezik az élőszóban történő motyogással, hadarással, dadogással. Ha nem rakunk ki írásjeleket, nem kezdjük nagybetűvel a mondatot és nem a megfelelő befejezést adjuk neki, akkor félreérthetők, érthetetlenek leszünk. Akárcsak a motyogó ember. Ez pedig tiszteletlenség az olvasóval szemben. De nem csak őt tiszteljük meg a helyes írással, hanem magunkat is, sőt az egész nemzetünket. Ha hagyjuk elsorvadni ezt a csodaszép, magyar nyelvet, akkor hagyjuk betolulni az amerikanizált, germanizált és ki tudja milyen írás- és fogalamazásmódot, tehát totálisan elsivárítjuk a nyelvünket a kultúránkat. Ezt szeretnénk? Ha már ide születtünk, akkor őrizzünk meg valamit abból, amiért a felmenőink küzdöttek, ki így, ki amúgy!

 

2013. július 24.

Kellemes nyarat kívánok Mindenkinek! Szerintem a hűséges olvasók már rég elhagyták ezt a blogot, hisz mikor írtam ide utoljára. Szégyelljem magam! Mentségeműl legyen mondva, hogy a facebook/masTTertape profilomon azért rendszeresen teszek közzé híreket, képeket, információkat.

A mai nap azért is fontos számomra, mert drága nővérkém, aki már 18 éve itthagyta ezt a világot, július 24-én ünnepelte névnapját. Valamiért ma ide kellett jönnöm és el kellett kezdenem írni. Holott a hátam mögött, a műhely sarkomban vár a tömérdek javítandó modell és ma - érzésem szerint - tatár járás lesz, mert szinte óránként jönnek hozzám kuncsaftok.

De mi is az alapgondolat? Talán sokan tudják, hogy meglehetősen sűrűn mozgok a vasútmodell, azon belül is a TT világában. Mindegyik üzletbe bejárok, a tulajokkal, eladókkal, vevőkkel, mérettársakkal jó kapcsolatot ápolok, sőt elmondhatom - és büszke is vagyok rá -, hogy többükkel baráti a viszonyom. Hiú ember lévén ügyelek arra, hogy sehol ne generálódjon vita és hogy az a munka, amit több éve végzek e méret népszerűsítése érdekében, pozitívan csapodjon le a modellezők és gyűjtők körében. Sőt mindazok körében, akik résztvevői ennek a szűk piacnak, hobbinak. Beismerem, hogy a nyílt szavúság, a vélemény kendőzetlen kinyilvánítása egyesekben rossz érzéseket kelt, sőt azt is belátom, hogy néha jól bele tudok gyalogolni az érintettek lelkivilágába. De aztán béke lesz és beigazolódik, hogy áldozat nélkül nincs győzelem. És itt az áldozat többször az, hogy beismerem a túlzó hozzáállásomat. De hát emberek vagyunk és tesszük a dolgunkat. A magam részéről úgy, hogy semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem várok azért, amit csinálok. Talán fura szemlélet a mai világban...

Mivel sok üzletben járok, mégtöbb modellező társat ismerek, így elérnek a pletykák (hisz miért is ne keringjenek ebben az országban...). Jók is, rosszak is. A jók jól esnek, mert az ügyfél elégedettségéről a kérdező okulásáról, vagy egy helyzet megoldásáról szólnak; a rosszak meg rendszerint félreértésből, rosszindulatból és tájékozatlanságból fakadnak. Naiv, belvárosi lelkületem már kezd hozzászokni, hogy vannak rossz emberek is. Akik direkt rosszak. Bár csodaszép hobbit űznek, mint a vasútmodellezést, de mégis rosszak. Mogorvák, maguknak valók, nem kedves hobbitársak. (több vaterás ügyfélre gondolok itt, akik még meg sem köszönik a segítőkész informálást, sőt az elpostázott modellt - nem is értem, hogy ők mit keresnek ebben a méretben...)

No szóval rossz vélemények. Talán az is széles körben ismert, hogy a modellekről szóló online és offline bemutatók mellett szervizeléssel is foglalkozom. Pár hazai szaküzlet kapcsolatban áll velem és folyamatosan kapom a javítandókat. N-től H0-ig rendszeresen, az ettől eltérő méreteket csak elvétve, de az is akad. Mivel érdekel a téma, nem sajnálom az időt, hogy okuljak, informálódjak, gyakoroljak a témában. Számos hozzáértő segítő szándék is akad, mindennemű féltékenység és pozícióféltés nélkül. A kuncsaft elégedett, sok a pozitív visszajelzés. Ha valami nem úgy sikerül, ahogy elképzeli a megrendelő, akkor gyorsan megszületik a megoldás. Teszem mindezt az ősztől kora nyárig tartó, folyamatos televíziós munkám mellett, ahol bizony az is előfordulhat, hogy nem jutok bő egy hétig a szerviz asztalom közelébe. Ezt a megrendelők 100%-a kultiválja, köszönöm nekik. Aki türelmetlen, azt a legelején tájékoztatom és e szerint dönt. Általában itt hagyja a modellt.:-)

 

Szóval nem is értem a negatív felhangot. Az egyik, legismertebb szaküzlet felől aggasztó jelzések érkeztek, miszerint a vevők füle hallatára fennhangon szidott, név szerint az eladó. Na jó, nem szidott, de eléggé cinikus hangnemben emlegetett. Hiú vagyok, belátom, ezért zavar az ilyesmi. Mivel vásárolni szándékoztam az üzletben, ezért elmentem és megvettem a kiválasztott modellt. Csak úgy mellesleg említettem meg, hogy ha már fennhangon emlegetnek ebben az üzletben, akkor nem kéne megkérdezni a nevemet, hogy kinek számlázzanak. Eladó kis hölgyet régről ismerem, a fluktuálódó többieket kevésbé. Aztán az illető eladó úrral szembesítettem az áttételesen hallott mondatokat és ezután pozitív fordulatot vett az ügy. A kolléga - nevezzük így, hiszen ő is a vasútmodell világában mozog - elnézést kért és kezet nyújtott. De mindketten megállapítottuk, hogy az sem mindig igaz, amit a vevő hall, vagy ad tovább. Jelen esetben mindenképp a fültanú gyűjtőtársamnak hiszek, mert ismerem annyira, hogy ne ferdítse el a szavakat, de számos másik esetben bizony a vevő is lehet okozója - talán akaratán kívül - a tévinformációk terjedésének, vagy a szándékos rossz híreknek. Ez utóbbi esetet főleg szerviz mesterem kapcsán emelném ki, akit párszor nagyon negatív jelzőkkel illettek, miközben a hiba oka nem neki köszönhető. Hanem éppen a szaküzlet hozzá nem értésének. Szívesen megvizsgálnám, hogy valójában mi is hangzott el a diskurzus során. A végeredmény viszont nem szép, ugyanis az érintett kolléga meglehetősen rossz véleménnyel van az üzletről ezek után.

De sorolhatnám az eseteket, amikor még az egyik üzletben, mondhatom, hogy jóbarátom boltjában segítettem mindaddig, míg maga az ismerős gyűjtőtárs és bolttulajdonos üzlettársa valótlan és rosszindulatú híreket, információkat nem kezdtett el terjeszteni rólam, csupán azért, mert ő maga egy végtelenül frusztrált, emberi szempontból talán a sor legvégén kullogó személyiség és nem türte az önzetlen, baráti közreműködést. Lehet, hogy kemény szavak, de pondrósága felülmúlhatatlan.

Nos ebben az üzletben is akadt vitás eset, amit magam élhettem meg. A vevő részben jogosan és részben eredendő rosszindulatból fakadóan reklamációs ügyet kreált és mindezt felvitte egy internetes fórumra. A későbbiek során nyiltan megkövettem őt - mások mulasztásai és töketlensége miatt - de szóra sem méltatta továbbiakban az ügyet.

 

A vita sokszor jó dolog, építő és előre mozdít. De vitázni tudni kell. És aki ehhez nem ért, az ne keresse a vitaalapot. Ideje már kinőni a jól berögzült, poszt szocilaista reflexeket, ahol sokan a "nekik jár", vagy a "jogomban áll" felütéssel szállnak bele mindenféle ostoba szócsatába. Pallérozni kell az elmét, növelni az IQ-t és sokszor kell tülörbe nézni.

 

Napjában többször ér a megállapítás, hogy milyen jó nekem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Miért? Az emberek többsége nem azt csinálja? Akkor váltson. Lépjen. Tegye magát olyan helyzetbe. Olvasom, hogy azért nem kommunikál X, vagy Y külföldi honlapokkal, webshopokkal, mert nem érti a nyelvet. Hmm. Próbálja meg! A legegyszerűbb azt rávágni, hogy ez nekem nem megy. Kipróbálta már magát? Ha igen és a saját falaiba ütközött, akkor még mindig ott a lehetősége, hogy lebontsa azokat. Ez itt az alapvető baj. Nincs az emberekben kurázsi. Még a legalapvetőbb kérdésekben sem. Azt gondolom, hogy ideje megrázni magunkat. És ha ez máshol nem megy, akkor kezdjük a szeretett hobbinknál, passziónknál. Bár nem egyértelmű az áthallás, mégis arra próbálok rávilágítani (micsoda képzavar...) hogy ha merünk megszólalni, ha merünk letenni bármit is az asztalra, akkor el fogjuk érni azt a kritikus tömeget, hogy átbillenjen a megszokott, langyos posvány a kavargó sodrásba. Ha hónapokig, hetekig áztatjuk magunkat egy-egy kialakult véleményben, információban, helyzetben, akkor azt már magunk is el fogjuk hinni és már nem is akarunk majd tudni a jobbról.

Vannak pozitív jelek. Még olyanoktól is, akiktől nem vártam volna. És ez jó.

Ha bárki is olvassa ezt a bejegyzést, nyilván valahol érdekli a véleményem. Azt üzenem nekik is, hogy gondoljunk bármire, alkossunk véleményt bárkiről, bármiről, de nem felejtsük el, hogy az éremnek másik oldala is lehet. Hagyjuk meg a lehetőséget az ellenvéleménynek, hátha a nap végén mégis az ül jobban.

Tudom, hogy ezek sablon panelek, de pontosan rá lehet húzni akár egy modellezői beszélgetésre, véleménycserére. És ha kitartunk a gondolataink mellett úgy, hogy képesek vagyunk a vitára, sőt alkalmasint meggyőzhetőek vagyunk, akkor sikerre fog jutni ez a szegmense is az életnek.

 

2012. december 31.

Zárom az évet. No nem, mintha azon lettem volna, hogy naponta írjak bejegyzést, de a rend kedvéért lezárom az idei naplót.

Rengeteg dolog történt. Az, hogy két hónapja írtam ide utóljára, csak annak köszönhető, hogy az akkori bejegyzés tartalma miatt kicsit besűsűrösödött az életem. November végén eltemettem Édesanyámat, rám zuhant a hátrahagyott minden kezelésének súlya és volt teendőm bőséggel. Közreműködhettem az új közlekedési műsorunkban, ami három részt élt meg idén a Duna TV-n.

És lesz jövőre is.

A modellezős aktivitás azért élt, mert több oldalon is jelen vagyok okoskodásaimmal a Facebook-on és azért a TT-s fórum is megyeget a Hobbivasúton. Néha bosszankodom az indexes pszichopata moderátorok létezésén, de hát ez ellen nem tudok, vagy nem akarok tenni. Pedig meg lenne rá az eszköz...

 

Mi történt idén? Túljutottam a gyűjtemény felszámoláson és bár az volt a terv, hogy jelentősen átalakítom az életünket, sajnos nem mozdultunk el a holtpontról. Ennek oka, hogy teljesen halott az ingatlanpiac. Nem tudjuk eladni a nem kellő régieket és nem tudunk lépni az új, az álomszerű megoldás felé. És ez nem pénz kérdés.

A vasútmodell-rajongás megmaradt, szerencsére szakmai sikerek is akadnak, ugyanis szépen beindul a szervíz szolgáltatás. Tartós kapcsolatban állok pár vasútmodell szaküzlettel és a visszajelzések egyértelműen azt bizonyítják, hogy nem rosszul végzem a munkámat. Sőt annyira nem, hogy most a karácsonyi szünetre ki sem látszom a javítandó modellekből és nem csak TT méretben, hanem minden, itthon elérhetú méretarányban itt tornyosulnak a javításra várok romok és szépségek. Úgyhogy haladnom kell tovább ezen az úton.

Szerencsére az idei tesztírásos időszak nagyon jól sikerült. Minden idők legtöbb modelljét küldték a gyártók és minden hónapban le tudtunk hozni TT-s cikket az Indóházban.

A gyűjtés átalakult a részemről. Már nem kell minden, hiszen ezt nem lehet bírni semmilyen körülmények közt sem. Különös figyelemmel tekintek a hazai kisszériásokra és szép lassan, ahogy a lehetőségek adják, be-befut egy-egy újdonság.

 

Valahogy azért nem érzem azt az átütő aha élményt. Jobbra számítottam. Ez van. Persze bizakodom a jövőben, talán lesz jobb egyszer... Minden szempontból.

 

Sikeres jövőt mindenkienk!

2012. október 31.

Eltelt ismét egy hónap. Nagyon sok minden történt.

Ami leginkább meghatározta az októberemet, az az a sajnálatos tény, hogy Édesanyám hosszas betegeskedés után elment erről a világról. Október 26-án végleg elaltatta az alattomos kór, a tüdőrák. Egész életében dohányzott és adott is alkalmat a rizikófaktorok bővítésére. Édesapám is hasonló okokból ment el, de Anyu nem fogadta el a dohányzást, mint kiváltó okot. Nagyon haragszom a cigarettázásra és a dohányosok szűk látásmódjára.

Édesanyám nyugodjék békében, Apu és nővérem, Kinga mellé temetjük Gyöngyösön, remélhetőleg November közepén. Így hát egyedül maradtam ebben a családban, de szerencsére csodálatos párom van és mindennél jobb gyerekeim. Köszönöm nekik és természetesen az igaz barátoknak, akik mellettem állnak akár jóban, akár rosszban.

És köszönök neked mindent Édesanyám!

 

2012. szeptember 28.

Szép lassan beérem magamat és apránként elkészülnek az elmúlt időszak élménybeszámolói is. Aki eddig nem találkozott volna vele, most megnézheti a leunai útról készült videónkat, akár itt is:

De belebonyolódva a részletekbe, íme egy kis képsorozat a KiTTler Modellbau standjáról, ahol egy csodásan kidolgozott, TTe méretű, tehát keskenynyomközű vasúti szenáriót bemutató diorámát csodálhattunk meg.

Nyüzsgő élet a kisvárosi átrakó állomáson.

A cseppnyi BR99-es hihetetlen kidolgozottsággal a fűtőház előtt.

Közvetlen élőállat logisztika.

Közvetlen élőerős logisztika.:-)

Fűtőházi idill.

Kapcsolat a nagyvasúttal.

Feltételezem, hogy nem viszik, hanem hozzák. (elég fehér a bőrük)

Gyerekzsivajtól hangos az állomás környéke.

Akad munka bőven, még 1:120 méretben is.

Szurkoljunk!

Térvilágítás, természetesen működik.

Búcsú az állomástól

2012. szeptember 24.

Örömmel adom közre, hogy szeptember 24-től működik a facebook oldalam is. Különféle lendülettel ott is megosztok gondolatokat, képeket. Kicsit rugalmasabb és könnyebb felület az ad-hoc megosztásokhoz. Ha bárkit is érdekel, látogassa, nézegesse, olvasgassa és lájkolhatja.

2012. szeptember 18.

Na jó, azt is mondhatjuk, hogy íráskényszerem van. Ha nem szövegelhetek a fórumon, akkor írok itt magamnak, meg annak a pár jóbarátnak, aki olvassa ezt is. Most lebuktál Dávid! :-)

Szóval az van, hogy írtam a moderátornak. Személyes levelet, mert megvan a mail címe. Előzmény ITT. Szerintem ignorálja a címemet, spamba tette, vagy mit tudom én, lehet, hogy simán magasról tesz az egészre. Most nem idézem, hogy kollégám, producerem mit mondott rá, de annyit kiemelnék ebből a diskurzusból, hogy nagyon hamar rá fog lépni a tökeire ennek a "kis pattanásos gyökérnek". Szegény ember nem is gondolja, hogy milyen körökben ért el ellenszenvet ezzel a hihetetlenül béna hozzáállásával.

Hozzáteszem, hogy azért fogalmazok így, ennyire gyerekesen, mert az egész dolog az.

Hagyjuk is!

Nagyon köszönöm azt a sok telefonhívást és levelet, amit kaptam ezidáig a jóbarátoktól. Nem is gondoltam volna, hogy ennyien vagytok.:-)

Az élet megy tovább, most éppen Berlinben van az Innotrans-on az IC+ kocsikról készült imázsfilmünk. A Gépészet örömmel vette át és büszkén vetítené a standon, ha a technikusuk nem cseszett volna el valamit. Remélem azért látni is fogják.

Tegnap voltam a Posch Modell-nél. Három ifjú ember, fivérek mind, hihetetlen kreativitással álltak neki a minőségi műgyantaöntésnek. Hamarosan írok belőle egy vastagabb cikket és megmutatom a képeket is.

2012. szeptember 17.

Ma esti hír, hogy a YouTube eltávolította a kérdéses filmet a szerverről. Ennek most örülünk, de masTTertape még mindig nem térhet vissza az index fórumára. Ez a lépés egyedül csak a mindeható moderátoron múlik (most még...)

2012. szeptember 14.

Ezt se gondoltam volna! A mai nappal mindenestül kitiltottak az Index fórumairól, beleértve a szeretett TT-be kezdtem topikot is. Volt egy pocsék napom, az biztos. De nyilvánvalóan ez egy jel, ami mellett nem mehetek el csak úgy...

A történet tegnap éjjel kezdődött, amikor jöt egy mail, hogy fent van a YouTube-on a 2010-ben készített és akkor kiadott Szergej filmünk, amit az Indóház gondozásában jelentettünk meg. Alig pár percre erre az infóra jött a másik mail, hogy valaki megosztotta ezt a videót az Index M62-es topikjában. Hát milyen vagyok, ha nem olyan, hogy elkezdem védeni az igazamat és nyomban írtam a moderátoroknak, hogy szerintem nem helyénvaló, ha az indexen valaki egy jogsértő esetre hívja fel a figyelmet. Ezt jeleztem az adott topikban is sőt elindítottam egy szerzői jogok sértését bejelentő levelezést is a YouTube felé. Legnagyobb megdöbbenésemre a moderátor - meglehetősen sajátos hangnemben - engem utasított rendre. Utóbb kiderült, hogy ő merőben másként értelmezte a bejegyzésemet, a kiemelt szövegrészből arra következtetett, hogy az indexet vádolom jogsértéssel, holott nem így volt, csupán figyelmesebben el kellett volna olvasnia az írást. Érdekes egyébként az úriember hozzáállása a bejegyzésekhez. Mindenkit egyfajta mindenható gesztussal, pillanatok alatt leolt és úgy tesz, mintha ő lenne élet és halál ura a virtuális térben. És ez így is van, mert nála van a gomb, amivel dönthet nick-ek sorsán. Egyébként az is kiderült, hogy megkereste az index jogászát, hogy mennyire bonyolódik bele a jogsértésbe a portál, ha nem engedélyezett tartalmak propagálására ad helyet. Biztos találtak azért valami necces paragrafust, mert estére lekerült a szergejes topikból a film. Időközben a YouTube-nál semmi nem történt. A film továbbra is fent van, növeli a nézettségét. Ez persze jó is lehet, mert az eladott kb. 3-400 dvd mellett, ez a 3700-as megtekintés nem is rossz szám...:-)

"Always look on the bright side of life..." valahogy így érzem most magam, miközben megfeszítve lógok a szeren.

 

Mindebből fakadó egyéb gondolataimat akár le is írhatnám, de nem nyavalyognék. Lehetne itt szó értékőrzésről, összetartásról, becsületről, értékrendekről, de maradok csak Ungarisztánnál. Mert ez keményen az. Ide vezet a világ, hogy az ember kifakad azon, hogy sértik a jogait, ostoba, valamilyen frusztrációtól szenvedő, sértett (kétes) önérzetek kipécéznek maguknak valami támadnivalót és adnak neki bőséggel. Legyen az egy szakmai folyóírat, vagy annak bármelyik képviselője. Egy produktum, ami addig jó, ha ingyen van, Ha már megtudtuk az árát, akkor jönnek a kifogások. Vagy mint pl. amikor a kedves vásárló nyiltan szidja a kereskedőt, mert az a rohadék abból a tevékenységből igyekszik megélni, rezsit fizetni. Dögöljön meg a szomszéd tehene!

Itt tart az ország, hogy ezek az értékek már nem játszanak. Vajon mi lesz a gyerekeinkből? Ideig óráig burok alatt tarthatjuk őket, majd úgyis az újabb közösségekben keverednek azokkal a rétegekkel, akik ezt a nihilista hozzáállást képviselik és kész, annyi. Csak a gyerek saját intelligenciájára van bízva, hogy merre megy tovább.

 

Nagyon szomorú vagyok. De tudom, hogy ez jel. Igen? Sokat ültem a gép előtt és fórumoztam? Igen. Így lehet. Ez a büntetésem. Megérdemeltem? Csak azt rengeteg időt és hozzászólást sajnálom, amit eltöltöttem és írtam a topikokba. De itt az idő, hogy változtassak.

Persze marad a TT-zés, de fórumozás nélkül. Aki szeretne valamit úgyis megtalál privátban. Szerencsére a honlaot elég sokan látogatják, így remélhetőleg eljutnak másokhoz is az itt megírt infók, sőt én is sok mindent megtudhatok más modellezőktől, gyűjtőktől.

Csak arra kérlek benneteket, hogy ne felejtsetek el! Jó pár igaz barátot sikerült találnom a topikról és őket szeretném továbbra is barátomnak tekinteni. eddig erényként kezeltem, ha azonnal tudtam válaszolni valakinek. Most lehet, hogy időbe telik, de fent fogom tartani a kapcsolatokat.

 

Köszönöm mindenkinek, hogy egy ilyen szuper közösség tagja lehettem öt évig!

A BTTB klub ügyeit igyekszem továbbvinni, de a kommunikációt jelen honlapomra, a klub hivatalos lapjára és email-e levelezésre helyezném át.

 

Minden jót Nektek!

Gábor, azaz masTTertape

2012. szeptember 3.

Leunában voltunk. Készítettünk Putz Attila és Hidvégi Dénes barátaimmal egy kis útifilmet. Akit érdekel, megnézheti a link alapján: LEUNA 2012

2012. augusztus 26.

Hát. Közeleg augusztus vége, ami egyet jelent az élet újraindulásával. Véget érnek a szabadságolások, beindul az iskola, tízszeresére nő a forgalom a városban. Alig várom...

No de ugyanígy várom, várjuk a modell eseményeket. Elsején lesz Leuna. Remélem tudok menni, már készülődünk. Bízom benne, hogy képanyag is kerekedik belőle.

A kettővel ezelőtti bejegyzésben utaltam a modellcikkekre. Namost egy kis ízelítő, hogy mire számíthatunk az év hátralevő hónapjaiban az egyetlen, minőségi vasúti és modellezési szakmagazin hasábjain:

 

 

A Tillig idei újdonsága a 04620-as cikkszámú BR107-es dízelmozdony, negyedik korszakos, DR köntösben. A klasszikus modell ismertetésén túl lesz egy kis összevetés a régi, illetve az új konstrukció képviselőivel. Majd valamikor az őszi-téli számokban olvasható és nézhető lesz az anyag.

A tesztírás nem csak a kis dízel és a csatolt két kocsira korlátozódott, hanem a Piko legújabb üdvöskéjére, a 47240-es cikkszámú Talent 2-re is.

 

 

Engem kapásból lenyűgözött a modell, ezért nem is sütöm el a lényeget. Minden bizonnyal, az októberi Indóházban erről is olvashatunk majd.

2012. augusztus 22.

A fenéket két cikket! Azóta elkészült a harmadik is, ugyanis megérkezett a Tillig legújabb magyar üdvöskéje, a 04532-es MÁV csíkos Nohab. Így rögvest fotóznom kellett és leírnom a tapasztalatokat. De mivel ez tulajdonképpen nem egy új modell, így egy különleges írás született négy oldalban, amit a szeptemberi Indóházban minden kedves érdeklődő elolvashat.

De ők sem maradhatnak szó nélkül:

2012. augusztus 5.

Őrület, hogy már augusztus ötödike van! Ehh, ez annyira Bridget Jones-os volt, de végtére is ez egy napló, vagy mi... Igaz, hogy nem írom tele annyira nagy marhaságokkal, mint az említett alapmű főszereplője.

Szóval beléptünk a nyár utolsó honapjába, ami az időjáráson nem látszik, hiszen tombol a 35-40 fokos gatyarohasztó. Persze, hogy nem vagyok nyaralni, persze, hogy itthon dolgozom (nameg Szolnokon, hogy legyen áldva az IC+ projekt...) és naná, hogy a legnagyobb strandidőben kezdtem neki az őszi-téli hobbi tevékenységnek. Mikor máskor?

Nem szeretem a vízpartot, ha az ember nem ázik a többi szardínia mellett a bokáig érő, ki tudja hány hektó pisivel feljavított "élővízben", akkor semmit nem lehet csinálni a plázson dögölve. A csajokat minek nézzem, láttam már eleget, a párom csodálatos a maga szépségében, nekem bőven elég őt, meg csodás kisfiunkat szemmel tartanom akkor, ha éppen nem a francos modellekkel foglalkozom. Mert foglalkozom velük bizony, sőt ha nagyon elmélyülök bennük, akkor röpül az idő csak igazán.

 

Magamat meghazudtolva, az elmúlt két napban megírtam két modelltesztet az egyetlen vasúti pravdának, az Indóháznak. Töltöm fel az őszi rovatokat, hála a gyártóknak és a partnereknek, az idén szinte minden számra jut TT-s tesztírás. Lenyűgözött a Piko Talent kettese és mellette összefoglaltam pár, új DR-es teherkocsi modellt is, a tökletesre sikeredett BR107-essel egyetemben.

És hogy ez ne legyen elég, felvállaltam egy kedves úriember egykori gyűjteményének szakszerű értékesítését (lásd a börze lapomat).

Gondolhatnánk, hogy ez már untig elég lenne a munka mellett, de nem! A rég óta dédelgetett álom, a modulprojekt is terítékre került. Már megvoltak a keretek (több is, mint kéne) itt kerülgetem a lábakat, csak össze nem akarnak nőni. A jó befogatáson törtem a fejem és hála a sok autózásnak, az utakat járva áll össze a fejemben a megoldás. Na ehhez nem kell nagy ész, meg már a fórumon is körbeszaglásztuk a témát elégszer, de a tett mindig jelentős mérföldkő az alkotás folyamatában.

Nagyon nem rajzolgattam, nem tervezgettem, fogtam a hulladék anyagokat és fűrészeltem, majd fúrtam és csavaroztam.

Lássuk!

 

A feltételek: végy egy ventillátort, hogy enyhítsd a 40 fokot. Nameg hogy a fűrészport garantáltan szétszórd az egész lakásban...

Végy egy légtechnikai szakértőt, aki figyelemmel kíséri a megfelelő fordulatszámot és szellőzést. A lapát forog, csak ez egy fotó, gyors zársebességgel...

A multifunkciós fiatalúr, Bendegúz, ha nem derülne ki pillantásából, a légtechnika mellett tökéletes mérce a modulmagasság beállításához. Mintha nem lenne elég kacat a lakásban, lőn egy újabb, ami remek "ajagút" és alá lehet állni. Még szerencse, hogy házon belül nem esik az eső, mert sok védelmet nem adna a modulkeret az alant áldogáló vitéznek.

Ja, a modul... Igen. A névlegesen 40x40-es láb, ami amúgy 38x39-es ezzel a befogató megoldással rögzül a modul négy sarkában. A szárnyas anya által szoruló 105 mm-es lapot 12-es rétegelt lemezből szántam, de pénteken annyian álltak sorba az Obi méretre vágós ablakánál, hogy az egyszem dolgozó alig bírta a rohamot. Nekem meg nem volt kedvem a sok alulművelt, tolakodó csepeli-erzsébeti plepsz izzadságszagú tülekedését elviselni, annak ellenére, hogy amikor odaértem én voltam az egyetlen, de sorra szivárogtak vissza a pénztáraktól, a kifizetett blokkjaikat lobogtatva, ezzel is a születésükkel szerzett jogukat jelezve, hogy márpedig övék az elsőbbség. (csak szólok, hogy bocs a csepeli barátaimtól és jómagam is erzsébeti vagyok, tehát akinek nem inge...)

Úgyhogy udvarias arckifejezéssel szorultam ki szép lassan a tömeg szélére, amikor is úgy döntöttem, hogy elhagyom az ob(i)jektumot.

Itt jutott eszembe, hogy pár éve készítettem egy belső használatú, dolgozói magatartást okító filmet az Obinak, amiben végtelenül kedves és segítőkész munkatársak várták a vásárló sóhajtásait, amikre nyomban ugrottak és megtalálták a megoldást. Itt mi volt? A várakozó tömeg három obipólós kollégát is megszólított, segítséget kérvén, de azok olyan szépen lepattintották a vevőket, ahogy az a kisfilm ellenpéldákat bemutató részeiben volt látható.

Ehh...!

Szóval a rétegelt lemez helyett 18 mm-es ágyrács-léc lett a megoldás. Ez az anyag elég kemény fenyőből van, a szálírány megfelel a feladatnak. A kicsivel keskenyebb, egészen pontosan 35 mm-es stafli a szorításért felelős kapupánt csavar apukáját foglalja magába.

Végül a modul jelenlegi stádiuma. A lábak stabilan állnak, szépen szabályozható a magasság. A még két éve némethonban vásárolt Heki aljzat parafa és a szálas sín, meg a talpfarácsok, hevenyészve a helyükön. A Digitalzentrale sínvég rögzítő is ideért már. Most csak ragasztani, pozícionálni, vágni, csiszolni kell és jöhet a terepépítés. Nna melyik boltban fogom elkölteni a nem létező pénzemet?:-)

 

2012. június 18.

Kimondottan nyári téma következik. Egy kis modellátalakítás. Ha kellően hűs a szoba, akkor mindenképp vállalhatóbb elfoglaltság, mint kint rohadni a 40 fokban. Az ilyen melegben még az ember agya sem fog rendesen, tehát kell valami agytorna. Kis kézügyességgel megspékelve.
Már nagyon sokszor esett szó a bennünket érintő fórumokon, topikokon, blogokon a PEHO kinematika beépítéséről. Nem zárom ki, hogy a lentebb részletezett műveletsort már mások leírták volna, de úgy gondolom, hogy egyrészt az ismétlés a tudás atyja, a több nézőpont pedig a tudás megalapozása.
És akkor nézzük a feladatot! Adva vagyon egy klasszikus, BTTB alapokon nyugvó, de már Tillig által gyártott Y kocsi. A konstrukciót ismerjük, szinte együtt nőttünk fel a modell összes gyerekbetegségével. Mi is a legnagyobb gond? Még a Zeuke időkből örökölt, igen csúnya mechanikai megoldás, miszerint a forgóváz végén vannak az ütközők és a kapcsoló, így az ívekben az amúgy sem egzakt vagon végei csúnyán fordulnak. A lépcsők és az egész ütközőgerenda együtt fordul a kapcsolóval, ami mai szemmel nézve már kevésbé elfogadható.
Három megoldás létezik. Ebből kettő az átépítés, a harmadik meg a modell cseréje a most már teljes pompájában kapható, új Y kocsikra. De mivel ez a lépés sokkal magasabb költséget képvisel, mint a vagonunk eredeti ára, így sokunkban felmerül a házíilagos átalakítás. Persze figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy a saját szabadidőnk is leírható költségekkel és ki, mennyire taksálja önmagát, a szerint árazhatja be a munkaórákat. No de ebbe nem beleszaladván, nézzük a munkálatokat. Kérdés volt? Igen. Hogy én miért vágtam bele? Nos igen egyszerű a válasz: modellszervizem szoros kapcsolatot ápol a Csíkos Műhellyel, ezért az oda érkező megrendelések jelentős részét megkapom Csíkostól, így volt szerencsém a vagonokhoz és megpróbáltam lépésről lépésre dokumentálni az átalakítást.
De folytatva a gondolatsort, a vásárlás mellett ott maradt még két megoldás: egyik tehát a PEHO kinematikával történő átalakítás, ami, ha jobban megnézzük, csupán kisebb mértékű javulást eredményez. A harmadik megoldás eredeti, Tillig személykocsi kinematika beszerzése lenne, ami sokkal szélesebb kinyúlású, mint a PEHO kinematika, így kicsit jobb eredménnyel dolgozhatunk. A miértre majd rávilágítok az írás végén. De most - a megrendelői igényeknek megfelelve - lássuk a PEHO-s beavatkozást!

Az eredeti forgóváz oldalnézetből, amint már megszabadult a kocsi a kasztnijától. Szép, mávos festés, csak ennek eltávolítása után lehet hozzáférni a forgóvázhoz. Az eredeti probléma ismert: az elforduló részek (ütközők, lépcsők) szerves részei a forgóváznak, ami egyébként egyáltalán nem csúnya munka.

Első lépésként le kell vágni a lépcsőket és az ütközőket a forgóvázról. Nehezített pálya, hogy magát a forgóvázat nem szedhetem le az alvázról, mert egyrészt már szépen be van kötve a világítás (digitális, funkciódekóderes) huzalozása, illetve hát sajnos a későbbi Bttb, majdnai Tillig csapmegoldás két egymásba sajtolt műanyag csőszegecs volt, amit csak roncsolással lehet bontani. Na ehhez nem volt kedvem.

 

A művelethez 90 fokkal ki kell fordítani a forgóvázat, így szabaddá válik a lépcső és az ütközőgerenda. Továbbá feltárul az alváz kocsivégek felé eső része is, amivel bőséggel lesz dolgunk.

 

A jól bevált Dremel, Proxxon, Ferm kéziszerszám vágókorongos részével nagyon finoman kell levágni a forgóváz sarkait. Ügyelni kell arra, hogy a vágás vonala a forgóváz hossztartója és a féktuskók közé essen. E két alkatrésznek meg kell maradnia.

 

Látszik a sarkon a vágáshoz szükséges, minimális terület. A forgóváz felső merevítését majdnem a csapig vissza kell csiszolni, hogy elférjen a kinematika rugós része. Ekkor a régi kapcsoló rugóját is levághatjuk.

 

A forgóváz faragása után le kell csiszolnunk a kocsivéget az alvázon. Az eredeti merevítés- és vezeték imitáció miatt nem tudnánk tökéletesen ragasztani, ezért sima felületet kell létrehozni. A pontos kapcsolómagasság miatt itt vastagítanunk kell az anyagon, hogy a kinematika talpa kellően lelógó, de biztosan ragasztható felületre kerüljön. Ezért ide méretre kell szabni pár műanyag lapot.

 

Ez a műanyag a hengeresen csomagolt, írható DVD-k vaklemeze, azaz az, amelyik megvédi az alsó korongokat a karcolástól. Sniccerrel könnyen karcolható, két-három bevágás után a vágás mentén szépen törik. Figyelem! Csak fémvonalzót használjunk és lehetőleg megbízható (pl. OLFA) kést a pontos vágáshoz. Balesetveszélyes munka!

Itt két rétegből lett összeragasztva, majd formára csiszolva a szükséges magasító darab.

 

Célszerszámmal biztosan rögíztjük a lecsiszolt felületre. Hagyományos pillanatragasztóval dolgoztam, de egy-egy ilyen kötést negyed óráig hagytam száradni.

 

Amíg az egyik kocsivég kötött, addig készült a következő közdarab. Látható, hogy szép, egyenes éllel vágható, majd ezt csiszoltam össze. Fontos, mert az alkatrész látszó marad, illetve ha a lapjára ragasztjuk, akkor a vágás miatt "vállas" narad az anyag és igy rosszabb lesz a felfekvése. Ezért ezeket a sorjákat le kell csiszolnunk. Erre a feladatra tökéletesen megfelel a modellező egyik alapszerszáma, a körömcsiszoló lap.

 

A száradás után már kész a tiszta felőlet a inematika felragasztásához. Látható, hogy a rugós rész belóg a forgóváz alá, ezért kellett ez utóbbit kikönnyíteni azon a tájékon. A kinematika illesztéséhez rendelehtünk PEHO sablont is, de segítségünkre van az Y vagon végein található, fekete alkatrész, ami az átjáróajtók alatti rámpa imitációja. Nos ennek magasságáig kell kiengednünk a ninematika külső nyúlványát. Figyelem! Ez a nyúlvány nem szimmetrikus, tehát ügyeskedni kell, vagy sablon...

 

A kinematika rugós szára alá nem fontos közdarabot tenni, mert ott már nincs jellemző erőkifejtés. A képen látható, hogy milyen pofásan alakul a közelkapcsolós kocsivég. Jobbra a levágott, majd megtisztázott és egy-egy közdarabbal kibővített ütközősarkok láthatók.

 

Tulajdonképpen éppen, hogy elfér a két ütköző, a szükséges alátétekkel a kinematika két oldalán. A pontos magasság és szélességbeállításhoz egy másik (ez esetben egy legújabb Tillig 16641-es Y kocsi nyújtott segítséget. Látjuk, hogy az elfordulás érdekében a lépcsők belső sarka le lett vágva.

 

Nézzük a levágott ütközőket. A korongozás után sorjával, olvadékkal együtt esik le a darab. Erről le kell tisztázni a nem oda való darabokat.

 

Óvatosan kell csiszolgatnunk, mert a korong hamar megolvasztja az anyagot és kárt tehet benne. Így néz ki alulról a volt forgóváz ütközője.

 

Ugyanez a helyzet felülről. Az ütköző felöli végén maradt egy kis váll, amire szükség van a közdarabka beállításakor.

 

Ez a milliméteres közdarab segít a pontos magasság beállításában. Fontos az ütköző csavartányér-imitációi mellé visszacsiszolni, mert csak így fog elférni a két ütköző a kinematika mellett.

 

Ha ügyesen cselekszünk, akkor még a hajdani Bttb logo is megmenekül a lépcső tövében. Itt már helyén az összes alkatrész, fent van a kapcsoló is.

 

A kész, összeszerelt vagon ajtajai alatt nem lehet szépen pótolni az oldallemezt, ezért ez marad a régiben. A lépcsők helyzete, a kapcsoló magassága tökéletes, a használt anyagok a színük miatt egyáltalán nem zavarnak.

 

Ügyelnünk kell arra, hogy a paklikocsi esetében az egyik sarkon nem volt még tolatási fellépő sem. Ezt, ha összeszerelünk, mindig a helyes végre igazítsuk!

 

Egy praktikus tanács: a paklikocsi összerakásakor az eltolható ajtókat maszkolószalaggal rögíztsük az oldallemezhez, hogy korrekten a helyükre kerüljenek, mert ha nem a sínbe kerül vissza az alja, akkor bizony a következő körben elvész. Ezért találkozunk hiányos postakocsikkal, mert a mindenhez értő kezek elsőként ezt akarják megreparálni, csak óvintézkedések nélkül.



A kész munka és az eredmény. A 7-8 mm-es eredeti ütközőtávolságból lett 3 mm. Az új vagonok teljesen összezárnak, de mivel a bevezetőben arról beszéltem, hogy a Tillig gyári, személykocsi kinematikája jóval nagyobb pályát jár be, ezért a kivetés is eredményesebb, így egyenesben teljesen össze tud húzni. Sebaj. Azért ez is látványos eredmény.

 

Itt talán jobban is látszik, hogy az ütközők is jobban a kocsik alá csúsztak, így a gumihurkák még közelebb jókerültek egymáshoz. Optikailag kapásból óriási haladás.

Amiért mégsem tudjuk beljebb varázsolni a kinematikát: R310-es ívben éppen, hogy összeérnek az ütközőtányérok. Ez a kis érintkezés nem dobja ki a kocsikat az ívből és láthatóan ez a maximális eltávolodás a két vagon között.

Mindenképp egy gazdaságos megoldás a PEHO kinematika használata, de ne feledjük el, hogy ezzel a beavatkozással csak egy PEHO kinematikás, feljavított járművünk lesz.

2012. június 14.

Pár szóban a legfrissebben felmerült, de régi kérdésről: mi a helyzet az MDmot projekttel? A kérdés jogos, a helyzet nem változott.

A lényeg, mert így most le is írhatom összefoglalva, hogy a motorvonat történetet hosszas számolgatás után magam hagytam egy kicsit holtvágányra futni, ugyanis számos ok és tényező kényszerített erre. A legfontosabb tény, hogy csakis maximalista módon tudom elképzelni egy ilyen motorvonat modellmegjelenését. Ez azt jelenti, hogy motor, vezérlő és 3 betét, ami akár lehet 2 is, de a három volt a kezdetekre jellemző, abból is egy első oszt. és két másod. Tehát ez öt jármű, ehhez mindenképp fadoboz, bársonybetét és hasonló körítés dukál. A két évvel ezelőtti árakon számolva alsó hangon 120 ezerre jönne ki egy ilyen szett ára. A mai anyagi helyzeteket ismerve elég sanszos lenne, hogy a stabil 38 megrendelésből min. a fele visszalép, vagy akármi közbejön. Sajnos ismerjük az ilyen arányokat. A modellboltban, vagy a webshopokon is milliókat költenek az emberek - szóban, vagy fejben. De mire a kasszához jutnak, jó, ha a 10% bejön.
És mivel a széria 30-as egységekből tudna állni, így vagy azt kellett volna kibekkelni, hogy a valós 38 rendelés mellé további 22 bejöjjön, vagy számolva a lemorzsolódást, bőven 30 alatt indulni. Ez utóbbi viszont olyan módon emelte volna a költségeket, hogy azt meg nem vállalták volna azok, akiknek mondjuk a 120 ezer még épp belefért volna.
Hogy értsük a helyzetet. Tóth Laci megtervezi a modellt. 3D-ben ki van nyomtatva, majd erről elkészül az öntőforma és nem gyantából, hanem kisebb nyomáson, alacsonyabb hőmérsékleten fröccsöntik a szériát. Az öntőforma 30-at tud, tehát ennyi után újra kell formázni. Az egyéb technológiai lépések nem lényegesek. Aztán festés, felirat és csomagolás. Apró tényező a hajtás, aminél ragaszkodom a Tillig alapokhoz, nincs megalkuvás.
A hazai modellgyártási viszonyok között a projekt lehetőséget nyújtott volna több, ismert kisszériás műhely bedolgozására, de sajnos számos érthető, és érthetetlen ok miatt ez sem valósulhat meg. És sajnos beszélni kell arról is, hogy érkeztek olyan rendelések is, ahol csak a kasztni(kat) kérték volna, mindennemű festés és utómunka nélkül. Ez esetben mindenki gondolja azt, amit akar, nem szeretnék butaságokat fikcionálni.

Tehát ha egy projekt indításánál elég sok emberóra, majd netán némi pénzmag is bekerül a nagy perselybe, akkor ez válhat kétségessé akkor, amikor a fenti feltételek elkezdenek meginogni. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy időközben nekem is pár dolog jócskán megváltozott az életemben és nehezen tudtam volna összeegyeztetni a projektet és az ügyes-bajos dolgaimat.
Még egy kis apróság, hogy ott is elakadtam, amikor azt latolgattuk, hogy milyen mértékben kerüljön be fém öntvény a modellbe. A méret miatt indokolt lenne a motorkocsi teljes alvázának fémöntése, de két éve még nem volt olyan műhely, ahol ezt szépen vállalták volna. Tóth Laci munkáit figyelve ez a probléma megoldódni látszik, de időközben nekem is előkerült egy olyan régi barátom, aki jártas a témában.

Szummaszummárum, a végeredmény az, hogy túl kockázatos lett volna/lenne egy ilyen volumenű projekt a mai gazdasági környezetben. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy egy jóval kisebb modellálommal kezdenék bele ebbe a tevékenységbe.
Hozzá kell tennem, hogy mivel felröppentek hírek, hogy más is gondolkodik az MDmot TT-s elkészítésében, így neki is teret hagyva, inkább hátrébb vonultam, a nekem akkor még túlontúl megfoghatatlan feladattal. Ma persze ezt már merőben másként gondolom, de erről majd később.

Most zajlik egy előkészítő folyamat az újabb lehetőségek és projekt beindításához, így biztosan törénni fog valami. Az MD ügy pedig szépen lezsírozva várja a maga sorsát. Bízzunk benne, hogy lehet még belőle valami.

2012. június 11.

Nahát, most szinte minden napra jut leírni valóm. Hozzá kell tenni, hogy az elmúlt két hónapom voltaképpen csak a vasútmodellek között zajlik, így bőségesen érnek impressziók, sőt van nap, amikor már a hajam égnek áll a sok modelltől. Igen, ez a pillanat is elérkezik, aztán az ember fogja magát és töltődik a családjával, gyerekeivel, szerelmével. Ha mondjuk az iszonyatos migrén nem üt be, mint pl. tegnap, vasárnap, akkor tök jó hangulatban lehet rekreálódni szeretteink körében. Aztán jön a hétfő és egy csapásra elszáll a jókedv, mert a szakma tele van dilettáns, nárcisztikus és mérhetetlenül önző, illetve egoista emberekkel.
Az ember dolgozik több dolgon. Sokan nem tudják, de ez a munka teljes mértékben bevételmentes, tehát a család is hőzöng a ráfordított idő és a hozadéka arányán. De az ember megszállott és tudja, hogy csakis a kitartó munkával érheti el a kívánt sikert. Ez a modellvilágban meglehetősen nehéz. És közben ott vannak az ellenlábasok, akik azt hiszik, hogy a pénzükkel és poziciójukkal mindent tudnak. Nagyon nem. De ők nem is olvassák ezt a blogot, tehát maradjon ez a tapasztalás olyan közkincs, ami a hozzám közelálló barátoknak és modellezőtársaknak szól.
Belefogtam ugye jó pár hónapja a modellszervizelésbe. Sokan űzik ezt az "ipart" és sokan is tudják mindezt. Persze a modellező többsége maga áll neki a javításnak, mindenféle eszközökkel, vagy azok nélkül. Ebből megélni sem lehet, pláne nem meggazdagodni. Még az sem számít, ha az ember maximalista. Pedig fontos tényező.
A magam részéről követem ezt az elhivatottságot és igyekszem mindent a legjobb tudásom és a legjobb anyagok felhasználsával megjavítani. Szerencsére ez sikerül, hisz van rá időm, hogy kitaláljam a legmegfelelőbb megoldásokat. Van műszerészi és némi gépészeti végzettségem, így van miből építkeznem. Az évek során összeszedtem jó pár olyan serszámot, amivel jól lehet dolgozni. Van több kézi multifunkciós kisgépem, rengeteg maró- és szerszám fej, van egy csodálatos Emco unimat 3-as műszerész esztergám és még bődületesen sok apró szerszám és alkatrész. Mindezt Psóra Mihály bácsinak köszönhetem, akit Sallay Bandi barátomon keresztül ismerhettem meg és a mester halála után a műhely felszereltségének nagy része hozzám kerülhetett. Rengeteget tanulok a szerszámoktól és az alkatrészektől, valamint a speciális, egyedi feladatoktól. Legújabb bravúr az, amit a lenti bejegyzésben is részben megmutattam, miként tudom jól és bonthatóan rögzíteni a tipikus anyagfáradási hibákból eredeő olyan deffektusokat, amiket mások csak brutális beavatkozással tudnak megoldani. Számomra az a fontos, hogy egy javítási munka vállalható legyen. Ezáltal a felhasznált kötések bonthatóak lesznek, így bármikor újra kezelésbe vehető a javított mozdony.
Szerencsém volt, amikor sikerült több német javítóműhelyből is felvásárolnom az alkatrészbázist, így jelentős tartalékokat felhalmozni a későbbi javításokhoz. Persze ezek azóta megcsappantak, így folyamatosan kell pótolni a kurrens darabokat. Erre jó az ebay, vagy a lenti esettel kapcsolatosan a hazai licitálós oldal.
Tehát az időm nagy részét ez a tevékenység viszi el, míg a másik részben írom továbbra is a modellteszteket. Lehetőségem nyílt Roland barátom üzletében a Modellvasút Centerben némi közreműködésre, így pl. modellbemutatókat írok a szaküzlet blogjára. Továbbá írogatom a cikkeket az Indóházba, remélhetőel sokan olvassák azokat is.
Szóval van mit tenni a modellek világában. Hogy miből élünk közben, az szinte lényegtelen... Azoknak is, akik évekkel korábban áttérítettek erre a pályára.

2012. június 9.

 

Sokan tudják rólam, hogy ki nem állhatom a vaterát. Igen, kisbetűvel írom, mert nekem ennyit ér. Az egy dolog, hogy piszokul lehúzzák az embert, az amúgy is arcpirítóan aláárazott leütések miatt, de az is felháborít, hogy éppen ez a folyamatosan lefele alkudozó vásárlói réteg értékteleníti el a vasútmodellezés még értékeket képviselni tudó területét is. Sajnos a végtelen tájékozatlanság, a butaság, a nyerészkedés és a kapzsiság kitermeli mindkét oldali táborát és így örök fennmaradásra van ítélve a helyzet.
Természetesen pár modellt én is bedobtam a makk közé és meg is lett az eredménye: a hónapokig normális árszinten tartott maradék vagonjaimat aztán széthordták olyan árakon, hogy majd' sírva fakadtam. Éppen ezért igyekszem kerülni a licitálós oldalt, mert szeretném megkímélni magamat (no meg az eladókat is) a módszeres "beszólásaimtól", amiket a végtelenül pontatlan és minden tájékozódást nélkülöző termékleírások olvastával szoktam begépelni az üzenőfalra. Látom, hogy van jó pár oszlopos tagja a vatera "közösségének", akik mondhatni, minden hájjal megkent modellnepperek, akik az évek múlásával sem tanulták meg rendesen körülírni és minősíteni saját portékájukat.
Meg kell jegyeznem, hogy van talán egy tucatnyi olyan eladó ismerősöm, akikről tudom, hogy ismerik az árut, pontosan jellemzik azokat és éppen ezért jó aukciókat is zárnak. Ők a kivételek a fenti jellemzésemben. Jelen bejegyzés nem rájuk vonatkozik, ha netán félre is értenék, akkor elnézést. Hiszen kinek nem inge....
De van pár öreg motoros. Ők tudják, hogy "amíg lószar van, addig veréb is akad bőven". És ez élteti őket, ez a motorja annak a tendenciának, ami mára oda vezetett, hogy a kidobásra szánt hulladék, szemét, roncs modellek is gazdára tudnak találni, mint még 2használható, működőképes" példány. Íme egy kis beszámoló, hogy hogyan lettem tulajdonosa egy igazi roncsnak, amit hozzá nem értő kezek mókányoltak még inkább értelmezhetetlen masszává:

A licitálós oldalon megjelent képek:

 

Első ránézésre még nem is zavaró, hogy nincs meg a harangja és hogy erősen kopott a henger. A rudazat ép (ezen az oldalon - a másikon javítva van).

A toldozott hátsó csigatengely-ágy lezáró a szokásos típushiba egyfajta házilagos javítására utal, de legalább benne van a leírásban.

A szóban forgó alkatrész pusztító reparálása közelebbről. Nem sok jóval kecsegtet, de engem úgysem ez a része érdekelt, hisz ilyen lezáró elemem van bőven, mert lehet rendelni a gyárból pár fillérért.

 

Mindezen kiegészítések után tisztában voltam a modell állapotával és villámárra alkudva, hétezer forintért leütöttem. Tudtam, hogy csodák nincsenek, de arra sem számítottam, hogy ilyen könnyen a pokol bugyraiba juthatok...

A képeken nem közölt, első záróelem utólagosan bemókányolt pöcke, ami az első futókereket tartja a helyén. Ez az alkatrész is bármikor megrendelhető a gyártól. Mégis ezt az iszonyatosan balkáni megoldást alkalmazta az állítólagos javító mester.

A hátsó záróelem a szerkocsi lebontása után. Az a fehér franc nem tudom mi, talán a ragasztó lehet.

Közben egy gyors pillantás a további, a címképen alig észrevehető kasztni hibára. Szerencsére ez is orvosolható, mert ilyen fellépő van dögivel a szervizben.

A szakértelem és megbecsülés hiánya a futókeréken. A majdnem eltört lemez a buta és igénytelen, fogós hajlítgatások eredménye.

A hátsó áramszedő lemez vajon milyen utakon járt, hogy ennyire össze-vissza van hajlítva? Nem hiszem, hogy a mozdony így képes lenne bármilyen önálló járásra.

Az alsó fedőlemez, ami a tengelyeket fogja a főkerethez és a csigatengelyhez. Láthatóan nem odavaló csavarok és alátétes toldozás. Mi vár rám odabent...?

Na hát igen. Balra a modellbe való, eredeti, gyári csavar. Látható a mérete. Jobbra tőle a mozdonyba beleerőltetett csavarok. Nem csoda, ha belemart a csigatengelybe és egyáltalán nem ment a modell.

A leszerelt hátsó zárólemez és mellette egy gyári új. Az "ügyes" hobbiműszerész jócskán belerágott az alaktrészbe csak azért, hogy bőséggel önthesse a ragasztóját.

Aztán persze kiderült, hogy a fehér anyag sztirol,amivel kipótolták a teljesen szétkoptatott főkeret-véget, amihez aztán hozzá tudták ragsztani a záró elemet. Hááát... mit is mondjak...?

Ja, hogy a kasztnin további rejetett hibák is megbújnak...! A sátor teteje repedt, ragasztott.

További pillantások a szétkapott főkeretbe. Meg sem lepődöm, hogy a tengelyágyak oválisra vannak kopva. Ez, egy ilyen korú mozdonynál típuseset, könnyen javítható, ha ért hozzá az ember. Egyik lépés, hogy rendelhető a gyártól (most már nincs sajna). A másik lépés, hogy kétkomponensű műgyantával pótolható és utána méretre csiszolható. Persze zsírtalanítás után.

Az alsó fedlap hasonló állapota. Az ovális kopás itt csakis alkatrész cserével orvosolható. Nem drága alkatrész és még kapható is!

A korábban mutatott áramszedő lemez szabad rálátással.

És íme a szakszerű megoldás: a tökéletes állapotú zárólemet két 1,2 mm-es csavarral pontosan lehet rögzíteni a főkerethez. Jobb, mint újkorában. És nincs taknyolás, ragasztás, genyózás.

Az első záróelem pótlása bontott, vagy gyári új alaktrésszel. Semmiség és mégis elegáns megoldás.

A korából adódóan kissé elkorhadt vezeték. A műanyag szigetelés már elszáradt és lerepedezett. Pótlása végtelen egyszerű feladat.

Még a forrasztást is meg lehet úgy oldani, hogy ne olvasszunk szét minden közeli műanyag alkatrészt. Ez sajnos nagyon jellemző a kókányolt-mókányolt modellekre.

A képen látható, hogy a kis csavaros rögzítés egyáltalán nem zavarja a helyére kötött szerkocsi mozgását.

 

A fenti képsor a teljesség igénye nélkül enged bepillantás a mindennapjaimba. Sajnos jelen donormozdony vásárlása annyira nem volt jó üzlet, mert a hétezres vételárért gyakorlatilag csak a rudazat használható, amit meg persze nem háríthatok tovább a szervizköltségben.
Gondoltam, hogy a mozdony többi részéből össze lehet hozni egy jó állapotú másikat, de erre semmi esély nincs. Gyakorlatilag egyik eleme sem használható a továbbiakban.
Okulásul legyen mindazoknak, akik még hisznek az ilyen kategóriájú vaterás vásárlásokban. Nekem ez most gyorsan kellett, fél nap alatt lebonyolítottam, nincs időm vacakolni a licitekkel. Sajnos az alkatrészbányámból teljesen elfogyott a BR56-os rudazat és hajtáselem, ezért kellett meglépnem ezt a kényelmetlen lépést.

 

A mozdony eladóját most nem fedném fel, de tudom, hogy sokan ismerik, sőt magam is vettem tőle még 2007-2008-ban pár vagont és mozdonyt, amikkel akkor meg voltam elégedve. Megpróbálok most vele egy kis kárenyhítéses eszemecserét, ha nem jön össze, akkor szívesen közzétszem a nevét. Az úr saját elmondása szerint a gyűjteményét számolgatja fel, de tudom, hogy ennyi idő alatt és ilyen minőségű modelleket nem lehet csak a hosszú évek alatt összegyűjtött állományból kiárulni. Itt egyértelműen a kis párfilléres haszon reményében mennek az üzelmek, aminek kiváló teret ad a vatera.
No ezért is érdemes elkerülni és ha valaki valóban értékálló modellt keres, akkor azt szakértő kezekből szerezze meg.

 

 

2012.június 8. 

 

Épp a minap jegyezte meg Putz Attila barátom, hogy látja, a legutolsó bejegyzés tavaly július 31. Nna mondom, legalább egy aktív olvasóm van, így érdemes folytatni. Ő még nem tudta, hogy a lenti bejegyzés már kész volt részben, csak nem töltöttem fel. Így gyorsan lezártam azt a gondolatot és belekezdtem ebbe. Itt említem meg Fogarasi Lacit is, aki hasonló okokra hivatkozva, már régebb óta nem követi az oldal eseményeit. Erre mondom neki, hogy hát nem csak a blogban vannak újdonságok, hanem bizony érdemes elolvasni a modellcikkeket is. Azért, mert nem vagyok aktív gyűjtő, azért be-becsúszik pár érdekes dolog, ami izgalmas olvasmány lehet az érdeklődőknek.

 

Történetesen most egy újabb gondolatot osztanék meg. Azért is említettem fentebb Attilát, mert vele kapcsolatos az élmény, vagy inkább megtapasztalás. Mióta egy kicsit a pultok másik oldaláról is látom a modellkereskedelmet, azóta egyre inkább erősödött bennem az a gondolat, hogy vajon miért nem tudnak részesei lenni a hazai modellboltok a rendkívül ügyes kezű, kisszériás modelleket gyártó mesterek munkásságának. Korábban már volt egy kis agymenésem a témát illetően és sajnos azóta sem változott jelentősen a helyzet. Vagy mégis, ugyanis éppen Putz Attila, az általa fémjelzett TT Putz márka megálmodója próbálkozik áttörni a beidegződések ezen makacs falán. A napokban úgy döntött, hogy behoz pár saját gyártású fantázia reklámmodelt a Modellvasút Centerbe. Tudni kell róla, hogy magas igényességgel készít(tet) olyan tamponnyomott és matricázott reklámkocsikat, illetve tehervagonokat, amelyek a német licitálós oldalon igen nagy sikernek örvendnek és azt a színvonalat képviselik, amely igazán egy szaküzletbe illik, semnem egy börze nagyon vegyes forgatagához, vagy akár egy szűk konyha, zsíros terítős asztalán zajló adás-vételhez.
Attila döntése nemes és előre mutató, hiszen a műveivel mindenképp emeli az üzlet ázsióját és a termékek is méltó környezetben mutatják meg magukat. Itt kell megjegyezni, hogy a vitrinbe tételt követő napon már komoly érdeklődés mutatkozott a modellek iránt. Tegyük hozzá, hogy ezek a kisszériás vagonok azért picivel drágábbak a donorul szolgáló modelleknél, de értéküket a beleadott kreativitás és minimális példányszám növeli.

 

Természetes, hogy a TT Putz termékek abba a vitrinbe kerültek, ahol a tiszteletem másik maximális élvezője, Hubert Feri egyik legszebb munkája, a Csörgő hívogatja a TT méretben gondolkodó vásárlókat. Feri mozdonyának közsszemlére tétele persze partizán akció volt a részemről, mint ahogy a modell fotójának használata a Center indóházas hirdetésében. Ez utóbbi tett az első hónapban három megrendelést eredményezett, a vitrin beli lét pedig további kettőt.

Persze ez így nagyon szépen is hangzana, ha nem lenne az ügy hátterében az a fajta félelem, ami úgy általában jellemzi a hazai kisszériás modellezést: az egyik legfőbb okról nem beszélek, aki kíváncsi, hamar ki tudja következtetni; a másik legnagyobb probléma az időgazdálkodás, illetve az a félelem, hogy "mi lesz, ha nagyon megnő az érdeklődés". Könyörgöm! Ha valaki ügyes, ha közszemlére teszi kreativitását, munkájának gyümölcsét, akkor igenis vállalja fel a következményeket. A jókra gondolok első sorban. Ha olyan a termék, ami kapásból hiányt pótol, akkor bizony arra igény lesz. Mondatni, hogy akármennyiért el lehet adni, de az igazán jó döntés az, ha jól van pozícionálva a termék még árban is.
De meg kell jegyezni, hogy az igazán szép és minden tekintetben vállalható modellek készítői nem "megélhetési" modellezők, azaz rendelkeznek tisztességes, polgári állással, ahol ugyan úgy helyt kell állni, mint a családban, vagy akár más területeken és csak a legutolsó szint marad az életükben a modellépítés. Ki is lehet számolni, hogy egy átlagos árú, kisszériás modell esetében mennyi is marad "tisztán" az alkotó zsebében. Sajnos itt nem lehet alapul hozni a német, hasonló kategóriás árakat, mert az ott elfogadott 250-500 euro egyáltalán nem érvényesíthető a hazai szegmensben. Sajnos most már kint se nagyon...

Ezért vált ketté markánsan a hiánypótló modellek kínálata: van folthatású, tisztes kisipari termék, de nagyítóval már kevésbé vállalható, mondhatni a kisszériák tömegcikke, illetve van a minőségi mestermunka, amire viszont akad is fizetőképes kereslet.
Viszont ez utóbbi szegmens gyártói azok, akik pont a fent említett okok miatt nem tudnak állandó teljesítésre beállni és még attól is tartanak, hogy ha netán valaki felajánlja nekik az ügy menedzselését.

Mi is itt a probléma? Befutnak az igények, sokan elfogadják a már korábban látott mintadarabok típusát, színezését, feliratát, illetve vannak páran, akik extrát kérnek. Sima táblázatos szervezés, mindennek nyoma akad. A beérkező rendelések után a saját átfutási idő ismeretében belőhetp a vállaási határidő. Természetesen ráhagyással. Ez is egyszerű - lenne.
Igen, az élet bármit hozhat, ezért megtorpanhat a modellépítés, vagy akár le is állhat. Sajnos nem egy mester munkásságát ismerjük, ahol bármilyen okból le kellett álni. Ez van, ilyen az élet, a modellgyűjtő elfogadja ezt is, akárcsak a hosszú várakozási időt.
De előre kell nézni és ha egy modellépítő már létrehozott akár egy olyan remekművet, amit aztán éveken keresztül, akár ha csak évi két esetben is, de mégis megrendelnek, akkor azt belátható időn belül teljesítenie kellene a nagyra becsült építőnek.
Nem kritikának szántam mindezt, hanem gondolatébresztőnek.
Igény van a minőségi munkákra és nem szabad veszni hagyni az eddigi munkásságot.
Nagyon sokan bizakodnak abban, hogy tud lenni folyamatosan, igényes hazai kisszéria még TT-ben is. Ez akár vonatkozhat a kisebb értékű kiegészítőkre is, vagy bármilyen hiánypótló elemre, amitől előre mozdulhat a modellezés.

Gondolkodjunk el ezen!

 

 

2012. május 13-14.

Jézusom! Ez majd' egy év. És még én akarok konzekvens lenni önmagamhoz... Hát nagyon sok minden történt ebben a 10 hónapban. Mindenek előtt azt szeretném megosztani, hogy kicsit átalakítom jelen blog gondolatiságát. Mivel a vasuttmodell.hu oldalon kiváló blogot olvashatunk a TT-s világ történéseiről, ezért nem kívánok velük ringbe szállni és nem fogom felül licitálni az ott elhangzottakat. Ha esetenként sikerül pár kiegészítést megfogalmaznom, akkor annak örülni fogok, de a most következő gondolatok sokszor még érinteni sem fogják a modellvilágot.

 

Egyik fő ok, hogy nagyjából mostanra sikerült túladnom az eladásra szánt modelleim nagy részével. A "profiltisztítás" eredeti indítéka az egy-másfél éve megkezdett életmódátalakítás volt, de aztán ez egy kicsit megtorpant, mert lehetőséghez jutottam a televíziózás területén. Bekerültem egy építészeti magazinműsort gyártó csapatba, így folyamatosan forgattam és vágtam, ezért nem tudtam elszakadni a jelenlegi életteremtől. Kis családom mindezt csendben elviseli és bizakodva nézünk a jövőbe, hogy ugyan mikor sikerül meglépni a nagy lépést. Hozzá kell tenni, hogy egy ingatlaneladás is vár a megfelelő pozíciójára...INGATLANHIRDETÉSEM
Tehát az eladott modellek ellenértéke kicsit átalakult: a tavalyi karambolos autómat pótolni kellett, majd pár új modell került a gyűjteménybe, ezek után a 2012-es év kezdésének óriási nehézségei felőrölték a tartalékokat. De ezzel nem vagyok egyedül.

 

Tehát a folyamatos modellbeszerzés ideje már csak szép emlék, ezért a szünet nélküli impulzusok is lelohadtak - mostanáig. Igen, mostanában ismét közelebb vagyok a tűzhöz, mert sokat segíthetek Roland barátomnak a kőbányai Modellvasút Centerben. Az ottani pezsgés jóvoltából ismét sok érdekeséget látok, illetve rengeteg emberrel találkozom, 99%-ban pozitív élményekkel. Az az 1% sajnos a szükséges "hordaléka" az életnek, okoz is izgalmakat akár ha csak a fórumot nézem...

De erre most nem térek ki, mert közben eltelt pár hét és inkább alábbhagyott az a düh, amelyet a buta, ostoba emberek megnyilvánulása után érzek.

 

Tehát újult az erő és dolgozom. Az eredmény meg érkezik szép lassan. Addig is kitartást azon kedves látogató barátaimnak, akik megtisztelnek azzal, hogy néha beleolvasnak ebbe a blogba.

 

2011.július 31.

Nem írom le ismét, hogy sok idő telt el, mert úgyis látszik, nomeg unalmas is. Most írom a következő bejegyzést és kész...:-)

Persze mindig akkor lódul meg a billentyűzet, amikor van leírni való gondolatom.

Most van.

És ezt meg is osztom a kedves olvasóimmal, mert aki ismer, ők tudják, hogy miért kell ilyenkor közzé tenni a témát, aki meg nem ismer, nekik pedig legyen okulásul.

A legnagyobb problémám ebben az életben és ebben az országban, hogy minden területen jelen van a tipikusan magyar széthúzás, egymásnak keresztbe tevés, a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" alapgondolat. Holott csodálkozunk, hogy miért nem megy ennek az országnak. Miért van annyi kiégett, önmagába visszafordult ember, miközben a "nyugat" átlagpolgára mosolygós, viszonylag jól él és nagyjából eléri az álmait. Itthon csupa frusztrált, mogorva emberrel találkozni nap, mint nap. Ha meg mosolyogsz, akkor meg hülyének néznek...

 

Történt a minap, hogy Kemencén forgattam egy kisfilmet és sokat beszélgettem a kisvasutat üzemeltető srácokkal. Felmerült a gondolat, hogy ha van egy ilyen térség, ahol ráadásul egy földrajzi területre a legtöbb keskeny nyomközű vasút került, akkor miért nem lehet egy közös marketing-kommunikációs gondolkodást megvalósítani, hogy a térség egyéb vállalkozóival karöltve, közös kiadványokban hirdessék akár a vasutat, akár az egyes települések nagyobb vonzerejű szolgáltatásait. Azt a választ kaptam, hogy nemhogy közös akarat nincs, hanem ráadásul az elkészített szóróanyagokból hiányzik is pl. a kisvasút ténye, a bejárható szakasza, stb. Magyarán a turisztikai céllal létrejött szolgáltatók hallani sem akarnak egymással... Erre varjunk gombot! Közben meg picsog mindenki, hogy nem tudnak vendéget vonzani a területükre, sorra zárnak be az egységek, mert mindenki azt hiszi, hogy egymaga fogja feltalálni a spanyolviaszt. Sajnos nem. Nem újkeletű és egyáltalán nem mozgalmi kitétel, hogy "egységben az erő". Úgy látszik, hogy ezt kicsiny hazánkban még nem tudják.

 

Másik történet: Csepel teherautók összejövetele, igen szépen felújított járművek, szívet melengető, retró hangulat. Kérdezem az egyik gép tulaját, hogy mennyire tudnak egymásról a csepelisták. A válasz megint csak ledöbbentett: nem tartják a kapcsolatot, nem segítik egymást, mindenki megy a saját feje után, új utakat taposva. Normálisak ezek?!

 

Egy másik sztori, talán kicsit pozitívabb:  Tokaji borvidék, Mád. Gyönyörűen érvényesülő konjuktúra, a résztvevőkön látszik, hogy van pénz az elképzelésekre. Persze a nagyívű és prémium kategóriájú szolgáltatások mellé szükség van az ún. bakancsos túrizmus kiszolgálására is. Ilyen esetben a megfizethető szállás mellé dukál egy jó, házias konyha és még pár izgi szolgáltatás. Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy az összefogás készen áll, az egyes területek szolgáltatói az indulásra várnak, van jó szállás, van jó étel beszállító, minőségi disznót lehet vágni, bio a csirke és a tojás, van, aki lovagoltat és kocsiztat, a jó borról nem is beszélve, úgyhogy idilli a helyzet.

Kérdem én, hogy ha ilyen tud lenni, akkor erről miért nem tudunk? Tán túl messze van a vidék, a természet, annak közelsége, ami még emberként tartja az embert...?

 

 

No de foglalkozzunk kicsit a saját témánkkal!

A hivatalos médiapremier előtt be tudom mutatni a PIKO idei két újdonságát is, melyek közül az egyik mindenképp fontos lehet számunkra.

 

 

A gyárilag MÁV egységszínre festett mozdony a szokásos PIKO Hobby kategóriát képviseli. Szembetűnő sajátosságai a 20 ezer ft alatti összeget mutató árcimke tudatában már elnézhető, de korántsem elfogadható. Az "örüljünk, hogy van magyar jármű" panel talán a '80-as években még megállt volna, de a mai, minőségre éhes közönség körében már nem akceptálható. Sajnos a magyar ember alapjában igénytelen, mert többségünk hozzászokott a KGST idejében elénk b....tt, bocsánat, rakott termékek színvonalához, ezért a '90-es évek után nem a minőség javítása volt az elsődleges cél, hanem az árak növelése, hisz a hiánygazdálkodás nagy úr... Aztán ez a fajta igénytelenség begyűrűzött az általunk képviselt hobby világába is, mondván, hogy akkora a hiány magyar járművekben, hogy szinte a papírmaséból összeragasztott, magyar jelleget viselő kasztni is eladható. Persze a törekvés érzékelhető volt, hogy az ügyeskezű, kisszériás mesterek igyekeztek jobb és jobb végeredménnyel szolgálni, de sajnos az árak emelkedése mellett nem jelent meg a kifogástalan végtermék. Tudom, ez egy kompromisszumos hobby, el kell fogadni a korlátokat...

Szerintem nem korlát egy már sok változatban legyártott egységmozdony tükrének alapszínre fújása...

Aztán persze kiderült, hogy hibás darabot kaphattam a forgalmazótól, amiért senkit nem illethet bírálat.

 

 

A modell természetesen friss színfolt a magyar témát gyűjtők vitrinében, vagy asztalán. Apróbb árnyalati eltérést tapasztalunk a korábbi Deák Modellsport által átfestett változathoz képest, de annyi öröm jut nekünk, hogy az általuk feldolgozott 001-es és 003-as mellett a PIKO 009-ese mindenképp a flottabővítést szolgálja.

A modellről izgalmas és minden részletre kiterjedő írást az Indóház szeptemberi számában közlök.

Addig is a beharangozó írás az IHO.HU-n.

 

 

A PIKO másik idei újdonsága egy igazi formaújdonság, a MAK G1206-os dízelmozdonya.

A teljesen új forma új szereplőt hozott az alacsony árkategóriás modellek körébe. A 25 ezer ft-os mozdony olcsónak számít a 35-45 ezres Tilligek mellett, ezért sok független vasútmodellezőt meg tud érinteni.

Lássuk:

 

 

Ami elsőre feltűnt, hogy az árkategóriához mérten meglepően finom munka a korlátok lézervágása, illetve a menetirány szerint váltó világítás, ahol valóban melegfehér fény világít előre menetben.

A részletes teszttel visszatérek hamarosan.

 

A két PIKO modellt a Modell&Hobby szaküzletnek köszönhetem, akiktől mindig maximális korrektséggel álltak a tesztelésekhez.

 

2011.május 23-29.

Sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta, van is miről írnom - már, ha valakit érdekel. Remélem, hogy akad olvasó, hiszen pár, korábbi bejegyzésemre is érkeztek már visszajelzések. És ha csak ennyien olvassák a gondolatokat, akkor már megéri megosztani azokat. Mint látható a dátumból is, ezek a gondolatok több napig íródtak, hiszen sokat gondolkodtam, illetve hát időközben dolgoznom is kellett menni...

Az egyik legfontosabb - és azóta már sokak által ismert tény -, hogy felszámolom a gyűjteményem nagy részét. Az okokat már megosztottam sokakkal, sőt mi több büszkén vállalom a döntésem hátterét, mint ahogy az egész gyűjtemény létét és az azzal való foglalkozást is. Hogy ezt miért írom le, majd kiderül a későbbiekből. Ami biztos, hogy a magyar vonatkozású modellek maradnak, ezekkel még vannak terveim. A régebbiek, német és külföldi modellek mennek. A speciálisabb, ritkább darabokat meg még meglátom...

Sokat gondolkodtam magán a gyűjtői mibenlét megfogalmazásán. Ki az igazi gyűjtő? Az, aki valamely szempont szerint elkezdi felépíteni a gyűjteményét, mindent megmozgat annak érdekében, hogy a kiszemelt darab nála landoljon, értéket, maradandód kíván teremteni a felhalmozott tárgyakkal, az azokban rejlő tudással... talán igen, ez az igazi gyűjtési szenvedély alapja. De van itt más magyarázat is. Befektetés? A saját esetemben erről nem beszélhetek, ugyanis soha nem értettem a pénzhez. Sose volt annyi, hogy értelmesen lehetett volna vele gazdálkodni. Ezért maga a gyűjtés egyfajta ad-hoc indíttatásból, azaz a meglévő, tehát apámtól örökölt elég nagy állomány kiegészítése a katalógus szerinti összesre. Ez végigfutott a Zeuke, majd a Bttb időszakban gyártott modelleken. Pár dolog kimaradt, jópár olyan bekerült, amit nem hoztak a katalógusok. Ez így ment éveken keresztül. Vadásztam a még hiányzókra, többször többet adtam a kelleténél, hogy mégis meglegyen, stb. Meglettek, bedobozolva, eldugva. Aztán meg jött az üresség. Az az érzés, hogy igen, ez is megvolt és hogyan tovább. Ott sorakoztak a dobozokban, be voltak katalogizálva, le voltak fotózva és ennyi. Nem jártak, nem mozogtak terepasztalon - terepasztalom sem volt. Be kellett látnom, hogy annak vajmi kevés az esélye, hogy a kb. 220 db. mozdony valaha egyszerre fog járni egy asztalon. Sokuknak azért akadtak futási problémáik, holott mindegyiket igyekeztem körültekintően megvásárolni, vagy szervizelni.

Aztán jött a ráébredés, hogy ennek nem sok értelme van. Nem vagyok jó, sőt igazi gyűjtő? Mert feladtam, "kihátráltam", ahogy az egyik gyűjtőtárs írta. Belefáradtam? Átértékelődtek bennem bizonyos dolgok? Lehet. Sőt ért már olyan kritika is, hogy az "igazi, nagy gyűjtők nem tagjai a klubnak"... Mintha ez valami bélyeg lenne vica és verza. És én ugyebár tagja vagyok a B.TT.B. Klubnak, sőt. Részt veszek annak életében, szervezésében, tagjainak toborzásában és a kereskedők meggyőzésében, hogy támogassák a klubot. Ja igen! A nagy gyűjtőknek nincs szükségük 10% kedvezményre, nem akarnak egy egymást segítő közösség tagjai lenni. Igazi magyar hozzáállás...

Tehát ha így nézzük, akkor valóban nem voltam az igazi gyűjtők közé valók, tehát ne is akarjak azokra a babérokra törni. A tapasztalatok szerint a "nagy gyűjtők" a következőképpen néznek ki: csendesek, nem hivalkodók, nem hallatják hangjukat a fórumokon, amiket persze rendre olvasnak és a háttérben véleményeket fogalmaznak meg. Rendületlenül gyűjtik a modelleket, mindenféle szempont szerint, vagy csak "kilóra". Gyűjtési filozófiájukat, történeteiket, élményeiket nem osztják meg másokkal, holott sokan vannak csak a TT-s társadalomban, akik kíváncsian hallgatnák egy-egy tekintélyes készlettel rendelkező gyűjtő beszámolóit, észrevételeit, tapasztalatait a modellekről. Ők féltik a tudásukat - tisztelet a kivételnek. Talán egyetlen egy igazi, nagy gyűjtőt ismerek, aki megosztotta a gyűjteményét a nagyérdeművel, mintegy katalógust képezve az elérhető és már nem kapható modellek, szinte teljes körét felvonultatva. Aki ismeri, nem kell bemutatni...

De a nagy többség, aki voltaképpen a gerincét is képezhetné a hazai TT-s vásárlási szokásoknak, termékek iránti érdeklődésnek, ők hallgatnak. Intrikusan sugdosnak a háttérben, vagy nem is foglalkoznak másokkal. Hát legyen nekik jó...

Én a magam részéről büszke vagyok arra, hogy egy közepes méretű gyűjteménnyel a "nagyok" lábnyomába léphettem, viszont arra is büszke vagyok, hogy nem azonosultam velük: nem vettem fel a gyűjtői gőgöt, nem vonultam háttérbe, mintegy dörzsölve a kezeimet, hogy "na a kicsik megint pedáloznak valami apróságon, klubtagságon, meg kedvezményeken és közben osztják az észt...". Fontosnak tartottam és tartom is a mai napig, hogy a modelleken keresztül, ne csak az apró mechanikai eszközöket ismerjem meg, hanem képet kaphassak a nagyvasúti eredetikről. Ezt igyekeztem tükrözni a modell leírásaimban és próbáltam megosztani a fórumokon - több-kevesebb sikerrel. Ért is érte kritika bőven, főleg a fent jellemzett uraktól is. Nem értem, hogy a nyilvánosság használata miért csípi egyesek szemét...

Tehát, ha mindezt egybevetem, akkor ki is jelenthetem, hogy az ilyen mellékzöngék is közrejátszottak a gyűjtői státus feladásában. De az igazi háttér az, hogy el kellett jutni egy olyan állapotba, ahol rájöttem, hogy ezek csupán talmi értékek. Jó értékek, hisz java részük tartja az árát, de passzív vagyon. És az életem most aktív források után kiált, ezért ez volt a lehető legjobb "kincsestár", amit megnyithattam. A kifejlet meg majd adja magát, ha végre lehetőségem nyílik megépíteni azt a házat, ahol élni is lehet.

A későbbiekben pedig kap még szerepet a TT vasútmodell, mindenképp egy terepasztalos formában, addig építek pár modult és továbbra is fotózom és mustrálom az újabb modelleket.

 

Pár újabb gondolat a hazai kisszériás modellépítésről.

 

Talán enyhe túlzás, amikor kisszériáról beszélünk akkor, amikor a VATT modell, Varga Zsolti manufaktúrája talán az ötödik tucat Szilit dobja piacra. Mit sem bizonyít ez jobban, hogy van létjogosultsága az ilyen jellegű gyártásnak. Sőt bizonyos formában még az is működik, hogy reklám nélkül megy el a mennyiség. Zsolti szűkös kommunikációja a TT-be kezdtem fórumra korlátozódik, de nagy sikerrel, hisz fogynak a mozdonyai. Nagyon szívesen adnék neki tanácsot a modellek fotózását illetően, hogy még inkább látványosak legyenek a modellképek, de nem tehetem, mert ő is azok közé tartozik, aki egy félreértés során haragszik rám... Mindenesetre innen gratulálok neki a sikerekért.

Mint ahogy azért is, hogy a május 6-8-iki sebnitzi nyílt napokon ott lehetett pár modellje Bencs Zoli jóvoltából.

 

Viszont vannak itt aggályos momentumok is.

Talán egy hónapja látott napvilágot a MÁV Trakció új TRAXX mozdonyának TT-s modellje. Vagy legalább is egy annak látszó modell, ami nem AZ. Tudni illik, hogy a Kühn BR185-öse lett nagy lendülettel magyarítva. Ez pedig zsákutca, hiszen a magyar 480-as TRAXX2-es gép, míg a kapható modell még az elődöt mintázza. Ezt egy éve maga Torsten Kühn is megfogalmazta, hogy azért nem festi magyarnak a mozdonyát, mert számos apróság van rajta, amit nem tud átalakítani az egzaktság érdekében. Pedig ő aztán magasról tehetne a magyar szegecsszámlálók fejére, de mégsem blamálja magát egy rosszul megtervezett modellel.

Nem nevezem nevén a produkcióban résztvevő hazai modellezőket, mert mindegyiket tisztelem és barátként kezelem annyira, hogy ne személyeskedjek, de maga az egész eljárás bosszantó.

A több modellfejlesztésben is érdekelt felek csak azért dobták piacra a fals modellt idő előtt (és itt az idő csupán arra kellett volna, hogy elkészülhessen az orr-rész körüli különbség alkatrésze, valamint a tetőkert átalakítása), mert a másik, jól ismert modellező, aki ugyancsak rászánta magát a TRAXX magyarítására már piacra dobás előtt állt és féltették a pozíciókat, nehogy a piac megcsömörlődjön a túlkínálattól (sic!).

Az én világomban ez úgy nézett volna ki, hogy előzetesen lehetett volna egyeztetni. Pl. arról, hogy az egyik festi Eurocomnak, a másik MÁV-nak. Igaz, hogy az előző már becsődölt, de történelmi értéke még lehet. Vagy akármilyen más megoldás játszhatott volna, akár az is, hogy az egyik fél a 001-es, a másik meg a 002-est gyártja, ezzel is megelőlegezve a mozdonytípus tartós sikerét a magyar vasútnál. Nem ez történt. A versengés rossz irányba sorolta a fejleményeket és most lett a piacnak olyan mozdonya, ami nem egyezik a valósággal. Kb. olyan érzésem van, mint ha a német E40-es sorozatból építettünk volna Szilit... Azért ennyire ne hagyjuk győzedelmeskedni a kompromisszumokat. Ha létezhet erre megoldás, mármint a kis apró eltérések legyártására, akkor igenis tessék élni azzal! Tessék kommunikálni a modellezőkkel, tessék egyetértésben fejleszteni, mert ezzel nem egymás vitorlájából fogják ki a szelet, hanem ezen az apró és törékeny piacon inkább egymást erősíteni kellene. De sajnos - és itt igazán nem is tudom megfogalmazni az igazi okokat - valami miatt még mindig a '80-as évek trendje uralkodik, azaz "úgyis megveszik, mert nincs más alternatíva" alapon egy - még akár az eredetitől jelentősen eltérő - modell is sikerre számíthat a kiéhezett, magyar piacon. Kétes sikerre. Nem egy gyűjtőt, modellezőt ismerek, akik fanyalognak egyes "művek" láttán, hallatán. Sajnos azt a fajta gondolkodásmódot még nem sikerült maradéktalanul elsajátítanunk, hogy legyen tökéletes, amibe belefogunk. Valamiért még működik a "vackot a népnek" mechanizmus. És bizony ez nem csak a készítőt, hanem a vevőt is minősíti, ugyanis abbéli örömében és elvakultságában, hogy "végre egy magyar - tök mindegy milyen", megveszi a modellépítő által elérakott, bármilyen műszaki beltartalmú és esztétikai kültartalmú produktumot. Így a fejlesztést nem befolyásolhatja a vásárlói visszajelzés.

Azért természetesen meg kell említenem egy friss tapasztalatot a hazai kisszériások tekintetében, ugyanis pl. a korábban említett VATT modellek újabban már Peho kinematikával is rendelhetők, ami egyértelműen egyfajta visszajelzés következménye. Ezért is külön elismerésem a mesternek.

 

A fenti esetből tanulva - és látva bizonyos fejlesztési állomásokat - a két éve meghirdetett MD projektet is át kell gondolni. Akkor első körben közvélemény-kutatásba kezdtem, hogy egy magyar motorvonat készletre mekkora szükség lehet a klub tagsága körében. A számok arra engedtek következtetni, hogy érdemes belevágni. Most azt látom, hogy készül más műhelyben is egy modell és kíváncsi leszek, hogy a két éve jelentkezett gyűjtők közül mekkora hányad lép vissza, lép át egy más módszerrel, jelen esetben gyantából öntött megoldáshoz. Meglátjuk.

 

Szóval egy szó, mint száz, szomorú vagyok. Szomorú ezért a fejetlenségért, ami a hazai TT-s piacon tapasztalható.

És szomorú vagyok azért is, hogy a nagy hírű és elismert TT Board topikjain arról olvashatunk, hogy a sebnitzi "Nyílt Nap" a cseh és magyar modellezők mutyizásáról és nagymértékű bevásárlásáról szólt, ahol a németek már nem lelték kedvüket a rendezvényben. Láttunk bizony olyan honfitársunkat, aki majd' embermagasságnyi portékával sasszézott ki a sátorból...

Egyébként meg kíváncsi lennék, hogy vajon hány magyar gyűjtő, magánimportőr, alkatrészbeszerző, stb. ápol valamilyen szintű kapcsolatot a Tillig bármilyen beosztású munkatársával annak érdekében, hogy netán egy kicsit bensőségesebben viszonyuljanak a magyar kérésekhez.

Csak a saját tapasztalatomat tudom leírni, amikor is egy-egy rendelt (vagy sajtópéldányként kapott) modell esetében hiányosságokra leltem és a megfelelő embernél történő jelzést követően 2-3 (!!!) nap alatt a kezemben volt a termék, vagy az alkatrész. DHL-lel, dobozolva, csomagként.

Amikor az ember időben kap segítséget a gyár munkatársától és az minden kérdésre és problémára készséggel reagál, akkor úgy érzi, hogy tartják valakinek - holott nem elismert, ünnepelt modellépítő. Mégis valaki. Ezért nekem pl. nem okozott gondot, hogy egy kis ajándékcsomaggal álljak a szóban forgó Tillig-munkatárs elé és nagyon megköszönjem az eddigi segítségét, amit nem csak személyesen nekem nyújtott, hanem valahol az egész, magyar TT-s közösségnek.

 

Szeretném tudni, hogy az "igazi, nagy gyűjtők" hogyan állnak ehhez a kérdéshez...

 

2011.február 26.

Az alternatív szándékkal meghirdetett 24-iki találkozón - ha jól számoltam - 22 klubtársunk volt jelen, ami nagyon jó eredmény ahhoz képest, hogy viszonylag rövid idő alatt szerveződött a buli. Sokan azért jöttek el, mert szeretnek kötetlenül beszélgetni a többiekkel, de tegyük hozzá, hogy sokan a modulok átvétele ügyében voltak jelen.

Köszönöm mindenkinek a jelenlétet.

2011.február 22.

Sajnos a havi, rendes klubtalálkozó elmaradt, talán az elmúlt alkalom során megtapasztalt feszültségek miatt is.

Az okokon nincs értelme agyalni, hisz a klub él és virágzik tovább. Mint korábban leírtam, elhangzottak olyan, talán jó magyar szokáshoz híven, kárörömmel is átitatott mondatok, hogy sokan elhagyják a klubot, vagy legalább is nem járnak már a közösségbe. Nem tudom ezen tagok számát, hisz akiről tudom, hogy saját kérésére kiíratta magát a tagságból, ő egyedül van és sajnos a modellszakmában viselt dolgai következményeként került le a névsorról. (hangsúlyozom, hogy saját kérésre)

Tehát a "nagy elvándorlásnak" az lett az eredménye, hogy az elmúlt hónapokban a 120 fős taglétszámról szépen felgyarapodtunk 145 főre...

 

A tagság aktív és szeret találkozni, bandázni, eszmét cserélni. Ezért született meg az ötlet, hogy legyen egy alternatív összejövetel, ahol éppenséggel nincs szervezett előadás. Sokan egyébként ezt hiányolták az elmúlt találkozóról és itt jegyezném meg, hogy az előzetes beharangozón elhangzott, hogy szóba fog kerülni néhány téma, de ezek csupán közös gondolkodás szintjén, nem pedig prezentációként. Ha esetleg félreérthető volt, akkor mindenkitől elnézést kérek.

Szóval a "bandázós" találkozó február 24-én lesz a Bartók Béla úti főhadiszálláson. Akit érdekel, de nem kapta meg a kellő infókat, akkor kérem keressen meg engem.

 

2011.február 7.

Tájékoztató a reményeink szerint legyártható, kisszériás, Tillig MÁV tehervagonszettről.

Mint ahogyan a TT-be kezdtem fórumon is megszellőztettük, illetve a klubtalálkozón is szóba került, felmerült annak a gondolata, hogy készüljön külön a magyar modellezőknek és gyűjtőknek egy hivatalos, gyári, Tillig tehervagonszett. Az alapötletet egy lengyel példa ihlette, miszerint az északi szomszédaink TT-s gyűjtőit megörvendeztette a Tillig egy limitált, 2 és 5 db-os, PKP-s kocsiszettel. A két db-os Res, V. korszakos kocsi sztenderd, nemzetközi alapfestéssel, PKP-s kiegészítő táblácska felragasztásával válik lengyellé, míg az öt db-os, Es készletből négy sima, egy pedig fékbódés kivitelű, teljes értékű PKP festéssel a III. korszakhoz. A modellek 500xxx-es cikkszámmal, a lengyel AMC exclusive matricázásával jelentek meg, különálló, Tillig dobozban. A kocsik gyönyörűen vannak festve és feliratozva, amit a gyártól már megszokhattunk.

A képen a Res készlet kettes vagonja látható:

 

 

A teljes értékű Tillig csomagolásban a szokásos rakoncák mellett a kisebbik zacskóban lézervágott táblák vannak, PKP felirattal.

A két kocsi ára 180 zlotyi volt, ami mai áron 12,600,- ft-nak felel meg, ami darabonkénti 6,300,- ft-os árat jelent. A Mediker szaküzletben a széria Res kocsik klubkedvezménnyel 5,900,- ft-ba kerülnek, így bátran állíthatjuk, hogy a speciális kiadás nem jelentősen drágább az átlagos modelleknél.

Az öt db-os Es készlet ára 340 zlotyi volt, ami 23,800,- ft-nak felel meg, ez kocsinként 4,760,- ft. Az átlagos Es kocsi 3,500,- ft körül van a kereskedelemben, viszont itt maga a kocsi lett megfestve és feliratozva, tehát ezzel indokolható az arányosan magasabb ár. De ez sem horribilis és elrugaszkodott.

Információim szerint a két készletet 150-250 db-os mennyiségben gyártotta a Tillig, ami a Res esetében min. 300 db alapkocsit, az Es-eknél pedig 1000 és 250 db festetlen bázist jelent. A pontos mennyiséget most nem tudom, de ezek a nagyságrendek a mérvadók.

Tehát a bázismodellekre már csak tamponoznia kell a gyártónak.

Hangsúlyozom, hogy mindkét esetben csupán pár száz db-os kontingensről van szó!

 

A projekt semmi esetre sem szeretné háttérbe szorítani a hazai kisszériás, kocsivariáns készítő mestereket. Velük folyamatosan egyeztetni kell, hogy ők mely pályaszámokra vannak ráállva és az általuk nem érintett mezőket kell a gyárral megfestetni. Nyilvánvaló, hogy egyes kocsitípusokban apróbb eltérések tapasztalhatók, de ennyi kompromisszumra szükség van ebben a méretben.

A fenti vagonok lehetősége mellett szóba került még Ky, Ks, Fcs, Fals, Uacs, Eas és még jó pár változat.

 

Tehát összegezve: ez még csak terv. Konkrétumok nem hangzottak el a gyár felé, ugyanis nem tudtam elmenni Nürnbergbe, de amint az egész projektet rendbe szedem és az igénylistával kiegészítve megküldöm a Tillig vezetésének, máris többet tudhatunk a részletekről.

Szerencsére az idei modellévben úgy néz ki, hogy bővül a MÁV-os kínálat a cég részéről, ezért talán nagyobb biztonsággal mernének belevágni egy ilyen projektbe.

Mivel jelen esetben csak a fórumon van lehetőség az "igét hirdetni", ezért szükség van minden segítségre, hogy a kezdeményezés eljusson a legtávolabb TT-ző mérettárshoz is.

Bárkinek, bármilyen észrevétele, vagy ötlete van, akkor ne habozzon és keressen meg: tothg@citysound.hu vagy a telefonomon: +36309441032.

Azt előjáróban el kell mondani, hogy az ügy sikerének érdekében elképzelhető, hogy a jelentkezésekkel egy időben előleget is be kell szedni, hogy mindenképp biztosított legyen a minimális darabszám. Felmerült a gondolata, hogy az ilyen készletet csak a B.TT.B. klubon keresztül lehessen beszerezni. Az ilyen kizárólagosságot jelen esetben nem tudjuk szavatolni, de pl. ez ügyben is várom az ötleteket.

 

Remélem, mihamarabb pontos információkkal szolgálhatok.

 

2011.február 5.

Sajnos úgy alakult, hogy a családban végigsöprő vírus miatt nem tudtam elmenni Nürnbergbe az idei vásárra. Ezt borzasztóan sajnálom, de hát ugye a legfontosabb a család.

Hozzá kell tennem, hogy a 2011-es sikerszéria korántsem teljes. Január 3-án azzal kezdtem a munkaévet, hogy totálkárosra törtem egy balesetben az autómat. Úgy gondolom, hogy ezzel a kocsival a szerencsém is elszállt, de mindenképp nyugtáznom kell, hogy életben maradtam a csattanás után és talán ez a legfontosabb. Egészség legyen, aztán jöhet a többi.

Szóval autó nélkül, az én szakmámban halálra van ítélve az ember. A rendelkezésre álló összegből nem lehet normális autót venni. Amit sikerült, az kb. két hét használat után tönkrement, teljesen elfolyt az összes olaja. Mivel nem vagyok tipikusan ügyeskedő, gépész megfejtő, ezért nem áll szándékomban egy napi használati eszközt, nevezetesen az autót minden pillanatban bütykölgetni. Talán ezt érezte meg a szerkezet és ezért mondta be az unalmast...

Persze a bütykölgetés más téren, főleg a vasútmodellezés terén nem áll távol tőlem. Sikerrel állt össze az az alkatrészbázis, aminek alapján végre megismerhetem majdnem a teljes TT-s modellkínálat műszaki felépítését. Az alkatrészek rendezgetése során folyamatosan belekezdek régebbi, defektes mozdonyaim javítgatásába, szerencsésen több sikerrel, mint kudarccal.

A karambolom azért némi önértékelésre is késztetett. Mondta egy kedves ismerősöm, hogy az ilyen dolgok nincsenek értelmetlenül. Valamit jelez egy ilyen esemény. Az egészet igyekszem helyre tenni magamban, remélem sikerrel.

Tehát autó híján nehéz az érvényesülés, de tudom, hogy ez is kihívás, túl kell esni rajta, majd lesz ez még jobb is.

A TT-be kezdtem fórumról egy kicsit kiírtam magam, mert úgy gondolom, hogy a túlzott jelenlétem (egyesek szerint okoskodásom) árt a köznek. Legyen így és háttérbe vonulok. Ha valami fontos kérdés merül fel, akkor írok, de inkább a személyes, e-mail-es kommunikációt javaslom mindenkinek, akit érdekel a véleményem.

 

2011.január 25.

Most egy kis gondolatömlés következik. Nincs benne modellújdonság, nem foglalkozik töményen a TT világával (vagy mégis...), csupán egy hosszabb időszak utáni lecsapódás, vagy inkább kicsapódás.

Azért írom le, mert le kell írnom, ki kell írnom magamból. Az olvassa, aki el akarja olvasni, viszont nincs olyan kényszeredettség, hogy a fórumra felkerülvén mindenféle nemtelen fröcsögésbe csaphatna át. Akinek észrevétele van a leírtakkal kapcsolatban, bátran tegye szóvá mailben, így legalább megvan a kétirányú kontaktus, nem holmi nick-ek mögé bújva élvezni a névtelenség oltalmazó hatását.

 

A történet sajnos elég csúnyán felborzolta az amúgy messze földön híresen, nyugodt, TT-s topikot és közösséget. A történetnek az alapja csupán az ésszerű és logikus gondolkodás volt, nem holmi személy(ek) elleni tett, vagy kinyilatkoztatás.

 

De nézzük sorjába. Sokaknak ismerős már a sztori, ők vegyék figyelembe, hogy vannak köztünk jópáran, akiknek a teljes történet szükségeltetik ahhoz, hogy megértsék a lényeget.

2010. tavaszán felmerült az igény, hogy kellene készíteni pár TT méretű, reklámtaurust. Az akkor friss Széchenyi mozdony éppen kapóra jött és az egyik modellező mesterünk, az általam igen nagyra becsült Varga Zsolt kérte, hogy készítsen valaki olyan fotót a mozdonyról, ami alapján lehet matricát gyártani és modelleket készíteni. Nekem akkor meghívásom volt a mozdony bemutatójára, ahol filmeztem, fotóztam, de sokkal kézenfekvőbbnek tartottam, hogy megkérem a mozdony grafikájának tulajdonosától a kicsinyített grafika felhasználási jogát. Mivel a TT-s piac igen kicsi, ezért a jogtulajdonosnak nem jelentett kiaknázandó piaci szegmenst a jogok átadása, így ingyenesen megkaptuk a lehetőséget, hogy akár Piko alapra elkészülhessen egy korrekt tervből átültetett, matricás kivitel. Egyetlen kitétel volt az ingyenesség mellett, hogy addig ne jelenjen meg a modell, amíg a H0-ás változatot ki nem hozza a cég, nevezetesen a Lok&More. Jó dolog volt, hogy a B.TT.B. klub névleg is bekerülhetett egy ilyen körbe, ahol - ha nem is nagy üzlet reményében - számon tartották a közösséget, hogy lám, a TT-ben is van mozgás.

Persze a jó magyar mentalitás itt is közbeszólt és nyár közepére máris megjelent a topikon a Széchenyi mozdony 1:120-as megfelelője, vizes matricás kivitelezéssel, elég változó minőségben. Akkor szóvá tettem, hogy kicsit sajátos az eljárás, legalább egy előzetes egyeztetés nem ártott volna. Le kell szögeznem, hogy sem nekem, sem pedig a B.TT.B. klubnak semmilyen anyagi elkötelezettsége nem fűződik a jogtulajdonos engedélyével készített modellekhez, csupán az én, egyedüli szavam volt ekkor latban, ugyanis jóhiszeműségtől vezérelve abban maradtam a jogtulajdonossal, hogy figyelembe vesszük a H0-ás modell megjelenését. (hozzáteszem, hogy a nyár folyamán a nagyobb méretben is, sőt N-ben is megjelentek Széchenyi klónok) Tehát mivel bekerültem a képbe, névvel, klubbal, így annyit megérdemelt volna a dolog, hogy a modell készítője küld egy mailt, hogy "figyi, bár megbeszéltük, de most lenne jó kijönni a modellel, szerinted van-e akadálya a jogtulajdonos részéről...?" Biztos vagyok benne, hogy nem lett volna, sőt magasról tett volna az egészre, mert neki ez nem piac. VISZONT korrekt közösségként maradhattunk volna meg a szemében....

Sebaj. Ez már senkit nem érdekelt. Engem viszont igen, mert egyesek tudatlansága és mohósága az én kapcsolataimat fertőzték meg.

Ki kell hangsúlyoznom, mert egyesek tollából ez is említésre került, hogy nyilvánvalóan nem szükséges semmilyen jogi előzmény akkor, ha a modellező széria, vagy típusmodellt épít saját részre, vagy igen kisszámú széria esetén. Viszont ha üzleti előny reményében készül, főleg egyedi, tehát reklámhordozóként használt modell, akkor arról célszerű egyeztetni a jogok tulajdonosával.

Elismerem, senki nem kérte a hazai modellépítő mesterek közül (miért is kérte volna...), hogy bárki is járjon közbe az új, magyar vonatkozású reklámmozdonyok modellezhetősége ügyében. Mondom, csupán jóhiszemű, európai gondolat volt a részemről.

 

A történet második része ősz tájékán körvonalazódott, amikor bemutatták a Liszt mozdonyt. Akkor Virágh István, alias Csíkos barátom vette kezébe az ügyet a Lok&More céggel - azok után, hogy már ismerték az előzményeket -, hogy ismételten hivatalos formában készülhessen el a mozdony. Ebben a projektben nem volt részem, de tudtam, hogy István jó úton halad, annak érdekében, hogy megint jótékonyan adjon a méretünk és annak hazai szerepvállalásának külhoni megítéléséhez.

Persze a klónmozdony ekkor is megjelent és büszkén hirdette magát a fórumon. Nyomban kitört a morgás Csíkos és részemről, de inkább azt mondhatnám, hogy adtuk egymás alá a lovat. Ez volt a hiba. Az indulatok olyan szintre hágtak, hogy kicsúszott a billentyűmből az ominózus jelző, miszerint az ilyen klónmodellt csakis sufni-műhelyekben készíti a minden normális és intelligens megállapodást figyelmen kívül hagyó "modellező". Mivel tudtam, hogy se nem Varga Zsolt, se nem Enyedi Laci, se nem Lehoczki Gabi nem készíti ezt a modellt, ezért kíváncsian vártam, hogy vajon kiugrik-e a névtelen mester a bokorból, vagy más irányt vesz az ügy. Sajnos más irányba ment el, ugyanis pont az említett, általam nagyon nagyra becsült mesterek értették félre és sértődtek meg a kijelentésen. Csak azért, mert pl. Enyedi Lacit a börzén sufnisnak titulálták. Sajnos ez a tény nem engem, de nem is Lacit minősíti, hanem azt, aki a történet és a leírtak alapján őt így szólította meg. Tudom, hogy csak viccesen, de akkor is, pont ellenkező módon lett értelmezve. Nem zárom ki annak esélyét, hogy pont az szólt így Lacihoz, akire valójában vonatkozott a jelző...

Persze Laci ezek után - a nagy félreértelmezést követően - már ilyen frusztráltan kommunikált a klubtársakkal és bizony tudok olyanról is, hogy ezzel zárta sorait: ..."...ha ugyan szóba állok egy ilyen sufnituningossal."

És azt is tudom, hogy Lehoczki Gabinak is sikerült megsértődnie, bár ő tartotta magát levélben is, meg személyesen is. Ezért (is) minden tiszteletem az övé.

A nagy igazságot Varga Zsolti mondta ki, aki úgyszintén megorrolt rám, miszerint tényleg sokakat megsértettem ezzel a kifejezéssel. Ő azért látja a mondanivalót a sorok közt, de szerinte (és szerintem is) sokan nem tudnak olvasni a kódolt üzenetekben, ezért a "míves körmondatok" hatására mindent magukra vesznek. Ennek ellenére Zsolt sem tud elrugaszkodni a vélt sérelmektől és ügyesen odaírja a műhelye neve mellé az ST-t.

Sajnálom.

Meg kell említenem, hogy az ügy hatására felbolydult a topik és kaptam hideget, meleget egyaránt. Kicsit megdöbbentett, hogy még tanult topiktársam is azon a véleményen állt, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy bárki, bármilyen modellt elkészítsen (lásd a fenti gondolatot). Persze aztán jöttek a különféle jogdíjak, meg jogvédettségek körüli okoskodások, holott a valós, szerzői jogi kérdésekről sokaknak távolról sincs fogalma. De miért érdekes ez? Voltaképpen semmiért, de a fórum már csak ilyen: ha téma van, akkor azon lehet "rugózni". Tehát egyesek szemében én lettem a "mitugrász", hisz bárki építhet olyan modellt, amilyet szeretne. Ez igaz, de azt a fontos tényt mindenki elfeledte, hogy személyesen tettem egy olyan gesztust mind a gyártó, mind pedig a klub felé és persze a modellépítők felé, hogy az ügy kapcsán egy kicsit komolyabban vegyék a közösséget, vagy akár a TT mértet.

Mindenesetre ennek lényegét azért páran felismerték. Volt olyan is, aki megosztotta velem a gondolatait, de sajnálta, hogy mindezt nem tehette meg az egyik legjobban szerkesztett, TT-s blogon, aminek tulajdonosai nem kívánták a témát a saját felületükön megjeleníteni. Sebaj. Itt van most, ezen lehet olvasni.

 

A dolog csúnyábbik része az volt, amikor az ügy hatására bekerült a képbe egy Garfield nicknevű "úriember", aki elég csúnyán minősített engem és a hozzám hasonló "semmittevőket" ezért az egész gondolatmenetért. Garfield urat nem ismerem és írtam is neki levelet, de válaszra sem méltatott. Úgy látszik a normális párbeszéd már nem hozza lázba. Elképzelhető, hogy a legutóbbi lábtörése hatása alatt van még mindig, vagy éppen a Piko mozdonyok H0-ás traxxosítása vonja el az idejét. Mindenestre nagy hirtelen senki sem ismerte, illetve a neve sem jut eszébe sokaknak... pedig igen kicsi a kör...

Ellenben továbbra is várnám az úr válaszát, mert biztos lenne miről eszmét cserélni. Én alapvetően békeszerető és klikkesedés mentes ember vagyok, ezért hajlok minden párbeszédre.

Az egész csak arra volt jó, hogy az ostobán félreértett sorok hatására az egy körbe tartozó mesterek tovább tüzelték egymást és végül, 2011. január 20-án, a B.TT.B. klub havi találkozóján Enyedi Laci látványosan visszaadta a klubkártyáját, hogy ő már nem akar a klub tagja lenni. Nem értettem, megkérdeztem tőle és rövid unszolásra felvázolta az egész esetet. A fent leírtak vezették őt erre a döntésre. Szerencsére sikerült meggyőznöm őt, hogy vegye vissza a kártyáját. Ha semmit sem kezd vele, akkor is ez egy gesztus. Persze tudom, hogy Lacit nem sikerült meggyőznöm, pedig a legkevésbé sem akartam neki ártani.

A magam részéről leginkább a klubon belüli klikkesedést kívántam elkerülni, erre ez bekövetkezett. Laci szerint már sokan nem látogatják a klubot azok közül, akik, mint modellezők, a kezdetekkor jelen voltak. Elnökünk észrevétele szerint, sokan nem járnak, de annál több új tag jön, hisz most is közel 40-en voltak jelen. Ez nem a lemorzsolódást mutatja, csupán kisebb mértékű fluktuációt (cserélődést) jelez.

De miért is kéne így lemorzsolódni, eltávolodni?

Szerintem mindannyiunk jól felfogott érdeke az egész klub szellemisége, a szerveződés alapvető gondolata, miszerint az a cél, hogy lassan, de biztosan lábat vethessünk, mi TT-sek a nemzetközi gyártói tudatban. Számottevő piaci szegmensként kell jelen lennünk a külföldi megítélésben is. Ehhez csak egy apró adalék, ha egy Lok&More (rajta keresztül a Jägendorfer) tudja, hogy akad pár tucat TT-s itthon, akik szervezett formában igényt tarthatnak magyar modellekre. (lásd a Heris is mozog TT-ben, pedig nem ez a profilja...) Hátha megmozdul valami...

De ha összefogunk és egységes gondolkodással elérjük, hogy akár a Tillig, vagy más cég pl. értelmét lássa egy csak nekünk, magyaroknak gyártott, pár száz db-os kisszériának, akkor máris van értelme a klubnak. Itt nem egyéni érdekek, a 20-30 db-os kisszériák készítőinek háttérbeszorítása a cél, hanem a méretarány magyarországi jelenléte és a vásárlóerő bizonyítása. Ha egy ügyeskezű, ismert modellező mester készít pár magyarított vagont, darabonként a Tillig árának másfél-kétszereséért, akkor azokat a gyűjtők meg fogják venni. A mesterek "piaca" nem csökken. Viszont egy szériában gyártott, katalógusárú terméket minden TT-s meg fog venni, aminek lenyomata lesz a kereskedelemben, ergo a gyár észre fogja venni, hogy lám, el tudott adni 200-at, 500-at, ezret. Adja ég!

 

Tehát még egyszer le kell írnom: a klub-béli agitációs tevékenység is fontos, akár a tényleges modellkészítés, hiszen a jelenlegi 140 fős tagságnak kb. 60%-a az, aki vásárol a boltban és ez a mennyiség édeskevés egy országos telítettség megállapításához. Sokan vannak neten és fórumokon kívül, csak "úgy" TT-zők, akiknek száma ismeretlen. Viszont vannak, tudni róluk és be is mennek a boltba vásárolni. Hozzájuk kell, hogy eljusson a magyar modell, a gyári magyar modell, aminek sikeres piaci szereplését követően lassan, de biztosan újabb gyári vagonokra és mozdonyokra számíthatunk. (lásd a nagyon lassan bővülő, MÁV festésű kínálat a 2011-es Tillig újdonságok között.)

 

A mondandóm végén meg kell tennem, hogy bocsánatot kérjek azoktól az érintett modellezőktől, akik sajnálatos módon félreértelmezték az egész ügy mondanivalóját és megsértődtek. ŐK NEM SUFNITUNINGOSOK!!! Ismerem az érintett urak modellkészítési körülményeit és messze állnak ettől. Arról viszont nem tehetek, hogy a félreértésből fakadóan így meg tudtak sértődni.

A történet legyen tanulság mindazoknak, akik ma Magyarországon modellt építenek. Senkinek, semmilyen kára nem származik abból, ha egy-egy modell készítését megelőzően közvéleményt kutatnak, igényt mérnek fel. Ilyen esetekben még az is kiderülhet, hogy van-e valamilyen hivatalos, vagy csupán becsületen alapuló elkötelezettség valamilyen irányba. Az okos és ügyes szervezéssel, a korszerű kommunikációval minden hasonló helyzet megelőzhető, sőt sokkal jobb fényt vet az egész méretarányra.

És persze tovább, magasabbra értékeli a minőségi munkával előállított, kisszériás modelleket is.

 

2011. január 25.                                                                              Tóth Gábor

 

2010.november 30.

És milyen érdekes, hogy pont a 18 201-es legutóbbi bejegyzésénél hagytam el a blogomat és most térek vissza, amikor túl vagyok a mozdony tesztelésén.

Két napig nyúztam a Roco igen szép és jól sikerült modelljét. A tesztet az idei utolsó Indóházban olvashatjátok.

2010.július 19.

Sikerült elcsípni pár hivatalos kémfotót a nyár végére ígért BR18 201-esről a Roco házatájáról:

Ha nem vigyázunk, ebből is modell lesz hamarosan...

2010.június 12.

Néhány érdekesség, friss hír került napvilágra, így nyár elején, amelyekről érdemes pár szót ejteni.

Nürnberg táján beharangozták, hogy a Tillig idei szortimentje főként a korábbi, sikeres modellek belső átalakításával bővül. Ez alatt azt kell érteni, hogy a költséges beruházásokat igénylő kasztni, ill. főalkatrészek gyártása helyett a jóval kevesebbe kerülő elektronikai és hajtás-elem átalakítások vannak napirenden. A válság következtében a Tillig is a takarékos túlélésre összpontosít, ezért óvatosan tolja a piacra még ezeket a "ráncfelvarrós" projekteket is.

Természetes tehát, hogy a sikeres, akár kultusz mozdonyok modelljét vehetjük meg újra, némi átalakulással. Mostanra már kiderült, hogy a 218 010-es mozdony szíve újult meg. Az új motorról annyit lehet tudni, hogy a modell már 2,5 V-nál szép lassúmenetet produkál, viszont 12 V-nál az átszámított modellsebesség 192 km/h tesz, ami erős túlzás az egyébként 140 km-es maximális sebességű nagymozdonyhoz képest. Amit egyébként 8,5 V-on ér el a modell.

Egyéb feljavítás a központi NYÁK lapon is észrevehető: a mindenképp üdvözítő fejlődés, hogy PluX12-es dekóderfoglalatot kapott a lapka.

Sajnos ennyiben meg is állt a fejlesztés, ugyanis az egyébként igényes és szép modell továbbra is a béna, egységesített kiegészítőket kapja, bár a kapaszkodók méretei személyre szabottak a mozdonynál, de elegánsabb lenne, ha 2010-ben nem egy nyomtatott papírlap imitálná a géptér belvilágát...

 

 

Amíg a Tillig a válság okozta sebeit gyógyítja, addig szépen, komótosan megjelennek a piacon újabb gyártók, akik úgy gondolták, hogy érdemes valamit hozzátenni a TT-s piachoz, kínálathoz.

 

 

Elsőként említsük meg a belga L.S. Models-t akikről már esett szó a nürnbergi hírekben. Persze a Tillig disztribúciójával, de mégis saját fejlesztésben napvilágot látott a görlitzi kocsiművek WLABmee hálókocsi sorozata, melynek RZ-s változatát már set-ben rendelhetjük a szaküzletekben.

 

 

Számomra merőben meglepő volt, hogy egy újabb, egyébként H0-ban ténykedő gyártó is jelentkezik némi TT-s újdonsággal:

 

 

3 db-os, Zas tartálykocsi készlet, mintegy 90 euróért a Spiele Max jóvoltából. Az okokat nem tudni, még a Heris hivatalos honlapja is hallgat, de legalább történik valami...

Már rendelhető és augusztusra ígérik a megjelenést.

 

 

A Kroner cég nem ismeretlen az 1:120-as világban. Bár kevésszer hallat magáról, most mégis egy újabb, igényes set-tel jelentkezett. Igaz, hogy 2008-as újdonságként volt beharangozva, de valahogy idén került be a köztudatba.

 

 

A CiWü98, a CiWü05 és a CiWü08 kocsik a Württenbergi Királyi Vasúttól, késő 2. és korai 3. korszakos kivitelben.

 

 

 

 

A képeken még handmustereket láthatunk, de a MEB júniusi számában egy kisebb fotón megszemlélhetjük a 313 eurós készletet. A 3. osztályos személykocsik felépítménye rézből készült. Az alépítmény iparilag hajlított rézlemez, a futómű Tillig átépítés. Az apróbb részletek, mint a kapaszkodók, ajtókilincsek, padlók, mind maratott, vagy lézervágott alkatrészek, melyek mindenképp ékszerdarabbá nemesítik a kisszériás kocsikat. Sajnos nem jól fest az ilyen drága modellnél, hogy az iránytáblák feketén maradtak, pár alkatrész túl nagynak tűnhet ebben a méretben és hogy nem kapott KK kinematikát.

 

2010.május 27.

Kibontakozóban van egy új modellprojekt. H0-ás és N-es méretben már tervezési fázisban van az MDmot motorkocsi mesterdarabja, majd pedig indulhat a szériaöntés gyantából.

TT méretben is beindulhat a gyártás, amint összejön kellő érdeklődés.

Ízelítőnek itt egy CAD rajz:

 

A képért és az egész információért köszönet crash_override N-es kollégának.

2010.április 28.

További friss hírek.

Egy nagyon szép modelltörténeti darab érkezett a gyűjteménybe. A Bttb-Tillig átmenet egyik jelentős állomását reprezentálja az alábbi mozdony:

A BR234 304-es már a DB AG felségjelével, türkiz színezésben készült. Ritka darab, hiszen ez még a Nohab alvázas, rövidebb kivitel. A tesztírás folyamatban van, hamarosan külön oldalon mutatkozik be ez a szép modell.

Idei újdonság a Tillig MÁV-Start-os Halberstadtija.

A kocsiról készült teszt az Indóház májusi számában olvasható.

Egyik legkedveltebb modellem Jakó Attila Gigantja.

A gyönyörű mozdonyról szóló írást az áprilisi Indóház hozta le. Rövid időn belül itt is olvasható lesz a cikk mutációja.

2010.április 21.

Végre elkészültem a Breljovec, azaz a Búvár hajtásával.

A BR110-es forgóvázai remekül működnek a szlovák mozdony alatt. Már csak a kapcsoló és a világítás megoldása várat magára.

Ismét egy bizonyíték arra, hogy mennyivel szebb állapotú, amúgy már viszonylag értéktelennek tűnő modelleket lehet találni a német licitálós oldalon. Rengeteg dologban van még tanulni valója a hazai árverezős rétegnek. Az alábbi mozdonyból tucatjával találni bármelyik börzén, vagy aukción. De mégis, a kitartó és célzott keresés eredménye csodás:

Aki ismeri a DB BR221-esét, azon belül is a BTTB által hosszú évekig és óriási példányszámban gyártott 139-es gépet, az most kicsit felkapja a fejét, ugyanis a megszokott, ezüst tető helyett ezen a modellen az oldalcsíkkal azonos, egérszürke festés van. Ez nem átfestés. A cég 1989 után, az átalakulásig gyártott sorozatáról van szó. Valószínűleg ezt a külhoni értő közeg sem vette észre, mert csekély számú és alacsony licit érkezett a modellre. Így rendkívül gazdaságosan került a gyűjteménybe, gyarapítva ennek a legendás mozdonynak az egyes modellfázisait bemutató sorozatot.

2010.április 6.

Újabb szépség a korai időkből:

Ez az egyedi dobozos T435-ös most érkezett. Sajátossága, hogy csak ez az egy modell jött ki annak idején ezzel a tetszetős dobozzal. Lehet, hogy a grafika nagyon megdrágította a csomagolást...

2010.április 5.

Befutott egy érdekes Bttb készlet, Ottóék jóvoltából:

Az Edelweiß Lokal Bahn emblémájával festett készlet gyönyörű állapotban és teljesen új kalapsínekkel együtt érkezett. Az egyébként képzeletbeli összeállítás annak idején a Berliner egyik exportra szánt készlete volt. Sokszor előfordul licitálós oldalakon, de ilyen jó állapotú modelleket ritkán lehet találni.

A háttérben álldogáló DR-es donnerbüchsen-eket most, a húsvéti pihenőben javítottam fel PEHO rézpersellyel és fémkerekekkel.

2010.március 25.

Tavaszi műhelyhíreim.:-)

 

Két különlegességgel is foglalkozom mostanság. Az egyik egy már bő másfél éves projekt "reaktiválása". Anno szereztem egy szlovák Breljovec, azaz Búvár kasztnit, gyönyörűen megfestve és a hozzá való apróságokat. Időközben befutott egy startos BR110-es is, aminek a forgóváza és hajtása momentán a legmegfelelőbb a szlovák dízel alá.

 

 

A gyantából öntött forgóvázmaszkokat ráragasztottam a 110-es szétvágott alkatrészére, így most ez a kép fogad a mozdony alatt. Jóval többet kell faragni, mint ahogyan számítottam, ugyanis a két mozdony nem egyforma hosszú, de így legalább izgalmas a munka...

 

 

A másik különös jószág egy BR 64-es gőzös, a német vasúttól. Érdekessége, hogy a lipcsei Jetke műhely készítette, többek között 86-os mozdony alkatrészeiből.

 

 

Első pillantásra megnyerő a kismozdony, a pontos méretkülönbségeket majd jobban kidomborítom a tesztoldalon. Addig is még szemlélődöm a frissen kicsomagolt portékán, különös érdeklődéssel a fotópapíron mellékelt feliratok iránt.

 

 

Időközben birtokomba került egy rendkívül kedvező árfekvésű BR 118 114 -es dízelgép is, melynek az a különlegessége, hogy hihetetlenül szép állapotban maradt meg, annak ellenére, hogy a hajtása tocsogott a koszos, szöszös zsírtól. Ezt természetesen kitakarítottam belőle és most már kiegyensúlyozottan rója a köröket a hozzá mellékelt két Y Mitropa kocsival.

 

 

Ugye milyen szép darab?

 

2010.március 7.

Mostanában akad némi szabadidőm is, így hozzányúltam pár olyan modellhez, melyeken mindenképp kellett javítgatni ezt-azt. Elsőként egy "30 éves a Berliner TT Vasút" készlet mozdonyát és reklám-hűtővagonjait takarítottam meg a túlontúl elöregedett csomagolóanyag okozta szennytől.

A takarításról a MŰHELYROVATBAN olvashattok. Klikk a képre!

2010.március 4.

Tovább bővül a modelltesztek sora. Ismét előkerült egy adag, korábban fotózott m-Wagen a DB negyedik korszakából, köztük az izgalmas színvilágú Pop sorozat.

Ha már ez a korszak, akkor bemutatkozik egy 221-es sorozatú dízel hidraulikus erőgép is, ami a hagyományos színvilága mellett az új, Tillig alapszerkezettel épült. Hamarosan bekerülnek mellé társai, a BEB és az Imotrans színeiben.

 

 

A BTTB klub keretein belül számos újdonság is alakulóban van. Újabb támogatónk van, de erről csak a belső hírlevél tájékoztatja a tagságot. Érdemes kihasználni a lehetőséget és belépni a klubba, majd feliratkozni a levlistára.

 

 

A március 11-i klubnapon szerény személyem tart előadást a modellek fotózásáról, a szükséges utómunkálatokról és mindarról, ami ebben a műfajban érdekes lehet.

 

2010.február 22.

Ismét sok újdonság került fel a mozdonyos oldalakra. Sokan megjegyezték, hogy nincs időm fejlesztgetni a honlapot. Szerencsére most kicsit lazább a munka, így jut idő bepótolni a hiányosságokat.

Újdonságként azt találtam ki, hogy amelyik modell frissen kerül fel a bemutató oldalra, annak indexképén egy NEW felirat olvasható. Így az érdeklődők hamar rátalálnak az új modellre. Persze ezek nem mind egyszerre érkeztek meg hozzám, van amelyik több, mint egy éves szunnyadás után került fel a fotódiorámára. Idővel a kocsik bemutatása is alakul majd, de most szeretnék túllenni a várakozó mozdonyokon.

A gőzösök mellett bemutatkozik egy Tillig 155-ös, a Piko aktuális 151-ese és mellé a Beckmann hasonló erőgépe, valamint a 218-as sorozatból végre egy óceánkék-bézs festésű is.

 

2010.február 19.

Folyamatosan bővül a nürnbergi beszámoló: NÜRNBERG

Jut rá időm, így pár újdonság is kikerül a lapokra: érdemes megnézni a BR 35 1047-es bemutatót és az új BR 86 721-esről készült összefoglalót.

2010.február 17.

Gőzerővel szerveződik az új BTTB honlap. Számos ötletet vetettünk fel és most már végre körvonalazódik a végeredmény. Hamarosan látható is lesz az új portál.

Végre sikerült azért modelleznem is. Elkészült a még karácsony előtt vásárolt BR 35 1047-es mozdony felújítása, pontosabban javítása. A gőzösök között már jelöltem az újdonságot, bárki megnézheti. Kemény menet volt, mert a teljesen újállapotú mozdony ezer sebből vérzett, valószínűleg a Bttb gyár utolsó rossz szériájából sikerült megszerezni ezt a példányt. A kész mozdonyról sok kép van, illetve hamarosan elkészül a javításról szóló képbeszámoló is.

A BTTB klub ügyeivel kapcsolatban fejlemények vannak: újabb támogató lépett be a képbe, mégpedig a budaörsi Big-Boy Modellbolt. Minden klubtag, ha felmutatja kártyáját, akkor 10% engedményt kap a termékek árából. Természetesen az árengedmény akciós árura nem vonatkozik. Bővebben majd a klub honlapján.

2010.február 12.

Időközben majd' egy hetet töltöttem Nürnbergben, a 61. Nemzetközi Játékvásáron, azon belül is a vasútmodellpiac újdonságait bemutató pavilonban. A kiállításon látott újdonságokról elsőként a www.iho.hu portál számol be, hisz az Indóház munkatársaként voltam jelen az üzleti úton.

De nem foszthatom meg magunkat a látottaktól és a benyomások továbbadásától, ezért a z idén is külön menűpontban mutatom be a kiállítást.

 

2010.január 31.

Ha már szóba került a két "nagy" versengése, azaz a Tillig és a Kühn nagyjából egy időre időzített megjelenései, akkor íme egy kis szösszenet a legfrissebb Indóház magazinból: SILBERLING TESZT

Az Indóház már kapható a megszokott újságosoknál, illetve több modellboltban is: Mediker, Big Boy, Deák, Játékudvar, Modell&Hobby.

2010.január 30.

Sikerült "átlapoznom" a Tillig idei újdonságlapját. Örömmel konstatálom, hogy bőséggel lesz újdonság, sőt az idén is indul egyszeri kiadású széria.

Érdekes, de már megszokott egybeesés, hogy ismét van modell, amit azonos terminusba időzített a gyártó és a Kühn. A számunkra csak építő eredményű rivalizálás meghozza az eredményt, nevezetesen a már rég óta áhított Y kocsitípust. Kurz kinematika, fix ütközők és elérhető lesz a 10 ablakos változat is, ami előre vetíti a magyar festés megjelenését.

Az mindenképp jó hír, hogy végre megjelenik a kék festésű, MÁV Start Halberstadti személykocsi. Igaz, hogy még csak egy psz-mal, de ez is óriási fejlődés.

 

A DB rajongásom sem marad érintetlenül, hisz jön a legendás V200-as első sorozata, az a mozdony, amit anno a Zeuke elsőként épített meg, majd a Bttb a maga BR 221-esével szépen a háttérbe szorított. Ez is számos festési lehetőséget hoz majd maga után.

 

De ugyan így kiemelhetem a BR 23-as gőzöst is, ami még csak Cad ábrán mutatkozik, de úgy látszik megérett az újrakiadásra.

 

A korábbi sikermozdonyok megújulnak, hisz új motort és korszerű, PluX12-es dekóderfoglalatot kapnak.

 

Jönnek a Schürzenwagen-ek DB-s változatai is. Tovább bővül az Eurofima z-kocsi kínálat.

 

2010.január 29.

Kicsit megkésve, de boldog új évet kívánok minden látogatónak. Időközben azért bővült a bemutatók száma, erre a főoldali újdonságcsík hívta fel a figyelmeteket.

A 2010-es évet azzal kezdtük, hogy életbe lépett a B.TT.B. klub és a Conrad áruház együttműködése, miszerint az üzletben, illetve webshopján 10% kedvezményben részesül a klub összes, regisztrált tagja.

További 10%-os árengedményt tudunk érvényesíteni a listaárból a budaörsi Big Boy modellboltban. Erre vonatkozóan a szóbeli megállapodás megtörtént.

Kevés idő jut a honlap fejlesztésére, beleértve a B.TT.B. felületét is, mert bőségesen akad feladat máshol, de szép lassan minden révbe kerül.

 

Tesztet írtam az Indóház februári számába, ami a mai naptól kapható. Az írás górcső alá veszi a Kühn és a Tillig Silberling kocsijait.

 

Itt érdemes megjegyeznem, hogy megjelent a Tillig 2010-es újdonságfüzete, melyet ITT lehet megtekinteni.

Számos változás történt az elmúlt két hónapban, melyekről fokozatosan tudok beszámolni. Sok modell érkezett tesztre, ezek fotózása folyamatosan zajlik és szép lassan felkerülnek a felületre. Időközben változni fog a nyitóoldal is, valamint teljesen új köntöst kap a klub honlapja is.

 

Február első hétvégéjén Nürnbergen leszek, friss beszámolót küldök majd a 61. Játékvásárról, ahol természetesen a modellvasút újdonságait fogom elsőként végigmustrálni.

 

Igyekszem most már sűrűn frissíteni a blogot.

 

2009.december 3.

Kicsit eltöprengtem. Előzmény, hogy megérkezett a Sebnitz-i rendelésem és végre van egy Lufthansa Express festésű BR 103-asom is. Igaz, hogy ez nem a klasszikus Beckmann modell, hanem a Tillig által kooperált alapgép, de pazar a festés és a kiállítás. Hamarosan képek erről. Szóval a mellékelt újdonságkatalógusban ott díszelgett a Modelbahnmanufaktur Crottendorf idei felhozatala is. Az egy dolog, hogy csodás BR 19-es lát napvilágot a közeljövőben, de ami meglepett, hogy terítéken az ő BR 18 201-esük is. De miért is érdekes ez?

 

 

Ugye ismerős a Jago meglehetősen exkluzív mozdonya? Évek óta jelen van a prémium kategóriás, TT-s szegmensben, a maga 450 eurós listaárával.

 

 

Aztán itt a crottendorfiak 750 (!!!) eurós modellje, aminek reklámfotójáról meg nem mondom, hogy éppen a H0-ás változatot mutatja-e.

 

 

És persze a Roco már megszellőztetett 18-asa, na erről tudni, hogy a nagyobb testvér állt modellt a fotóhoz. Habár, ha elnézem a küllőket a fenti modellen, akkor az is az OFF méretre hajaz inkább.

A Roco üdvöskéjének áráról még nem tudni semmit, de biztos vagyok benne, hogy még a Jago szintjét sem fogja elérni, ha komoly piaci sikerre számítanak.

 

Nos hát mindenki döntse el, hogy melyik modellgyártó áll közelebb a szívéhez. Jago gépet viszonylag könnyen - kb. 100 ezres szinten - be lehet szerezni még itthon is. Tudom, ez is sok egy hazai TT-snek, de azt be kell látni, hogy a keletnémet vasútkultusz egyik meghatározó szereplőjéről beszélünk. És ezért a német piac különösen érzékeny a jó minőségű modellekre, pláne ha az akár szélesebb szériában is elérhetővé válna.

Kíváncsian várom a fejleményeket, hogy vajon milyen lesz az osztrák nagyszéria...

 

2009.november 29.

Nem bírtam ki és készítettem pár itthoni képet a MÁV Desiro-ról.

A teljes teszt és képriport majd a műhelyben készül. Addig is pár étvágygerjesztő az új modellről:

 

 

 

 

 

Egyedül ez a WC környéki kalaptartó lóg, aminek rendbetételéhez jól szét kell szedni a modellt.

 

2009.november 27.

Csodás hír, végre megérkezett a MÁV Desiro! :-)

A mai napon befutott a tesztállomásra - és a gyűjteménybe - a Tillig új motorvonata. Persze csak annyiban új, hogy végre magyar színekben is beállhat a hazai témát gyűjtő TT-sek állományába.

Sajnos képem még nincs róla, de hamarosan elkészítem és publikálom a sorozatot.

 

2009.november 25.

FONTOS KLUBKÖZLEMÉNY!

AKI RENDELT MÁV DESIRO MODELLT AKÁR CSÍKOSTÓL, AKÁR EGLY TIBORTÓL, KÉREM JELEZZE, HOGY FENNTARTJA-E TOVÁBBRA IS AZ IGÉNYÉT!

KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ALÁBBI URAKRA, AKIKTŐL NEM JÖTT VISSZAJELZÉS:

DR. GERSZI KORNÉL

BALOGH FERENC

KEMÉNY JÁNOS

IVÁN ANDRÁS

CSUHA ZSOLT

TURI ISTVÁN

CSERY TAMÁS

NÉMETH DÁNIEL

KÉREM A KLUBTÁRSAKAT, HOGY JELENTKEZZENEK!

 

2009.november 22.

Végre lehetőség nyílt több teszt elkészítésére is. Az Indóház december-januári számában voltaképpen TT-s dömping lesz, ami talán annak is köszönhető, hogy nagyon lassan, de elérjük, hogy legyen némi respektje ennek a méretnek is.

Ide vágó, apró adalékok a hazai kereskedelemből: a minap meglátogattam a Mediker-Vasutmodell.com szaküzletet. Legnagyobb örömömre fiatal, érdeklődő eladók voltak (utalok az egy évvel ezelőtti fiaskóra). Örömöm lendületében végre vettem egy startos V100-ast, hogy majd donorként beépüljön egy CD-s Búvárba.

Nem voltam rest és rákérdeztem az eladó srácnál, hogy ő vajon modellezik-e. Éppen most tért át H0-ról N-re (!) helyhiány miatt. Kérdem én, hogy miért nem TT. A válasz, hogy nem igazán vannak/voltak szép modellek. De hát itt vannak ezek a gyönyörűségek - mondtam. Való igaz - hangzott a válasz - mióta itt dolgozom, látom, hogy most már tényleg szépek a TT-s modellek... Szóval itt tartunk. Ez persze köszönhető annak, hogy a Mediker egyre ügyesebben tevékenykedik a vasútmodell piacon.

Amikor megrendeltem a Roco BR44-es gőzösét a budaörsi BIG-BOY modellboltban, hogy elkészülhessen a teszt, legnagyobb meglepetésemre két napon belül leszállították. Ezek szerint nagyon jól működik a TT-s ellátás is.

De nézzük a mézesmadzagot:

 

 

Az impozáns mozdonyról készült írás már nyomdában van és december elején olvasható az Indóházban, Mező András, Bécsben élő, modellezőkolléga szakmai hozzászólásaival.

 

Ugyan ebben a lapszámban mutatkozik be a Roco meglepetés-üdvöskéje az M 62 100-as, csöves dízelgép:

 

 

A meglepően jól sikerült modellről sok fotó készült és több szempontból is vizsgáltuk.

 

És végül, a gyűjtőlét egyik állomása, a legritkább darabok bűvöletében:

 

 

Debreczeni Csaba dobos, a Bergendy zenekar egykori tagja, különös szenvedélye a ROKAL modellek gyűjtése. Az Indóházban őt mutatom be szeretett modellei körében.

 

 

És a vitrin egy része.

 

2009.október 21.

Hogy ne legyek unalmas: forgattunk a Kupéval... a Fradiban. A Ferencvárosi Gépészeti Főnökségen jártunk kamerával, ahol a következő adáshoz V63-as típusismertetőt készítettünk. Azért fotók is készültek:

Gigantok tánca.

Ő a hatos. Neki még a régi típusú forgóváza van.

Az egyes Szili. A kettős számozás nem véletlen. A mozdony karbantartói sokáig abban reménykedtek, hogy visszaállíthatják a gép eredeti, megérkezéskori színvilágát. Legyártatták a zománc és öntött táblákat, megrendelték a korabeli színhez igazodó festékeket, de aztán a hazai vasútbaráti szeretet közbeszólt: bizonyos ellenérdekelt illető megfúrta a projektet, mondván, hogy miért pont az egyes (!), miért nem az általa javasolt másik mozdony... Nevet csakis a vasútmodellezés iránti tisztelet miatt nem említek, hisz az úriember ebben a világban is érdekelt.

A kévéscímeres, öntött tábla.

És a szériától eltérő vezérállás. Különös figyelemmel a feszmérőkre... Vadul idegennek hat a Prolan MFB-je.

A képeket Halász Péter barátomnak köszönhetem, hisz az én kezemben a kamera forgott.

És végül egy "csak nekünk" érdekesség: 4 tengelyes REKO kocsi, az egykori német, kórházvonat része.

Telefonnal készítettem...

2009.október 18.

Nem TT méret de van köze az 1:120-as világhoz, de erről kicsit később...

A hétvégén Kárpátalján jártam, Beregszász, Ungvár, Csap, Nagyszőlős érintésével. A szokásos Kupé forgatás volt és ezelőtt még nem jártam ezen a vidéken. Számos újdonságot éltem meg, de erre most nem térnék ki.

Ami izgalmas volt, hogy merőben más világ az ottani vasút...

 

 

Ganz gyártotta D1-es a beregszászi pályaudvaron. Hogy miért érdekel ez engem? Azért, mert ezt a motorvonatot valaki már elkészítette TT méretben! Igyekszem kideríteni, hogy hol érhető el a modell.

 

 

Csehszlovák Dongó, az általunk ismert Hektor, hatlábú nagytestvére. Bátyú rendezőn, még az utolsó felvételek egyike, mert pár másodperc múlva ott termett egy szamarás elvtárs, aki igazolványt lengetve leállíttatta a felvételeket. Okokról nem nyilatkozott...

 

 

Csap, EP2-es. Nekem tetszik...

 

 

Nagyszőlős állomáson, az ottani D1-es. Egyébként ezek a motorvonatok kimondottan jól néznek ki.

 

 

És végül az elsuhanó EP2-es, egy kicsit másabb festéssel.

 

A képeket a forgatott filmből ollóztam ki, ezért elnézést a felbontásért.

 

És most jöjjön a TT-s vonatkozás:

 

 

Talán egy éve tette fel Gashpy barátom a TT-s topikra ezt a két képet. A figyelmes szemlélő láthatja, hogy itt bizony D1-es készülget az ismeretlen modellező műhelyében.

 

 

A kb. 700 euróra taksált modellből 30 db. készült és bizony még az ajtók is nyithatók.

 

2009.október 11.

Sok a restancia, de szép lassan fogyatkoznak. (jön helyettük más bőven...)

Tehát itt az újabb modellbemutató, a TT Modell által gyártott Eurofima Z kocsi, ÖBB szinben. Érdekessége, hogy kost nem ez az aktuális, hisz hamarosan kapható a Tillig változat, de talán pont ez az izgalmas, hogy felidézünk...

 

 

UGRÁS AZ OLDALRA

 

2009.október 10.

Nagyon benne vagyok a sűrűjében. Ami a legfontosabb, hogy 2-tól beindult a KUPÉ Vasúti Magazin a Duna TV-n.

Ezen a linken megnézhetőek az eddigi adások: http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=584228&pid=854385

 

2009.szeptember 21.

Valami varázslat folytán az utóbbi bejegyzések nem kerültek ki a netre és ez csak most tűnt fel...

Elnézést.

Viszont végre lett gyors netkapcsolat az új lakhelyemen, így most frissítem ezt a blogot és fogom szépen sorjában az elkövetkező időkben.

 

2009.szeptember 8.

Ismét frissültek a modellbemutatók. Érdemes benézni a dízeles oldalba és a személykocsi is bővült. Mostanában sajnos nem tudok olyan intenzitással írni, mint tavaly, de igyekszem. Sajnos a Kupé műsor olyan szinten beköltözött az életembe, hogy szinte minden percemet lefoglalja. Ez nem baj, hisz rengeteg szép helyen járok, sokat forgatok és remélhetőleg maradandót adhatok ki a kezemből, de mégis, kicsit hiányzik a modellezés, a modellekkel való elfoglaltság.

Éppen ezért (is) mostanában a beszerzések is akadoznak, de bízom benne, hogy kereskedő barátaim, ismerőseim, klubtársaim még egy kis türelemmel viseltetnek irántam...

 

 

Sajnos ezen okokból kiindulva, még az idei Lössnitz-i TT találkozóra sem juthattam ki, amit borzasztóan sajnálok.

Remélem, hogy klubtársaim ismét igazi élményekkel térhettek vissza.

 

2009.augusztus 29.

Lassan beindul az élet a honlapon is. Átnéztem az elmaradásokat és sorba vettem az eddigi észrevételeket és bizony rá kellett döbbennem, hogy rengeteg hiátussal bír az oldal. No ezeket szép lassan, de pótolgatom.

Így jutottam el a héten a Tillig legújabb, Eurofima Z kocsijához, ami az idei év egyik újdonsága.

 

 

A vagonról tavasszal jelent meg tesztírás az Indóházban. Most sikerült az oldalon is olvasható formába öntenem. A cikket ITT olvashatjátok.

 

 

Frissült az úti beszámolók rovat is, hiszen felraktam egy képriportot az idei mátrai kirándulásomról.

 

 

A képeket és az írást ITT olvashatjátok. Jó szórakozást!

 

2009.augusztus 26.

Ahogy ígértem, elkészültek a tesztfotók. A cikket a következő Indóházban lehet majd olvasni, a megjelenés után persze kissé átalakítva jelen oldal modellbemutatójában is feltűnik.

A cikk ITT olvasható.

Itt vannak a hölgyek. Szép munka mindkettő.

Időközben elkészült a KUPÉ első adása is, sőt a Trakció Image filmje is révbe érkezni látszik. KUPÉ a DUNA TV-n, 2009. október 2-tól lesz látható.

Hamarosan jelentkezem és remélhetőleg visszatér a korábbi lendület és jó sokat tudok majd írni itt is.

2009.augusztus 16.

Miközben a KUPÉ magazin idei adásfolyamán dolgozom, azért lehetőségem nyílik némi modellmustrára is. Sajnos a feladatok sokasága teljesen elvont a hobbimtól, de szerencsére "munkaköri kötelesség", hogy néhány újdonságot a kezembe vegyek. Így landolt a tesztasztalon a Kühn új BR103-asa és a Tillig hosszú vezetőfülkés, hasonló gépe. A teszt készül a következő Indóházba, kémfotókat hamarosan mutatok...

2009.augusztus 13.

Nagyon érdekes hír ütötte meg a szemem a Tillig Club Actuell legutóbbi számában. Váltóáramú vezérlés TT-hez!!!

Igen izgalmas kezdeményezésnek tűnik egy, a középsínes vezérlésben merőben idegen méretaránynál.

Egy bizonyos april.de honlap tulajdonosa már tett lépéseket működő modell irányában, de a megadott címen nem sok információra leltem

Levélben kértem a tulajdonost, hogy informáljon minket a fejleményekről. amint van kézzel fogható bizonyíték, nyomban közzéteszem.

 

2009.július 28.

Azt hittem, hogy nem lehet a bejegyzések közti időszakot tovább növelni, de ezek szerint sikerült.:-)

Az okok alább részletezve, de mégsem hagyhattam annyiban. Azért van most időm pár sort írni, mert éppen "számol" a vágógépem. A jelenlegi elfoglaltság annyira távol a vasútmodellezéstől, mint amennyire közel hozzá.

Történetesen az idei Kupé vasúti magazin (TV műsor) és egy, a tevékenységi körből fakadó nagyprojekt munkálatain dolgozom, ahol minden nap a vasút közelében vagyok.

 

 

Íme egy kocka a készülő "Trakció-filmből". A 15 perces mozihoz rengeteg hazai, vasúti helyszínen jártam és igen sok mozdonyon utaztam. Vasútszakmai érdekessége vitathatatlan, ezért is osztom meg a tisztelt látogatóval az élményeket.

Az alábbiakban néhány vidéki helyszínen tapasztalt benyomást idéznék:

 

Szombathely: a Trakció munkatársai maximális segítőkészséggel álltak mellénk, a legapróbb részletességig megmutatták az ottani munkafázisokat kezdve az irodai háttérmunkától egészen a fűtőházi feladatokig. Jókedv és együttműködés övezte minden léptünket.

Aztán az állomás területén szükségem lett volna egy távlati képre, amit csak magasból készíthettem volna el. Az állomás két távoli végén levő gyalogoshíd, vagy váltóállító épület a sok drót és oszlop miatt nem volt használható, mert korlátozott volt a rálátás.

Ezért arra gondoltam, hogy az állomásépület második emeletéről, vagy a teraszáról tökéletes képet tudnék készíteni a teljes objektumról. Fényben, időben, minden jó lett volna.

Szombat lévén persze senki nem volt az épület hivatalos részén, de a felvigyázónál volt kulcs. Azt csak úgy adhatta volna ki, hogy "5 pld-ban jegyzőkönyvezni kell". Ezért ettől eltekintett. Gyors körtelefon az érintett pályavasúti vezetőknek, akik "csak mert nem" összegzéssel elálltak a lehetőségtől. Ez nem az ő mozijuk - szarnak bele...

Úgyhogy első körben maradt a lezárt térvilágítási oszlop - átmentem Vöribe -, majd végül találtam egy viszonylag jó távlati lehetőséget, ahonnan sikerült valahogyan.

Erről ennyit.


 

Miskolc: 13-án, azaz hétfőn, trakciós közreműködőnk kérte a területileg illetékes kollégákat, hogy szóljanak vissza, hogy ki, hol vár minket. Ma reggelig nem jött visszajelzés, de mi nekiindultunk. Ott természetesen senki nem tudott rólunk, másrészt a Gépészet pláne nem volt értesítve sem legfelső szinten, sem pedig a helyi trakciós kolléga által...

Oláh András gépészeti főmérnök rendkívül segítőkész volt, persze ezt megelőzően egy kicsit bizalmatlan volt, de talán ez érthető. Lényeg, hogy mintegy fél órás intézkedést követően szabad utat kaptunk a forgatásra. Kiderült, hogy a trakciósok ugyan megkapták a korábbi trakciós mélt, de már nem gondolták tovább az ügyet. Közben a cég kommunikációs szakértőjével, Juhász Enikővel folyamatos, élő kapcsolatban voltam, így ő azon melegében írta is a körmélt a gépészeti főnököknek Debrecenbe, Pécsre és oda helybe, Miskolcra. Mivel tökéletes a mobil irodám adta minden technikai feltéte, így az engedélyeket azon melegében tudtam fogadni az ország bármely pontján...

Aztán egy jófej reszortost kirendeltek mellénk, így járhattuk körbe az üzemet.

A végén - és ez a slusszpoén - összehoztak minket egy munkavédelmis pasassal, akinek csak az lett volna a feladata, hogy felhozza az irodába a könyvet, amit aláírunk, hogy tudomásul vettük az oktatott anyagot. Ehhez képest a pasi lehívott minket az ő birodalmába - közben már iszonyatosan mentünk volna Debrecenbe - és elkezdte kérdezgetni, hogy mit fogunk felvenni, hol szeretnénk forgatni, mely területekre szeretnénk bejutni. Tájékoztattuk, hogy minden képet felvettünk már, teljes helyismeretünk van a területen, úgyhogy csak aláírnánk és mennénk tovább.

Kis döbbenet és tanácstalanság után azért elmondta a kötelező köröket: kijelölt közl. útvonal, kukásmellény, sín, akna, meg hasonlók. Mondtam neki, hogy nem most kezdtük, elég sok helyen voltunk már, ezért csak aláírunk.
Kérdezett tovább: milyen cégtől jöttünk? Mondjuk, hogy trakció. Jó, de mi milyen cég vagyunk: Indóház - Kupé szerkesztőség, hangzott a válasz. Komoly dilemma az indóház írásakor. Kérdés: hosszú ó-val, magyarul írjuk? Mondom Indóház, a vasúti szaklap. Kupé, a vasúti műsor. Hát ő nem hallott ezekről, hozzá még nem jutottak el ilyen információk. (a miskolci vasútállomás előtti tér itt is Indóház tér...)
Szóval ezen a közjátékon végül túljutottunk és azt agyaltuk ki, hogy kap egy legfrissebb tiszteletpéldányt, mozdonypostával elküldve, az ő nevére, mellé egy kis hivatalos papíron a köszönet, hogy minket olyan korrekt balesetvédelmi oktatásban részesített...:-))

 

Debrecen: Enikő mélje valahogy nem ért célt, mert ott sem tudtak rólunk. Mint ahogyan a trakciós szinten sem. Sebaj, nekikezdtünk. A reszortos srácok rendesek voltak, a gépész vezető úgyszintén - persze komoly papírellenőrzések után mehettünk is a dolgunkra. Kaptunk egy helyes kisöreget, aki majd "végigkísér minket az ojjektumon". Kb. a ház sarkáig jött, mert mi nekiindultunk a gurítónak, meg a parajosnak, ő meg lemaradt. Nem sok hasznát vettük, mert megkérdeztem, hogy tud-e valami jó helyet, ahonnan látszik a fűtőház. Válasza: ő a trakciónál dolgozik, ilyeneket nem tud...Nna mindegy, megcsináltuk a képeket, lett bővel Szergej, Csörgő, Dácia és még Md is, szóval izgalmas képi anyag lett.Átmentünk az utasforgalmi területre, ahol ismét jött a telefon, hogy csináljunk a TVSzK-k területén még a térségekre jellemző ilyen-olyan képet (jelen esetben egy kis hortobágyost is...) De ha ezt nem, akkor egy, a pályaudvarra befutó IC-t, vagy hasonlót. Ez utóbbi kívánság teljesülhetett.

Pécs: nagyon pozitív hozzáállás, már vártak minket és mindenbe betekintést nyerhettünk. A város alapvetően jó hely, szeretek ott tartózkodni. A vontatási főnökség kicsi és barátságos. Különösebb izgalom nem volt.
 

Csupán adalék, hogy még a tatabányai kanyonos forgatás során kaptam egy helyes kis kavicsfelverődést, aminek következtében most már a fél szélvédőm végigrepedt.:-))

Ja és Debrecenbe beérve leállt az autóm és nem akart elindulni. Aztán később már ment. Izgalmak árán, de hazaértünk.:-))

Szeged érintése csupán az ott tartózkodó mobil szimulátorok miatt volt időszerű. A Kupé műsorfolyamához már készítettünk bőséges Szeged - Délvidék arculatot, így a képek már adva voltak. Ezesetben "csak" három vágókép miatt utaztam 400 km-ert.:-)

2009.május 17.

Kicsit hosszúra nyúlt a két bejegyzés közti időszak, de kérem a kedves látógatóimat, hogy nézzék el nekem, hogy most kissé mostohán kezelem a naplómat.

A helyzet az, hogy gőzerővel folynak a KUPÉ magazin forgatásai, melynek következtében szinte soha nem vagyok itthon és nem hódolhatok a szeretett hobbimnak.

Az utazásokról és forgatásokról hamarosan képes beszámolót fogok mutatni, addig is szíves türelmet kérek és termékeny modellezést.

TG.

 

2009.április 21.

A hozzám legközelebb eső, kedvenc modellboltomban kapható néhány TT méretű ZIL teherautó. Mivel közvetlen a kapcsolat az ukrán gyártóval, így a teljes ZIL-széria, illetve a későbbiek során különböző személyautómodell is elérhető lesz.

A fotókat a boltban készítettem, telefonnal, ezért elnézést a fényviszonyokért.

A modellek ára egységesen 2,200,- Ft.

Érdeklődni lehet a 06-20-253-1562-es számon.

2009.április 16.

Tesztpályámon köszönthettem a Tillig idei újdonságát, a DB Ep4-es, Eurofima Z kocsit. A 13530-as katalógus számú modellről bővebb írást az Indóház következő számában olvashattok.

2009.április 8.

Tegnap ismét beszédültem az új Játékudvarba, hiszen János úr már jelezte, hogy érkezik újabb gyűjtemény.

http://www.vonatantikvar.hu/AKTUALIS.php?kat=46

A listából lehet bogarászni.

Tudvalevő, hogy nem a legolcsóbb hely, de mégis színvonalas környezetben lehet, nyugodtan nézegetni a vitrinek és dobozok tartalmát, anélkül, hogy lökdösnének mások.

Átfutottam a készletet (hetente mindig megteszem) és valóban, nagyon szép, dobozúj, gyári állapotú kocsik, mozdonyok vannak most kínálatban. Tényleg szűzek még, mert a keréken semmi futásnyom, egyes kocsiknál (!) a dobozban a kiegészítő (bttb!!!) és leírás.

Szerintem jelen pillanatban a legnagyobb Zeuke, Bttb használtfelhozatal van náluk.

 

Érdekes az élet. Miért is írom pont itt és most?

Van nekem egy "gumicsontom", amit nem győzök rágcsálni. Nevezetesen a Mediker üzletéről van szó. Nem vagyok haragtartó, meg aztán minek is. Az csak az ostoba emberek sajátja...

Szóval ebben a boltban eddig kaptam hideget, meleget és az eddigi tapasztalatok sommázása valahol a középvonal felé tendál, de mégis most pozitív hírről számolhatok be.

Korábban említettem már, hogy miként reagálnak a hazai szakboltok egy-egy gyártói akcióra. A Tillig április 30-ig tartó, "egyszeri kiadás" promóciója különösebben nem keltette fel az itthoni kereskedelmet. Miért lett volna így, hisz ebben a kaotikus pénzügyi helyzetben pont ez a szegmens az, ahol látványosan csökken a fizetőképes kereslet - mondják ők.

De mégis, némi tudakozódás után a Medikernél azt az infót kaptam, amit korábban is jeleztem, hogy ők tudnak az Einmalauflage modellekről, de külön nem hívják fel a figyelmet a határidőre. Azért ugyanis, mert náluk a dolgozó, aki felviszi az adatokat és képeket a webshop-ra, ezekkel a kitételekkel nem foglalkozik. Ezért van az, hogy egyes termék kap fotót, más nem. Ez amolyan ahogy esik, úgy puffan rendszer...

No de picit rápiszkáltam a dologra és láss csodát, azóta külön oldalt kaptak a speciális modellek, ezek rendelhetőségéről információt is olvashatunk, úgyhogy némi fény dereng az alagút végén.

Megint csak azt mondhatom, hogy na jó, csak így tovább - míg el nem baltázzák valamivel...

Infók <<<<< balra, a link alatt.

 

 

És kicsit ide tartozik, hogy mennyire biztonsági műfaj a modellkereskedelem. A Modell & Hobby üzlete pontosan annyi PIKO BR151-est rendelt, ahány előrendelése volt. Egy darabbal sem többet, így az utcáról betévedő, halandó nem vásárolhat újdonságot...

 

2009.április 3.

Ahogy beharangoztam, jelen felületen megpróbálom összehasonlítani a pillanatnyilag elérhető két Arriva készletet.

Szinte egy időben, 2008 telén jelent meg a Kühn 21010-es Arriva/Alex szettje, benne a már sokszor bizonyított ER20-as Hercules-sel, valamint a cég tavalyi újdonságaként slágerré vált Silberling kocsikkal.

A csomagolás több szinten is óvja a beltartalmat, ezért kicsit nehézkes az original karton fotózása...

A Tiilig, kihasználva a magánvasút dinamikus térnyerését, valamint a modellezők körében ébredt erősebb igényt, nem habozhatott és a náluk is újnak számító Silberling kocsi mellé, két további, már állományban lévő típust is mellékeltek.

Így lett a Tillig készlet része a már sok gúnyában újjászületett m-Wagen, valamint a szoknyás WRm132-es étkező kocsi, természetesen egységes Arriva türkizben.

A két készlet egy ponton találkozik. Mégpedig a Silberling kocsiknál, de ott nagyon, ugyanis mindkét gyártó egyazon pályaszámon modellezi a középajtós vagont. Tehát voltaképpen a következő összehasonlítás a két cég Silberling-jének összevetése, Arriva köntösben.

Nézzük!

 

 

Mindkét kocsi nagyon jól sikerült. A Tillig tilliges, a Kühn meg kühnös. A színek pontosak, a festéshatárok tűélesek, a feliratok mindenütt olvashatók. De...

A Kühn modelljén rövid vizsgálódás után feltűnik egy apróság: D-RGB...

 

 

Ugyanez a Tillig kocsiján D-RBG. És ez a jó! D, a német identitás, az RBG pedig a Regental Bahnbetriebs GmbH. Tehát a Kühn itt nagyot hibázott.

De nézzük a többi apróságot! A kilincsek a Tillig-en nincsenek külön lefestve. A Kühn belső berendezése zöldeskék, a szászoké krémfehér. Merőben más az osztályjelölés betűtípusa is. Ugyanígy eltér a lépcsök kidolgozottsága, valamint az alváz szerelvények részletessége is. Érdemes rápillantani a tetőlemezek bordázatára is. Ugyan így az ablakkereteknél is eltérések mutatkoznak.

 

 

A Kühn kocsi vége rendkívül tetszetős, köszönhetően a külön kidolgozott UIC tömlőnek, a piktogramoknak, illetve a jó nagyra sikeredett zárlámpának, amit alkalmasint funkcióval is elláthatunk. Viszont egy apró probléma: a tolatásvezető dolgozó fellépője a Kühn modellen nagyon könnyen kiesik. Nem véletlenül mellékelt hozzá a gyártó további darabokat.

 

 

Ugyanez a Tillig-nél kicsit elnagyoltnak tűnhet. A redőny kiképzése merőben más, de ezt betudhatjuk a III. és IV. korszak közti típusvariációknak. A zárlámpa mérete és kidolgozása itt is alulmarad. UIC kábel csak jelzés értékű. Itt a kiegészítő kapaszkodót utólag kell felragasztanunk, viszont a fellépő trepni stabil, de elnagyolt.

 

 

No és a tetőszellőzők. A Kühn kidolgozottsága tulajdonképpen egyedülálló a TT méretben. Nézzük csak az osztásokat!

 

 

A Tillig egyen-szellőzői ezen a modellen is visszaköszönnek. Fura, de azonos eredetiről készült mindkét modell...

 

 

Komoly eltérést fedezhetünk fel a forgóvázaknál is, bár ez már inkább szegecsszámlálás... Ugyan azonos a forgóváz típusa, mégis a Kühn egyenes főtartója mellett a Tillig enyhén megtört vonala furán hat. Ugye mennyivel szebbek a gyárilag szerelt apróságok, amik már a dobozban elnyerik a tetszésünket?

 

 

A Tillig esetében még bíbelődnünk kell ezekkel, ezért kopárabbnak hat a "szűz" vázkeret.

 

 

No, amit csak némi erőszakoskodás után látunk. A kocsik hanyatt döntése után tárul elénk a forgóváz és az alváz kidolgozottsága. Sokkal finomabb, részletesebb a Kühn zsámolya. A kerekek teljes szigetelésűek, a belső világításhoz mindkét kerékről szedi az áramot, amit a csapágypersely visz fel a bronzlemezre, ahonnan kissugarú csatoláson kerül be a kocsibelsőbe.

Korrekt kinematika gondoskodik a kapcsoló kivetéséről, a régi kuplung cserélhető az új Tillig-re is.

 

 

A Tillig esetében a megszokott forgóvázzal találkozunk. Féloldalasan szigetelt kereknél mindig ügyelni kell az oldalhelyes berakásra, nehogy zárlat keletkezzen. Itt a gyártó külön csomagban adja a kis féktuskókat, meg kiegészítőket. Ezek felszerelése mindig kétesélyes. Vagy jól a helyükre kerülnek, vagy beszorulnak a kerék mellé.

A kinematika kivetési sugara mindkét modellnél azonosnak tűnik, együtt kapcsolva nem tapasztaltam siklást.

 

 

Az alvázak közti különbséget ki-ki döntse el. A Kühn kocsi talán egy picivel nehezebb, mint a Tillig, ezért jóval tekintélyesebb benyomást kelt, mint a másik. Nyilván nem az alváz miatt van, de talán a végigfutó bronz vezető ebben jótékonyan segíthet.

 

 

Nem tudom, hogy mi az oka a merőben eltérő kidolgozásnak. Mivel egyazon kocsit modelleznek, így illenék mindenben megegyezniük, de tudjuk, hogy az alapmodell nagy szériában készül és egy átlagos felépítményt modellez, ezért a tartályok helyzete, száma is egy közös nevező eredménye.

 

 

Talán a szavaimból is kiderült, hogy melyik modell áll közelebb hozzám. A Tillig készlet többi vagonja viszont rivális nélkül maradt, így lehetnek ők a kedvencek, de ezt külön oldalakon mutatom meg.

Összességében mindkét készlet kiváló, hasznos darabja a gyűjteménynek. Aki szereti a német "bezzegvasútat", annak mindenképp izgalmas színfolt ez a türkiz világ, pláne ha kiegészül a Piko mozdonyával, valamint az Arriva konszernhez tartozó egyéb ER20-asokkal és a majd később megjelenő Modist személykocsikkal.

 

2009.április 2.

Persze a korrekt tájékoztatás kedvéért el kell szakadnom az egyoldalú, személyes benyomásoktól és tényleg azért, mert nekem is célom, hogy a hazai üzletek a lehető legjobbat tudják nyújtani, íme egyik kedves topiktársam, Jvnd tapasztalata TT rendelés ügyben:

"Csak azt szeretném mondani, hogy szerintem az M&H-ban, ha valaki felad egy rendelést azt általában végigviszik...
...Nekem eddig velük nem volt ilyen problémám. (Rendeltem magyar Desirót is náluk, most már nem törlik év végén a rendeléseket,
mindig leellenőrzöm, hogy bent van-e a rendszerben -igen-) Mondjuk volt olyan eset amikor rendelésem
már nem volt a nevemen, de az áru megérkezett és kérésre megtalálták (egy nagy doboz mélyén volt) és átvehettem...
 
...A Modellkitben volt még előrendelési akció -amikor megjelent az újdonságkatalógus- ott beszedtek tőlem 2500 Ft-ot
és felírták a rendelést. (Náluk rendeltem meg a két MÁV-os újdonságot.) Remélem foglalkoznak majd a dologgal és
nem csúszok le róla...  Elég morcosak szoktak lenni az üzletben ezért én ezt nem nagyon firtatom. Az viszont gyanús, hogy pl.
a Medikerben már elvihetőként hirdetik az olajszállítót."

 

2009.március 31.

Az elmúlt hétvégén elmentem forgatni Ausztriába, ahol egy hangulatos mellékvonalon készítettem útifilmet. Hamarosan megmutatom a lépeket is, amint megkapom útitársaimtól a kiegészítő fotókat.

 

Egy apró adalék a hazai modellkereskedelemből: hivatalosan végigtelefonáltam a TT-vel is foglalkozó nagy szaküzleteket. Úgy mint a Modell&Hobby-t, a Modell Kit-et és a Mediker által üzemeltetett vasutmodell.com-ot. Ez utóbbi nagyon is a bögyömben van - ismert okokból -, de mégis ők az egyetlenek, akiknek webshop-jában nyomokban fellelhető az idei újdonságkínálat.

Különösen érdekelt, hogy az ún. Einmalauflage, azaz egyszeri kiadványok vajon rendelhetőek-e a hazai kereskedőknél. Ugyanis ez ügyben a rendelési határidő 2009. április 30.

Sorrendben, a M&H-nál ismerték a kínálatot, de számottevő kereslet hiányában nem foglalkoznak a kérdéssel. Örülnek, ha a raktáron fellelhető modellek kiárusíthatók.

A Modell Kit esetében azt az információt kaptam, hogy az üzlet vezetősége nem foglalkozik az üggyel. Ezt személy szerint nagyon sajnálom. Ők többet érdemelnének...

A Medikernél - leküzdve a viszolygásomat és felhívtam őket - szerepel a honlapon - ugyan nem egyértelműen beazonosíthatóan - az idei újdonságok sora. Ezek közül a szemfüles érdeklődő persze megtalálhatja az egyedi modelleket, majd az üzlet rendszere alapján megrendelheti.

Sajnos nagyjából ennyi.

Ezzel szemben az általam "alternatív kereskedőknek" nevezett modellezőtársak, akik történetesen foglalkoznak a kint akciós áron beszerezhető termékek itthoni terjesztésével, kb. két hete már feltették a kérdést, hogy ki óhajt rendelni ezek közül. Úgy látszik a hozzáértés a mi köreinkben normális kommunikációval is társul...

 

Viszont ettől az apróságtól eltekintve, örömhír lehet számunkra, hogy a Modell&Hobby nagy számban forgalmazza a Kühn modelleket. Szinte a teljes idei paletta megtalálható a boltban, igaz hogy a súlyos euró árfolyam miatt már erősen 30 ezer fölött árazódtak be a rendkívül jó minőségű, de mégis elérhető árúnak tartott mozdonyok.

2009.március 25.

Érdekes információra bukkantam az egyik, a Nürnberg-i vásár részleteivel foglalkozó szaklapban. Az Eisenbahn Kurier gyártók szerint, azon belül méretarányra szétbontva sorolja fel a vásári újdonságokat. A Westmodell Bachmann cégnév alatt megütötte a szemem a TT méret kiemelése. No gyorsan fel a netre és ezt találtam:

A porosz, 3 részes EG 540 abc és az E913 sziléziai vonalakon használt változatban, egyenként 990 eurós áron kapható, de megnyugtatásként építőkészletben is elérhető, mintegy 540 euróért.

Infó itt: http://www.westmodel.de/Modelle/Sperre/Neuheiten2007/neuheiten2007.html

Csak azt nem értem, hogy miért 2007-es újdonságként aposztrofálják...

 

2009.március 22.

Ismét egy friss hír: előrendelhető a BeTTinánál a DB BR50-ese, fülkés szerkocsival.

Várakozási időt kéretik betervezni, írja a hírlevél, tehát a 190 euros modell még nem lehet nyomban a kezünkben, hanem majd amikor a Tillig legyártja azt. De legalább már van róla kép...

2009.március 21.

Itt az idő, hogy átnézzük a márciusi szaksajtót, hiszen már megjelentek az áprilisi számok, de azért a rend kedvéért érdemes szemezgetnünk.

Gyakorlatilag minden kiadvány a Nürnberg-i szakvásár újdonságait járja körbe. Tehette ezt azért, mert minden kiadó külön pavilonnal volt jelen az eseményen, ahol a diszkréten takaró SYMA elemek mögött rögtönzött fotóstúdió fogadta minden gyártótól az aktuális újdonságokat. Ez úgy zajlott, hogy egy fiatalember körbejárta a kiállítókat és egy speciális fadobozba összegyűjtötte a modelleket. Ez egy párnázott készség volt, amibe egyszerre kb. 6-10 kocsi és mozdony fért el, mérettől függően. Teljesen bizalmi alapon mentek a dolgok: amit a szerkesztő kinézett, azt a srác összeszedte és eltűnt velük a standon. Vakuk villogtak, masinák kattantak, majd ismét dobozba kerültek a modellek és visszatértek a vitrinekbe. A fotózás egy-egy beállított diorámán, háttérplakáttal és tárgyemelő töltéssel zajlott. A nagyobb tereptárgyakhoz viszont zárás után, vagy előtt a standhoz települtek a fotósok.

 

 

MEB 2009 Március                    Bejczi Gábor tollából

 

Aktuális vasútvilág

A DB AG rendelt 2011-es szállítással 800 db emeletes kocsit a Bombardiernél, melyek az aktuális ütközési szabványoknak felelnek meg és automata kapcsolószerke­zetekkel lesznek elláthatók. Továbbá a Siemensnél 15 db Velaro típusú szerelvényt, melyek 20011-12 között állnak forgalomba 3-dik generációs ICE-ként.

Az Eurotunnel utaslétszáma rekordot ért el. A Lötschberg bázisalagútban januártól 250 km/h a megengedett sebesség. A brit Class 66 mozdony típusengedélyt kapott Franciaországban. Nagy-Britannia nagysebességű vonalat tervez Londonból Skócia felé. Gyors mozdonyok hiánya miatt a DB AG 4 db ES64U2 (Taurus) gépet bérel az MRCE-től, melyek fekete színűek

Címlapsztori

            Téli Frontok

                        30 éve az NSZK-t is keményen érintette a hókáosz. 6 oldal sok fekete-fehér képpel.

Fordítókorong

            A szent négy királyok

A Zollern-vasúton minden év elején egy baráti kör gőzösözést szervez. 2 oldal színes képekkel.

LokoMotive

            Fehér Húsvét

Tavaly ilyenkor úgy tűnt, nem lesz igazi tél. De aztán pont húsvétkor havazott. 2 oldal, néhány kép.

            Üdvözlet Geisingből

70 éve normál nyomközű a Müglitztalbahn. 2 oldal, 1 régi és 2 újabb kép

Történelem és történetek

            Üdvözlet Bebrából

Az észak-hesseni városka a vasúttal egy lélegzetelállító fejlődést élt át, míg a fordulat az NDK-ban meg nem történt és meg nem érkezett az ICE. 3 oldal sok fekete-fehér képpel.

Műhely

            Barkácstippek

BTTB 242-es frizírozása./ Egy egyszerű szétkapcsoló-segédeszköz/ Egy amerikai dioráma készül az első kis havazás után 0n30 méretarányban (1. rész) 6 oldal

Újdonságok a Nürnbergi Játékvásárról 24 oldalban

                        TT-vel kapcsolatos hírek:

Tillig: Teherkocsi-készlet a Pikoval; V36 újratervezése; BR86 Usedom változat Witte füstterelőkkel; DR-szoknyáskocsik több változatban, étkezőkocsi is; Postakocsi (Post-4c/15); ÖBB Avmz; Intercity vezérlőkocsi; Tehervagonokból Habbis346; Facs

Modellbahnmanufaktur Sebnitz: a BR52 szovjet (ТЭ) és magyar (520) változata; a DR Bghw kocsijai, melyek először 3-as készletben kerülnek polcokra

Auhagen: Korszerű gázolaj-kút; II. korszaktól használható, 2 vágány felett átívelő gyalogos felüljáró

Gützold: BR 24 és a BR 58.10 bejelentve 2010-re és 2011-re

Beckmann TT: V20 (kis V36-os); BR 01.5 zöld festésben

S.E.S./ADP: HW80 utánfutó hordós felépítménnyel.

p.m.t.: A LOWA-kocsi szlovén SK és a MÁV V. korszakbeli változata

TT-Club Berlin/Pereszvet: A DR 3-részes szabvány segélyszerelvénye, ill. ugyanaz a DB AG közlekedési vörös festésében; Weimari sínbusz orr nélküli változata és egy mellékkocsi; Ömlesztettáru-szállító kocsi készlet; A Pereszvettől orosz kocsik, mint kisállatszállító, alacsony oldalfalú kocsi, betegszállító szerelvény és tartálykocsi-változatok.

P.L. Modell (Lorenz): B4p fülkéskocsi fékbódéval és anélkül; EDK-6 daru; Az SBB duplarakoncás Smbs  és 6-tengelyes Sams pőrekocsija; TTe-ben szász személykocsik.

Roco: 2010-re bejelentett Klagenfurt és Es típusú nyitott teherkocsik

Herpa: A Volga rendőrváltozata

Kühn: Shimms lemeztekercs-szállító ponyvával és nyitott változatban. 2 db-os készletben kerülnek piacra.

Busch: valódi fából készült épületek.

Műhely

            Barkácstippek

Kockakövezés dróthálóval

Artemanos modellfa tanfolyama, 3. rész. 4 oldal, számos képpel. Alapanyagok ismertetése (kókuszrost)

Egy vesztfáliai kúria építésének 2. része. 4 oldal sok részletes képpel.

Próbaút

S9-es porosz gőzös és hozzá illő 4-tengelyes fülkéskocsik, Brawa, H0 (4/4.5 lámpás)

DB AG BR141, Trix, H0 (4.5 lámpás)

DB emeleteskocsi III.korszak, Trix, H0 (5 lámpás)

Postai csomagautomata, Rietze, H0 (3.5 lámpás)

Mozdonyszín, Märklin, H0 (3.5 lámpás)

Vízdaru, Modellbahn-Kreativ, H0 (5 lámpás)

Teszt

            DB BR 230 (V200 6-tengelyes változata), Märklin, H0

                        Műszakilag és kinézetre is jól sikerült modell, de nem nem olcsó (400€)

            DB BR71, Liliput, H0

Szép, jó menettulajdonságokkal rendelkező motorpótló gőzös. Eredetijén csak egy fős személyzet utazott…

Kereskedőteszt

Modellbahnstation Ullrich, Halle/Saale. Interneten jobb, mint a helyszínen.

Színpad

            Modellépítési triatlon

Beszámoló a MEB őszi modellépítési tanfolyamáról, melynek témája a patentírozás, fa- és épületkészítés volt. 5 oldal sok képpel

            Kaeseberg

2009 januárjában nyílt meg svájcban egy nagy bemutatóasztal (H0), 400 m2‑en. Kiegészítésképpen moziterem is van. www.kaeserberg.ch

            Vendégségben barátoknál

                        A Stetten-i vasútmodellező klub kiállításáról. 2 oldal

            A múlt jövője

A Leonberg-i klub H0e asztaláról. 3 oldal, sok képpel.

            Időpontok és találkozók

Újdonságok, 4 oldal. TT-ben:

Modist – DB-Cargo BR 212, óceánkék-bézs színezésű BR211. Bautzeni Interrégiókocsik tolóajtóval, valamint különböző kocsikon alapuló Arriva-„Alex” változatok.

MBS – Síntisztító kocsi. Alapja a Tillig építőszerelvényének rakoncás kocsija.

 

 

A MIBA nem hozta a vásári forgatagot, mert ők különszámban mutatják be Nürnberg-et.

Címlaptörténet az Uhlenbrock slágerterméke, a működőképes Bakdaru.

 

Michael Meinhold egykori főszerkesztőre emlékeznek az első páros oldalon.

 

Egy U lakú H0-ás terepasztal bemutatása "Halbnull" állomással, a DB Ep3-ból. 2. rész.

 

A Liliput újdonsága a BR71-es kisgőzös. Ennek bemutatása mellett az eredeti mozdonyról is olvashatunk pár oldalon, korabeli fotókkal illusztrálva.

 

Kétpályás főpályaudvar és egy keskennyomközű vonal. Nagyüzem St. Wilhalm-ban.

Ez a témája Horst Göbel, hét éve épülő asztalának, amin számos osztrák vonat közlekedik...

 

Építési ötlet: aluljáró a töltés áttörésével.

 

Bemutatkozik az Uhlenrock motorizált bakdaruja.

 

Egy nagyon izgalmas modulrészlet. Az NDK-s időket idéző határátkelő, megfelelően keletnémet miliővel.

 

Örök problémát tár fel Bruno Kaiser, ugyanis rávilágít a Tillig és Peco váltók szívdarabjai körül előforduló rövidzárra, melyet képes beszámolójában ügyesen orvosol.

 

BRAWA S9-es gőzmozdony és eredetije. A 445 euros modell igazán szépre sikeredett.

 

Egy Piko marhavagon átalakítása bajor "Altona" kocsivá. H0 építési útmutató.

 

Falusi idill - H0-ban. Ismét. Mindenesetre egy nagyon ötletes terepépítési tipp-tár.

 

Bemutatkozik a porosz 4tg-es, ABC szakaszvagon. A BRAWA H0-ás modellje.

 

Zimo MX31ZL USB updater.

 

Zseniális 0-ás dioráma "Beachley Dock" a 2008-as Sinsheim-i Modellbahn Faszination egyik kedvence volt.

 

Újdonságok:

                    1-es méretű BR103-as, amin még a fékek is mozognak...

                    Slágertéma a Silberling. H0-ban most a Trix-től.

                    m-Wagen Bauart 53 H0-ban a Roco-tól.

                    Bavaria TEE kocsiszett a Märklin-től - ismét csak H0-ban.

                    BR24 1-ben, a Märklin-től.

                    Piko gazdaságos BR101 H0-ban.

                   

 

 

Az Eisenbahn Kurier is a Nürnberg-i újdonságokat taglalja, mintegy 50 oldalon.

 

A nagyvasúti hírekben ők is kitérnek a Bombardier új, 2010-re tervezett Do osztályra, igencsak futurisztikus orrkiképzéssel.

 

Több oldalas áttekintés a legújabb, magánvasúti vontatójárművekről. 185-ösök, 146-osok, valamint szerepel a TT-ben is újdonság Arriva vonat ER20-assal, illetve "élőben" látható a Tillig eredetijeként szolgáló MRCE Dispolok BR189-es is.

 

Nálunk ismeretlen VT627-es bemutatkozása.

 

Élő fotók a BR151-esről, Mosel környékéről. Gyönyörű képek a munkáját végző hatlábúról.

 

Weißeritztal. Keskeny nyomköz gőzzel és dízellel.

 

VOITH hidraulikus nagydízelmozdony.

 

A Vindobona vonógépei. Az SVT 137-től az osztrák 1216-osig.

 

Palmnicken története.

 

Érdekes mozdonyéletutak: TEE-mozdony Re 4/4  10034, Svájcból.

 

Isztambulból Adanába. Egy török vonal története.

 

És végül a nürnbergi nagybeszámoló mellett egy kis képriport a Modellbahnwelt Oberhausen kiállítási asztaláról.

 

 

 

Életet az éveknek, A Bicske-Székesfehérvár vasútvonal

Interjú Heiczinger István MÁV-vezérigazgatóval

GySev - minden vonatot látnak

Memoár - baleset a MÁV horvátországi fővonalán

Az elfeledett M46-os sorozat két évtizede

Vasúti sebességrekordok, 2.rész.

Andó Gergely Perzsiában járt

 

Bemutatkozik a magyarul is tudó EEP 5-ös változata

 

Városi vasút Szarajevóban, Plzen-ben és az új budapesti metrószerelvény

 

Tiszakécske úttörővasútja

Szocreál iparművészet a Széchenyi-hegyi Gyermekvasúton

 

Nürnberg-i beszámoló az Indóház tudósítóitól

TI-HO Frrs kocsi

 

A vándorló vasutas: Kain Albert emlékezete

Köztér: Szemben a válsággal

 

Az idei első EXTRA pedig a V41-42-es sorozattal foglalkozik.

 

2009.március 20.

Ebben a pillanatban pottyant be a postaládába a Sebnitz-i illetőségű Modellbahnshop hírlevele.

A DR vasútját és azon belül a BR143-asokat kedvelők most örülhetnek, mert érkezik az S-Bahn festésű változat.

2009. július-augusztusban lesz megvásárolható.

 

2009.március 17.

Nem vasúti téma, de mindenképp az életem része, tehát nem hagyhatom szó nélkül.

Ma késő délután elment Dorka nevű kutyám, aki egy igazán remek magyar vizsla volt.

   

14 évet élt, ami matuzsálemi kornak számít a kutyáknál. Örökmozgó volt, mindig a labda és a futás számított neki.

Nagyon hűséges társ volt. Most már az örök vadászmezőkön kergeti a tyúkokat.

Ahogy kisfiam mondta: Isten mindig eldobja neki a labdát...

 

2009.március 10.

Engedtessék meg nekem, hogy majd' két hét elteltével még mindig az ARRIVA készletek körül mozgolódjam. Az csupán egy adalék, hogy a ModellKit szaküzletben kapható a régebbi festésű, ALEX set. Ebből is látszik, hogy azért ott is történik valami...

De számomra friss esemény, hogy ismételten Ottóék jóvoltából tulajdonosa lehettem egy Tillig Arriva sett-nek. Bár most nagyon kevés az időm, de mégis szántam rá pár percet, hogy kibontsam mindkét dobozt. Nagyon érdekes, hogy mindkét készletben szerepel ugyan az a pályaszám!

A képen látható két Silberling (Bn) kocsi azonos pályaszámmal szerepel a Tillig (fenti kocsi) és a Kühn készletében. Ismét egy ok, amiért érdemes elkezdeni nyomozni... Az eredményt hamarosan megmutatom a két wagonszettet összehasonlító írásban.

2009.március 4.

Korábbi ígéretemnek teszek eleget és bemutatok pár fotót a hozzám legközelebb eső modellboltról. A budaörsi Big-Boy szaküzlet megérdemli, hogy mindenki megismerje. Peti ügyesen és lelkiismeretesen viszi a boltot, ráadásul TT-ben is igen szép kínálat tud lenni, ha jókor térünk be.:-) Kiegészítők terén is bőséggel lehet válogatni.

Az új H0-ás, főként ROCO vitrin.

Kiegészítők közül vezető márka a Noch, Preiser, Auhagen, Kibri.

A makettezők sem szomorkodhatnak: a Rewell melett Humbrol paletta is van, sőt minden szerszám megtalálható a gyors farigcsáláshoz...

H0-ban mindenképp izgalmas képet nyújt a belső fal. Kamionok, teherautók, minden, mi szem, szájnak ingere...

2009.február 28.

Egy kis ARRIVA történet, TT-s szemmel.

Nyilván sokan belefutottunk már az ARRIVA/ALEX festésű mozdonyokba és kocsiszettekbe, ezért arra gondoltam, hogy összeszedem a méretünket érintő eddigi és újdonság modelleket.

Halász Peti barátom Münchenben fotózta az alábbiakat:

Ismerős kép, hisz hasonlót sokat láttunk a Kühn honlapján, mielőtt testet öltött volna a modell.

Az ARRIVA szerepe ezek szerint hangsúlyos a német vasútnál.

És nem meglepő, hogy már Taurus is megkapta a türkiz-sárga-fehér színvilágot.

De térjünk ki egy kicsit a sztorira: 2003-ban alakult meg a német cég, az ARRIVA plc. leányvállalataként. 2004-ben már felvásárolta a TT-ben is ismert PEG, azaz a Prignitzer Eisenbahn GmbH-t és az ODEG-et, az Ostdeutsche Eisenbahn GmbH-t. A DB AG leállította a München - Lindau InterRegio-kat. Ekkor az SBB GmbH (igen, a svájci vasút németországi leánya) és az (Arriva) Länderbahn/Regentalbahn alapított közösen egy céget. Ez volt az Allgäu-Express, azaz az ALEX. Sokáig húzkodták Dispolok-os Herkulessel, meg a színes kocsijaikkal.(lásd utolsó készlet) 2005-2006-ban buszvállalatokat alapított, majd 2007. december 9-én váltottak a mai Alexre: az Arriva-Länderbahn-Express átvette a teljes München - Lindau / Oberstdorf vonalat.
Emellé pedig a München - Hof / Praha vonalon is beindultak. Felhasználták a régi ALEX kocsikat is, meg rengeteget felújítottak az Arriva-csoporthoz tartozó Regentalbahn műhelyében. Ott készült a kocsmák közül egy TEE és egy Kakadu festésű is. Ezt a legutolsó mozzanatot, az átmeneti időszakot örökíti meg számunkra az a pár modell, amit a TT gyártók 2008 végére és 2009 elejére dobtak piacra.

Talán elsőként emeljük ki a Kühn 21010-es készletét:

A készletbe bekerült a már igen sikeresnek mondható ER20-as Hercules, kétoldali, különböző feliratozással. A kocsik a Kühn által 2008-ra kifejlesztett, Silberling változatok, 5 és 6 ablakos középszakasszal. ABn és Bn kocsikról van szó.

A Kühn-nel szinte egy időben jelent meg a piacon a PIKO 47585-ös kat.sz.-ú mozdonya, az ugyancsak már bejáratott alaptípusra festve.

Az eredetivel megegyezően, itt is eltérőek az oldalfeliratok. Ezzel is utalva az ALEX/ARRIVA közösködésre.

Talán a PIKO kocsihiányát enyhíti a Tillig gyors húzása, hogy ők is megfestették a már készleten levő típusokat: a sláger Silberling, de átalakított ablakkivitellel, a szoknyás AVRm132 étkező és egy ugyancsak sokat bizonyított m-Wagen.

És hogy valóban hű képet kaphassunk az ARRIVA által vásárolt/bérelt vagonokról, hogy milyen mélységben merít a német gördülőállományból, íme a Modist idei újdonsága:

A német kisszériás által forgalmazott Halberstadti, oldalfolyosós és Bautzeni tolóajtós kivitel mellett feltűnik a Tillig által gyártott Avm kocsi is.

Így a fenti három készletből és a két mozdonyból már igen változatos ARRIVA szerelvényeket tudunk közlekedtetni az EpV-VI-os, német témájú asztalunkon.

És hogy ne maradjon ki a köztes ALEX időszak sem, íme a Kühn 290 db-os kisszériája:

A 21015 kat.sz-on rendelhető készlet a 21010-eshez hasonlóan csak Silberling kocsikat tartalmaz.

2009.február 24.

Talán még nem hagytam ki 10 napot a blogolásban, de mentségemül legyen mondva, volt teendő bőséggel.

Röviden összefoglalom:

Kb. egy hete sikerült belekóstolnom a digitális vasutazásba. Csíkos Mesternek köszönhetően szert tettem egy Trix Mobile Station kütyüre, ami bőségesen alkalmas az alapvezérlés bonyolítására. Mivel bolt a gyűjteményben egy Tillig BR143-as Digital mozdony, ezért annak TE2-es Lenz dekóderével próbáltam ki a rendszert. Így egymagában nem okozott annyira újdonságot, mert ezt az élményt egy analóg PWM is tudja. Viszont Ottó barátomnak hála, gyorsan lecsaptam nála egy Kühn 025-ös dekóderre, amit nyomban félre is tettem...

Egy laza kis borsodi túrázást követően, hétvégén beledobtam a dekódert az egyik Kühn Herculesembe, történetesen az Arriva színezésűbe.

Így két géppel már érdekessé vált a digit üzem. Kalapsínes (!) pályát raktam össze, két koncentrikus sínpárral, azaz különböző ívsugárral, egy váltókörzettel és két kiágazó csonkával. Talán ez a legszemléletesebb pálya, amin együtt, de mégis egymástól függetlenül lehet mozgatni a két mozdonyt.

Mit ne mondjak, engem lenyűgözött a játék és erősen gondolkodóba estem, vajon érdemes lenne-e az összes mozdonyt digitalizálni...?

Fotókat majd hamarosan készítek, de most inkább a BTTB Klub alakulására összpontosítok.

 

2009.február 14.

Bálint napi újdonság, hogy megérkeztek az első, gyári fotók a TT-Model (ex-Krüger) legfrissebb étkezőkocsi festési variánsáról:

A változtatás ez esetben az InterCity Rapid helyébe lépő, egyszerű, Utasellátó logó. Igaz, ékezetek nélkül.

Természetesen új pályaszám került a kocsira: 61 55 88-71 001-7

2009.február 11.

Jó hír, hogy talán Nürnberg hatására, megújult a KÜHN honlapja.

Érdemes körülnézni náluk: www.kuehn-modell.de

 

 

Ismét egy kis lapajánló.

Kezemben az idei, első MBI. A kéthavonta megjelenő magazin, ebben a számában - mily meglepő - nem hoz TT-s témát, ami további bizonyítéka annak, hogy nagyon gyér az évkezdet, ebben a méretben.

 

 

A címlap nagy kérdése, hogy mennyiben fogja érinteni a modellgyártókat a pénzügyi válság, az újévben. Kiemelten kezeli Reinhold Ott urat, a ROCO éléről, hiszen köztudott a cég átszervezése.

 

De beszéljünk inkább a modellekről: az újdonságok - egy pillantásra c. összefoglalóban nagyon kevés a TT-s modell. Főként a 2008-as festésvariánsok szerepelnek (BR56-asok, Piko Taurus Railion és Porsche színekben) Kocsik közül a Roco konténerese és az eltolható oldalfalúak, és az egyebek kategóriában egy Faller fa.

 

Természetesen ők is kitérnek a bajor G 3/4-esre, azaz a BR57 15-17-re.

 

Másik ismerős a svájci hatlábú, az Ae 6/6-os N méretben.

 

Igazi szépség Göpingen-ből, a H0-ás 119-es villamosmozdony. A 300 eurós modell Softdrive-sinus motorral készült.

 

Itt is bemutatkozik a Liliput H0 méretű FLIRT-je.

 

Nagyon szép a LEMKE aláverőgépe, N méretben.

 

Ezzel szemben igazi csalódás a Piko, G méretű BR80-asa, két sóderes kocsival. Igazi fröccsöntött anyagkavalkád. Nekem nem tetszik.

 

A Brawa BR94.1-ese oldja a feszültséget, H0-ban.

 

Cikk a Roco-Fleishmann közös jövőről, számos gyári fotóval, ami betekintést enged a modellgyártás folyamataiba.

 

A német gyártók összegzik a 2008-as évet és ki-ki a maga területén némi perspektívát is elénk tár az idei évre.

 

A kínai agyaghadsereg modellező szemmel. Egy német kiállítás képbeszámolója.

 

Rövidhírek: Lemke-Hobbítrain N-es Railjet Taurus-ai, az ÖBB pályázati színterveivel.

Kínába vonul gyártani a Mehano, a Piko és több nagy múltú cég.

Tillig jubileumkészletei: 15 éve Sebnitz-ben, egy BR143-assal és egy Silberling kocsival, valamint az ősöreg Silverlines V200.1-es géppel és E5-ös középajtósokkal.

 

Bemutatkozik az Uhlenbrock motorizált bakdaruja.

 

Sorozatának 5-ik részéhez ért a terepasztali részleteket feltáró cikkfolyam. Most a Bw (fűtőházi környezet) motorizálását mutatják be.

 

Aztán egy kis téli tájépítés következik.

 

És végül egy képes beszámoló az Isztambul - Bagdad, 3200 km-es vonalról.

 

2009.február 8.

Megérkeztünk Nürnberg-ből. Rengeteg látnivaló volt és folyamatosan dolgoztam a két kamerával. A fotókat a főoldalról is elérhető NÜRNBERG 2009 menű alatt mutatom be a kedves érdeklődőnek. A csaknem 80 db. felvételt még nem dolgoztam fel teljesen, ezért ma még csak a beszámoló első részét lehet elolvasni. Jó szórakozást kívánok.

2009.február 3.

Tegnap, azaz február 2-án megnyílt a Játékudvar, új helyen, a VII. kerületi Wesselényi utcában. János úr boltjában a hihetetlenül színes vasútmodell kavalkád szomszédságában Matchbox, makett és LEGO gyűjtemények mellett értékes meseantikváriumra is bukkanhatunk.

Aki betér hozzájuk, számítson arra, hogy sok időt tölt az üzletben.

 

 

János úr a frissen feltöltött polcok előtt.

 

Következzen néhány kép az üzletről:

 

 

A makettes polc

 

 

A H0-ás szekció

 

 

A frissen kidobozolt TT-s kínálat. Még két nagy doboz elő sem került...

 

Terjedjen hát a hír: ismét nyitva a Játékudvar az új helyén, a VII. ker. Wesselényi utca 24-ben. Bejárat a Nagy Diófa utca felől.

Telefonon a 215-6864-es számon lehet Jánosékat elérni. Internet: www.jatekudvar.hu

 

És ha kinézelődte magát a kedves látogató, akkor sétáljon át a Wesselényi utca másik oldalára és térjen be egy üdítő teára, vagy friss kávéra a Csillagfény Teaházba.

 

2009.február 1.

A tél utolsó hónapjába kezdtünk, reménykedve, hogy egyszer csak kitavaszodik - minden téren.

A havazós, borongós, fagyos, vagy még hidegebb napokon az ember inkább bent marad a négy fal között és - ha teheti - a hobbijával foglalkozik. Terepasztalt épít, modellt javít, vagy netán szélesíti ismereteit a kapcsolódó szakterületeken.

Ezért tartom fontosnak, hogy kicsit körülnézzünk a nemzetközi és hazai szaksajtó, idei első termésében. Sajnos az itthoni orgánumok száma elég csekély, de igyekszünk rájuk is figyelni. Lapszemlénk gerincét ezúttal is a német magazinok teszik ki.

 

        Bejczi Gábor (BG - Gasphy) tallózott a MEB aktuális számából

 

A MEB ismét briliáns címlappal kezd, utalva az 1978-79-es, katasztrofális, keletnémet télre. Archív képsorok elevenítik fel a hóba ékelődött Ludmillák, Szergejek (Taigatrommel-ek) küzdelmét.

 

Aktuális vasútvilág

A Voit Gravita 10BB megkezdte próbaútjait; Megnyílt a reptéri S-Bahn Hamburgban; Híradás a Rail Cargo Austria és a MÁV Cargo egyesüléséről. A MÁV Cargo feladata a dél-kelet európai kombinált fuvarozásban jelentős szerepet elérni.; Átadták a Milánó-Bologna újépítésű szakaszt.; A MÁV 25 Traxx P160AC mozdonyt rendelt, további 25-re pedig opciót adott. A belföldi forgalomban, illetve Ausztria és Németország felé közlekednének.; A DB AG teherszállítása január 1-től ismét új néven fut: DB Schenker Rail az eddigi Railion helyett; Elkészült Erfurt főpályaudvarának átépítése

 

Servus Transalpin

Emlékcikk az ÖBB 4010 villamos motorvonatának szolgálatból történő kivonásának alkalmából. 1 oldal, egy régi és egy új festésű képpel.           

 

Veszélyeztetett faj

A Rhätische Bahn 1921-29 között épített 15 krokodiljából (Ge 6/6) maradt napjainkra 3. ebből az egyiket, az egyetlen kék színűt, a 412-est selejtezték, majd értékkinyerés után vastelepre küldték. Pedig lettek volna áldozatkész emberek, akik kiállították volna valahol… 1 oldal, néhány kép.

 

Sperber-fészek

Hollandiában az egyik gáton egy kis múzeumvasút közlekedik. Egy régi német villamos-motorkocsi az egyik attrakciója. Az egykori DÜWAG villamos Ravensburgban kezdte pályafutását, majd pár év múlva, a vonal bezárásakor eladták. Ekkor vették meg a hollandok és egy aggregátorkocsi segítségével alkalmassá tették a nem villamosított vonalon való közlekedésre. Azonban pár év múlva ezt a vonalat is bezárták. A jármű innen Ausztriába, a Zillertalbahn-hoz került, ahol 1999-ig szolgált. A holland vasútbarátok, akik az egykori vonalon a múzeumvasutat üzemeltetik, ekkor vásárolták vissza. 3 oldalas cikk, több képpel.

 

Barkácstippek

Figurák lába kábelvég-hüvelyből; Mozdonyfülke-kozmetika. 1 oldalon

Havas kinézet kialakítása egy Szergejen. 2 oldalas cikk néhány jó képpel

Artemanos modellfa tanfolyama, 2. rész. 4 oldal néhány képpel, de tartalmilag még szinte semmi

Valaki elkészítette a göppingeni Märklin-gyár épületét. 4 oldal, sok kép.

Próbaút    (5 lámpás a maximálisan adható értékelés)

Roco H0 digitiális készlet, rendkívül sok működő részlettel. 18 funkció, 790€             (4 lámpás)

            SBB Ae 6/6, Fleischmann, N, (4 lámpás)

            DR DBmu és DBmq emeletes kocsik (sima és vezérlő), Kühn, TT (5 lámpás)

            DB AG Korszerű emeletes kocsik (sima és vezérlő), Hobbytrade, H0 (3,5 lámpás)

            DB BR210, Märklin, H0 (4 lámpás)

            DR Halberstadti oldalfolyosós (A, AB, B, B/Büfé), Arnold, N (5 lámpás)

            Southern RR Fapadlós pőrekocsi, Easygleis, H0 (4 lámpás)

            Vágóasztal, rm GbR, (4 lámpás)

            Amerikai családi ház, Atlas, N (4 lámpás)

            Csatornafedő, Modellbahn Kreativ, H0 (5 lámpás)

Teszt

            Porosz T12 (BR 74), Trix, H0

            Spórolósan készült mozdony, de a részletekre mégis adtak

            DB BR 54.15-17, Fleischmann, H0

            Nagyon meggyőzőre sikerült modell

 

Olvasói szavazás.

Ismét itt az "Arany sín", azaz az év legjobb modellje választás. A beküldők közül kisorsolt nyertes 1500 €-nyi modellvásárlási utalványt nyerhet.

 

"A bogyó-nyomközön”

Egy LEGO-vasút bemutatója. 50 m2-en kockák a köbön. 4 oldal

Újdonságok, 7 oldalon, semmi TT

 

 

        masTTertape

 

A MIBA aktuális számában gyönyörű képeket láthatunk egy H0-ás, U alakú otthoni asztalról.

 

A MEB-ben is bemutatott BR 54.15-17-os gépet járhatjuk körbe, eredeti, nagyvasúti fotók segítségével, majd bőségesen tesztelik a modellt is.

 

Az emeletesek havát éljük, ezért egy részletes nagyvasúti beszámoló után összehasonlító tesztet olvashatunk a Trix és Hobbytrain, azonos, emletes-egységkocsijairól.

 

Számos terepasztal és dioráma bemutató mellett modellezési ötleteket találunk speciális, DB-s ikervontatmányokról.

 

Az eredetivel összevető modellbemutató a WRmh és WRmz étkezőkocsikról.

 

A svájci vasút szerelmeseinek egy szép kis Gotthard-mozdonyt mutatnak be, az Ae 6/6-ost a Fleischmann N-től.

 

TT-ben silány évkezdet, hiszen csak egy Karlsruhe-is fejjel épített, Silberling vezérlőkocsival találkozhatunk a Tillig-től.

 

 

        masTTertape

 

Az EK ért a vasúti médiához. Sajnos a pocsék forint árfolyam már a borítón meglátszik, hisz az idei számok már 410 ft-tal drágábbak, mint az előző éviek. De ezért cserébe magas színvonalú beltartalmat kapunk.

A bőséges, német nagyvasúti beszámolók mellett most nem találunk magyar érdekességet.

 

Mindig érdekes téma egy-egy magánvasút fejlődését bemutatni. A javarészt egykori, NDK-s mozdonyokkal gazdálkodó LOCON társaságnál egyaránt dolgoznak BR118-asok, BR110-esek és DB-s V100-20-asok is, mind markáns narancssárgában.

 

A Köln - Aachen vasútvonalon egykor volt egy 1623 m hosszú alagút, a Königsdorfer Tunnel. Ennek múltjáról és lebontásának körülményeiről ír a cikk. Lenyűgöző.

 

A Közép-rajnavidéki Vasút új Desiro-iról olvashatunk, valamint érdekes történelmi visszatekintést nyerünk a keletiek egykori, kisvasúti Pullmann-jairól.

 

A Hessen-i mozdonygyár Darmstadt mozdonyait is megcsodálhatjuk.

 

Érdekes összefoglalót találunk a kettős üzemű gőzmozdonyokról. Azokról a gépekről, melyek voltak már széntüzelésűek is, de átépítették őket olajüzemre is. Illetve fordítva...

 

A modellbemutatókban a H0 méret hívői mélyülhetnek el. A Brawa BR94-ese, a Roco BR142-ese, A Roco Büm232-esei és a WR étkezők itt is jelen vannak. A PIKO Hobby kategóriás BR101-ese melett bemutatkozik a Liliput új, FLIRT-je is. A Hobby trade új DABpza786-os emeletesei illeszkednek a mostani trendbe. A Trix bemutatja a BR74-est, a Märklin a repülő hamburgiját és a gázturbinás BR210-est. 80 éves a Rheingold, ezért a tradicionális gyártó gyönyörű szettet dobott piacra, mintegy 300 €-ért.

 

Több oldalon taglalja a Roco ajtónyitós, pantográf emelgetős készletét.

Itt is bemutatkozik a bajor BR54 15-17-es gőzmozdony.

És egy remek cikket olvashatnak a H0 rajongók: a BR184 003-2-es mozdonymodell átépítése Trix és Märklin alapokból.

 

Sajnos ebben a számban nem találtunk TT-s híreket.

 

 

        masTTertape

 

Kárpótol a hazai Indóház, hiszen megjelent egy cikk az új, TT-s halberstadtikról. A teljes írás ITT elolvasható.

 

A modellrovat hírein kívül természetesen a nagyvasút rajongói kapják meg az érdekes témákat.

A tartalomból:

- mi az a SZVÖR?
- vasutassztrájk 1904-ben
- fogas Dél-Erdélyben
- másfél hónap Dalmáciában
- lengyel vasútijármű-gyártás
- sebességrekordok a síneken
- a Zusi 2 hattyúdala
- szegedi villamosüzem 2.
- ami a romániai kisvasútból megmaradt
- TT-s halberstadtik
- Kato Repülő Hamburgi
- Középrigóc leendő modulja.

Ez utóbbi nagyon izgalmas és hálás téma. Igaz, hogy H0-ban épül a modul, de gyönyörű környezetet fog lemodellezni. Kíváncsian várom a folytatást.

 

2009.január 31.

Akár mennyire is válságban a világ gazdasága, egy kicsit úgy érzem, hogy a TT-s mikrovilág pont az ellenkezőjét mutatja. Szép lassan bővül a hazai gördülőállomány kínálat.

Nevezetesen a DOM Modell's jóvoltából számos tartályvagon és ömlesztett áru/gabona szállító teherkocsi, festési variánsa kerülhet a terepasztalokra.

A 35 €-s modelleket a német Naumann és a hazai BYG-Modell fogja forgalmazni.

A teljesség igénye nélkül íme néhány kép a prototípusokról:

 

 

 

 

 

2009.január 29.

Nos ezzel a képpel kezdem az idei Tillig újdonságok sorát. PIKO Hercules egy Tillig készletben. Ottó barátom világosított fel, hogy annak köszönhető a fúzió, hogy a Mehano megszűntével kellett valahonnan egy vezérlő a készletbe és nyilván a PIKO volt az ésszerű választás. Ők meg ezek szerint még akartak valamit a szettbe a tekerőn kívül...

Végre modellfotó az új BR189-es, több áramnemű erőgépről. A modell érdekessége, hogy Sommerfeld pantográfokat kapott, külön figyelemmel a "svájci vitorlára".

A nagy kedvencem, a BR103-as Orientrot változata immáron saját katalógus számmal, bár a BeckmannTT-vel karöltve. Ezzel egyidejűleg jön ki a hagyományos bordó-bézs színben a hosszított vezérfülkés változat is. Különlegessége a modellnek, hogy a zárfény, digitális üzemben két variációban kapcsolható. Nagyon várjuk...

A 135-ös 221-es. Tavalyig Barbara Pirch tulajdona volt, most a Bocholter magánvasúté és bizony vadítóan narancs a színe. Egyszeri kiadásként az év 3. negyedében várható.

Újra kapható lesz a ritkaság számba menő Usedom-szigeti, füstterelős BR86-os.

Az Eurofima Avmz207-ese is felkerült a Tillig palettájára. Bőséges gördülőállomány-választékot nyújtva a német vasutat modellezőknek.

A "kékaljú" Silberling is lesz, mint külön dobozolt változat.

A régi ismerős visszatér: a klasszikus, 4 tengelyes hűtővagon, kinematikával, filigrán korlátokkal, a kornak megfelelő minőségben lesz elérhető.

És az egyedüli, öregített Gbs kocsi. Érdekes kezdeményezés a gyártótól.

Soványka vigasz nekünk, egy G10-es személyében...

...amit kiegészít egy 2 tg-es festésvariáns, Schell-Máv múzeumkocsi.

Az információk a Tillig újdonságkatalógusából származnak:

http://www.tillig.com/deutsch/downloads/TT-Neuheiten09.pdf

 

2009.január 24.

Ha még valaki nem olvasta volna, akkor itt is közreadom, hogy a Ferenc krt. 10-ben megszokott JÁTÉKUDVAR új címe a VII. ker. Wesselényi u.24. Nekem azért jó hír, mert két házzal arrébb van a munkahelyem...:-))

2009.január 23.

El is készült a Ludmillás cikk, olvasható a dízelek között.

Persze nem hagytam annyiban és kicsit ráncfelvarrtam a BR218 290-es dízelről szóló oldalt, majd kiegészítettem az elmúlt hónapokban érkezett MaTTra BR218-assal és a Tillig V169-esével. Ilyen, amikor az embernek akad ideje a hobbijára.

Apropó hobbi: nekiálltam egy diorámának, amin sokkal inkább terepasztali körülmények között tudom fotózni a modelleket és a kiegészítőket. Az igazi motiváció Jakó Attila gyönyörű, fotómaratott szénfeladója és jelzőoszlopai voltak. Ezen a hétvégén elkészülök vele, aztán lesznek fotók is.

 

2009.január 17.

Már a műteremben pózol a Ludmilla páros, hogy friss képek készülhessenek a két korszak, meghatározó modelljeiről. Az elkészült teszt hamarosan olvasható lesz.

2009.január 16.

Nos kérem szépen. Végre befutott a pályaudvarra a régen áhított ROCO Ludmilla. Az impozáns BR132-esről majd rövidesen írás kerül a dízelek közé.

Friss információ: a ROCO visszavonta a 35002-es katalógus számon meghirdetett, új, digitális startszettjét. Az okok még nem világosak számomra, de hamarosan kiderítem és közzéteszem.

És egy ajánlás: íme Tátombák kolléga honlapja, ahol műgyantából öntött, MÁV jelzőket lehet megtekintgetni, aztán meg jól megvásárolni. Érdemes elidőzni a mester oldalán, mert akad miből válogatni.

www.fenyjelzok.fw.hu

2009.január 15.

Most egy kicsit "plagizálok", de nem emelek át cikket mástól, hanem csak egy linkkel mutatnék rá Ottóék blogjára, ahol a korábban taglalt MMS MÁV 520-asról olvasható egy írás: http://vasuttmodell.blog.hu/2008/12/30/mav_520_as_ismet#comments

Az Újév előtti híresztelések ellenére mégis kinyitott Beleznayné Editke az Alkotás úti kisüzletben. Sajnos még nem tudtam beugrani hozzá, de mindig látom kinyitva a rácsot. Az, hogy milyen a minket érdeklő felhozatal, nem tudom, de hamarosan erről is beszámolok.

 

Nagyon a bögyömben van pár dolog, ezért nem hagyhatom szó nélkül. Ismét vaterás téma. Történt, hogy egy kedves modellezőtársam vásárolt pár mozdonyt egy, a vaterán már ismert eladótól. Nevet nem mondanék, de arról ismerszik meg az illető, hogy igen szép és drága portékái vannak... Tehát meghirdetett egy bizonyos mozdonyt, ami pályaszáma eltérő a szériamodellekétől, ezért ezt "vatera ritkaságként" aposztrofálta. Ennek megfelelően az ár gyakorlatilag kőbe volt vésve. Majd amikor a jóbarátom az adás-vételt intézte, kiderült, hogy a kifizetendő mozdony bizony a katalógusban szereplő, átlag modell és a kérdésre, hogy miért nem a ritka számozásút hozta, csupán annyi volt a válasza, hogy "Ja azt nem adom el..."

Ettől függetlenül a modellező társam nagyon örül a mozdonynak, mert kifogástalan állapotú, csak hát ott az a szájíz, hogy az eladó ügyeskedett, simliskedett...

Tudom, nem új keletű intelem, de legyünk résen a vaterázás során!

 

 

Tegnap este nagyjából a végére estem be az idei, első BTTB klubtalálkozóra. Ezért nem is nagyon készítettem fotókat, viszont ja hír, hogy Jakó Attila rézmaratásos előadására már a szomszédos méretekből is eljöttek gyűjtők, modellezők.

Amint kapok képeket a klubtársaktól, azonnal felteszem egy külön menűpont alá.

 

2009.január 7.

Elérhetővé vált a ROCO 2009-es újdonságfüzete - idén már csak német nyelven. Annak ellenére, hogy TT-ben viszonylag széles a magyar érdeklődés és már bejelentett tény, hogy a Fleishmann bekebelezésével a ROCO N-es üzletága leépül, viszont a TT méret erősödik, ezért kicsit fura, hogy nem tisztelik meg a magyar piacot honos nyelvű kiadvánnyal.

No de végigböngészve a füzetet, találunk pár, tényleges fejlesztésre utaló nyomot.

35002-es kat.számon megjelenik egy újabb digitális startszett, egy BR132-es Ludmillával és 3 db. pőrekocsival, rakománnyal. Maga a szett összeállítása nem újdonság, hiszen a mozdony is, meg a kocsiszett is kapható már. A Multimaus-szal kiegészült készlet ismételten nem tartalmaz sínt, viszont pontosan 100 euróval drágább, mint a tavalyi szett. Érdekes, mintha 10%-os áremelésről beszélt volna a gyártó...

Ilyen formán már - és a kisördög beszél belőlem - kevésbé alkalmas a készlet a szétbontott értékesítésre, mert a 32 ezer ft-os mozdonyár, a 15 ezres kocsikészlet és a 25-30 ezres digit. vezérlés pontosan fedi a szett árát.

Vagy rosszul számolok...?

 

Viszont már 3D-s rajz került be a BR44-es, Witte terelős mozdonyról, ami azt bizonyítja, hogy közeleg a megvalósulás pillanata. Tán épp ideje, hisz lassan 2 éves lesz a bejelentés.

 

Újdonság még a DB Siemens szellőzővel ellátott Ludmillája, a 36223 kat.sz-on.

 

És 2010-re várható még két nyitott tehervagon is a DR Ep4-hez. Ezt, mondjuk nem értem, de valószínűleg a BR44-es miatt érdekes.

 

A katalógus letölthető innen: http://www.modellkit.hu/video/Roco_Neuheiten_2009.pdf

 

2009.január 6.

Folytassuk egy jó hírrel: ma, azaz Január 6-án, 12 órakor kinyit a ModellKit szaküzlet.

Decemberi pozitív élményem ehhez az üzlethez köt, ezért kitüntetett figyelemmel követem a kissé pesszimista hangulatban záró bolt eseményeit.

Csak így tovább!

 

2009.január 4.

Az idei első bejegyzést most sikerül elkövetnem. Túl sok minden nem történt, hiszen újévi pihenés zajlik.

 

De azért akadnak hírek.

A TT-be kezdtem topikról származó információk szerint költözik a Ferenc krt. 10 szám alatti Modell- és játékbolt. Jánoséknak választania kellett: vagy bevállalják a magasabb bérleti díjat, vagy átköltöznek egy másik üzlethelyiségbe. Ez utóbbit választották - szerintem okosan. Hamarosan kiderül, hogy hol lesz az új üzlet.

 

Sajnos nem kedvezőek a hírek az Alkotás utcai kisüzletről. Editke elgondolkodott, hogy az idén már nem nyit ki. Meglátjuk, hogy miként alakul a hosszú évek óta ismert és látogatott szuterén-üzletecske sorsa.

 

 

Január 1-én érkezett a legfrissebb hírlevél a német BeTTina üzlettől, miszerint kiárusításra kerülnek az E44-BR244-es Tillig mozdonyok. A 20 eurós engedménnyel, 109,99-ért árult mozdonyok kifutó szériásak a Tillig palettáján. Akárcsak a Krokodilok, ők is lekerülnek a katalógusról. Kíváncsian várom, hogy mikor lesz megújítva a modell.

Mivel a csaknem 20 éves pályafutása után a BTTB BR01-ese is az idén kap teljesen új hajtást, meg formát, így nagy az esélye, hogy a fent említett villanymozdonyok is hamar átesnek a jelentős ráncfelvarráson.

 

 

Szomorú hír a vasútmodellezés, hazai világából: ugyan számunkra OFF méret, de mégis méltán elismert kollégáról van szó. Martisz Gábor a martrain.hu gazdája, valamint egy nemzetközileg is elismert gyűjtemény tulajdonosa élete úgy alakult, hogy meg kell válnia óriási gyűjteményétől és terepasztalától. Az ő asztala szerepel a Viessmann 2007/2008-as katalógusának címlapján. Az elmúlt 2 évben aktív résztvevője a Keszthelyi Vasúttörténeti Múzeum, európai léptékkel is számottevő méretű, óriásasztala építésének. Komoly szerepet vállal a hazai digitális vasútmodellezés népszerűsítésében, megismertetésében. Hosszú évek munkája aprózódik szét a sors ilyetén fordulata miatt. Most minden modelljét áruba bocsátja és az asztalt is szét fogja bontani.

Nagyon bízom benne, hogy mihamarabb talpra tud állni Gábor és újult erővel kezdhet bele ismét e gyönyörű hobbiba. Persze addig is kiélheti vasúti szenvedélyét a keszthelyi asztalon.

 

2008.december 31.

Az egyik mértékadó szaküzlet, a német BeTTina szétküldte az idei utolsó általános körlevelét, amiben számos dologra magyarázatot ad. Történt ugyanis, hogy a december eleji nagyrendelés több helyen is befuccsolt. Volt itt erősen redukált árú BR52-estől elkezdve, 60 eurós BR110-es is, úgyhogy sokan fellelkesültünk és több packet is összeállt rendelés szinten. Sajnos sokáig nem jött válasz, így természetesen az egész igény elúszott - gondolom azért, mert a cég épp, hogy nem győzte a külföldi rendeléseket sem. Hát ez van.

Az új körlevélben erre is magyarázatot adnak és tájékoztatnak arról, hogy az általánosan meghirdetett akció "Eiskalt Reduziert" néven, hivatalosan december 30-ig szól, de már november 17-én hiánycikk volt pl. a BR52-es akciózott változata (én is rendeltem...) A Tillig-gel folytatott telefonbeszélgetés alapján már akkor kiderült, hogy több termék sincs már raktáron. Egy kicsit jól el lett bénázva ez a nagy karácsonyi árleszállítás - még ott is.

De kiegészítésként végre összefoglalva megkaphattuk a 2009-re beígért modellek listáját és nagyjából körvonalazható megjelenési időpontjait:

- Köf in TT, Auslieferung ab Januar 2009
- BR 103 (500680 von Tillig), zweites Los jetzt in der Auslieferung
- BR 50 Altbau (02296 von Tillig), Auslieferung ab Januar 2009
- BR 189 (02470 von Tillig), Auslieferung ab 1. Quartal 2009
- BR 01 (02130 von Tillig), Auslieferung ab 1. Quartal 2009
- Set Arriva (01556 von Tillig), in Auslieferung
- Steuerwagen Silberlinge und BR 103 von Kühn, Auslieferung im 1. Quartal 2009
- Arriva- Set mit neuer Loknummer von Kühn, Auslieferung im 1. Quartal 2009
- BR 38 von Beckmann, Auslieferung erfolgt weiterhin nach Bestelleingang, wir bitten um Geduld
- BR 75 Beckmann, Auslieferung ab Sommer 2009 nach Bestelleingang
- BR 44 von Roco, Auslieferung ab 2. Halbjahr 2009
- E 69 von pmt, Auslieferung ab Sommer 2009
- BR 24 von Gützold, Auslieferung ab 2009, ohne genauen Liefertermin
- Neuheiten von MMC, wie die BR 04, BR19... ab Sommer 2009 nach Bestelleingang
  (Vorbestellpreis nur noch bis zum 31.12.2008)
- Staubbehälterwagen und Postwagen von Tillig in Auslieferung

A kiárusított modellek az alábbiak:

Tillig
01404, 01488, 02120, 02122, 02123, 02124, 02125, 02126, 06110, 07110, 07111, 09638, 09691, 134752, 13509, 13673, 13675, 13783, 14267, 14360, 14450, 14474, 14910, 15547, 95611, 95810, 97314, 02274, 02284, 500449, 500458, Lichtsignale (keine Herstellung), Containerterminal (keine Herstellung), 13509

Roco
Digitalset 35001, BR142 36205, BR80 DRG 36003

Kühn
Doppelstock- Set DR grün- Sondermodell
Herkules DBAG in rot

És végül a fekete leves: a ROCO január 1-től 10%-kal emeli a kiskerárait, ami azt jelenti, hogy még az eddigi, raktáron készletelt termékek ára is nőni fog. Nem jó hír, mert ez főleg azokat a kereskedőket érinti, akik idáig viszonylag alacsonyabb áron adták a modelleket.

A Tillig állítólag csak februártól emel.

Ezek mind EU-szerte végrehajtandó rendelkezések.

 

2008.december 30.

Az elmúlt két napban ellátogattam a Modell Kit Erkel utcai üzletébe. Tettem ezt azért, mert édesanyám némi sínre valót szánt nekem karácsonyra és én ezt össze óhajtottam kötni a hasznossal és olyas valamire gondoltam volna, amiről akár tesztet is lehet írni. Egy gyűjtőnek ilyenkor könnyű dolga akad, hiszen elég széles palettáról válogathat. Szóval ezzel a szándékkal kerültem még karácsony előtt a medikerhez, de a korábbi bejegyzéseimből már kiderülhet, hogy miként hiúsult meg az ottani vásárlás.

Szóval enyhítendő anyám csalódottságát, felnéztem a Modell Kit Online-ra és teljesen meglepődve tapasztaltam, hogy komoly portéka bővülés volt.

Alig vártam a 29-ét, amikor végre kinyitottak és elcsattogtam feléjük. A korábban mindig kellően rezignált Zsuzsanna most széles mosollyal ecsetelte, hogy megjött bizony a Jézuska és tele vannak áruval. Nekem sem kellett több, nyomban kiválasztottam egy Roco és egy Piko vagont, ami belefért még anyám büdzséjébe. De bizony ott virított a vitrinben a régóta várt Tillig/Beckmann BR103-as is. Szerencsére úgy alakultak a dolgok, hogy azt is sikerült elhoznom. Így hát a korábbi, két darabos Beckmann szériához betársult az új jövevény. Ennek nagyon örülök, különösképpen, hogy a boltban pozitív benyomások értek. Érdemes volt így zárnom ezt az évet. Köszönöm a Modell Kit csapatának és különösen Zsuzsának.

 

2008.december 26.

Egy kis ünnepi időtöltés, ha már végképp nem bírjuk a halat, a beiglit, vagy pár perces magányra vágyunk a net előtt:

http://www.tt-board.de/forum/showthread.php?t=24141

http://www.tt-board.de/forum/showthread.php?t=24140

A TT-Board fórumon lehet szavazni a 2008-as év legjobbnak ítélt mozdonyai és vontatmányai témakörben.

Mivel Jézuska a mediker jóvoltából idén nem hozott sínre valót, ezért kénytelen voltam körülnézni azokban az üzletekben, ahol már régen jártam. Nagyon sajnálom, hogy a lényegesen szimpatikusabb ModellKit-et kicsit marginálisan kezelem, de ennek oka tán az volt, hogy a boltba lépve reménytelennek tűnt a TT jövője. De sebaj, most elmélyültem a netes katalógusban és meglepődve tapasztaltam, hogy nagyon sok minden van TT-ben. Az új BR103-as is kapható és elfogadható áron. Így az első adandó alkalommal elnézek feléjük...

2008.december 24.

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDEN KEDVES LÁTOGATÓNAK!

A karácsonyfa díszítése előtt, de még hatása alatt a tegnapi, mérhetetlenül kellemetlen, medikeres élménynek, azért kicsit körbenéztem a neten, mert nem hagy nyugodni az 520-as mozdony hirtelen eltűnése. Való igaz, hogy 25 db készült az első körben és szinte minden darabot Ottóék rendelték be, de talán a nagyfokú kereslet miatt is, de "vorbestellen", azaz előrendelhető a modell, tehát van még remény.

2008.december 23.

Számomra rendkívül szomorúan zárult a mai nap. Csalódnom kellett egy szép reményű üzletben. Nincsenek sokan, akikhez nem szeretek betérni - talán eddig tán két bolt áll a periférián. De ma belépett a klubba a Mediker, azaz a Vasútmodell.com becenevű fotószaküzlet is.

Épp jó kedvvel szerettem volna hírt adni az új üzlethelyiségről, ahol végre nem objektívek és szűrők közül kell jelzőket és modelleket válogatni. De sajnos az élet ennél jobb fricskával várt: a kedves eladó kiverte nálam a biztosítékot.

Maradjunk csak ennyiben, mert esetleg akad még néhány mazochista, aki náluk szeretne vásárolni...

Számomra sajnos többé nem létezik ez az üzlet és lehetőség szerint ajánlani sem fogom ezentúl senkinek sem.

 

2008.december 21.

Nagyban zajlik a karácsony előtti őrület, amihez én is hozzáadom a magamét: készül a Kupé magazin idei, utolsó adása, amit ezekben a percekben fejeztem be. Várhatóan december 27-én kerül adásba.

Ismét eltelt egy hónap és ideje megint belepillantani a szaklapokba. Megvártam, míg az összes év végi lapszám (ami esetünkben 2009/1-es számokat jelöl javarészt) megérkezik, így egy átfogó lapszemlét adok át a tisztelt olvasónak.

Elsőként az évi 6 kiadvánnyal jelentkező Modellbahn Illustrierte lapot mutatnám be. Kedves számomra, hisz a szerzői különös figyelemmel viseltetnek a TT méret iránt.

Címlapsztori, de mi más lehetne a BeckmannTT/Tillig kooperációs BR103-as. Húsvéti tojásként emlegeti a kultuszmozdony modelljét, ami a teszt szerint meglehetősen jól sikeredett. Remélem, hogy mihamarabb a saját tesztüzememben is kipróbálhatom.

Leuna-ban láthattuk, korábban be is mutattuk a TT Filigran csapatát. Valósághű vágány és kitérő modellezés egy friss csapattól.

Bemutatkozik a Gützold új BR58.30-asa, a Rivarossi BR641-ese, a ROCO BR111-ese, a Märklin-től a BR24 és a 232-es Ludmilla, valamint egy Vosloh G1700-es a Mehano-tól. Mind H0-ban.

Természetesen megismerkedhetünk a Märklin Central Station-nel is.

Építési ötletnek gépészeti üzemegységekről olvashatunk és a NOCH új patina készletéről.

És egy zseniális képriportot is nézegethetünk a német egyesülésről. H0 méretben készült el a berlini fal bontásának pillanat, amikor a Trabik és Wartburgok átözönlöttek a nyugati oldalra.

A MIBA aktuális száma egy, azaz egy darab TT modellt említ, mégpedig a Beckert-Modellbau EpI-II-III időszakba illeszthető, 4. osztályú személyvagonját. A 85-135 eurós modell gyönyörű, igazi gyűjtemény darabja lehet.

Folytatódik az elefántos történet Mücke-ben.

Megjelent a Roco BR52-ese is, ennek alkalmából olvashatunk egy keveset az eredeti mozdonyról is.

Megnézhetünk egy helyes kis, L alakú, N-es asztalt is.

A BRAWA H0 méretű Tn/BR94-ese lenyűgöző modell. Olvashatunk az eredeti történetéről is.

A terep- és környezetépítők tipikusan bajoros hangulatban készülhetnek a karácsonyra. Óriási kiflik, kék-fehér szalvéták és sörrel teli korsók díszíthetik a vállalkozó kedvűek asztalát.

És további, megkezdett sorozatok folytatódnak.

Különös figyelmet érdemel a kis faház, aminek minden alkatrésze fából van.

Post4m H0-ban a Piko-tól, V300 N méretben a Minitrix-től.

A legjobb ár/érték arányú magazin a MEB. 3,90 euróért komplett magazint kapunk. Mit is hoz az ehavi?

Címlapsztori az éjszakai vasútfotózás. Csodálatos szakma, még csodálatosabb felvételekkel. Aki ezzel foglalkozik, annak hasznos anyag.

A modellezős rovatok közül kiemelném a H0 méretű, uradalmi kúria makettezését és a hihetetlen részletességgel dolgozó fakészítő bemutatkozását.

H0e diorámát építhetünk, majd betekinthetünk egy tipikusan keletnémet téli milliőbe.

Teszteket olvashatunk TT-ben a BR103-asról, valamint a Modist új BR212-eséről. Az amerikai modelleket kedvelőknek kijött H0-ban egy GE 45 tonnás tolatós, valamint az Atlas GP40-2-ese. H0-ban itt is bemutatkozik a Roco BR52-ese, a BRAWA Tn gőzöse, valamint egy lengyel személykocsi is, a Szczupak.

Szakmailag tán a legjobb az EK. Igazán olvasmányos híranyagok a nagyvasút világáról. Külön kiemelném a kiadó könyveit melyekből rengeteget lehet tanulni.

Átfogó cikket olvashatunk a DB AG újépítésű villamosmozdonyairól, a BR101, BR145, BR152, BR182, BR185 és BR189 szereplésével.

A Waiblingen-i villamosításról is találunk egy írást.

A nálunk is járt BR03 1010-es történetét olvashatjuk Dr. Uwe Knoblauch tollából.

A keleti vasút kedvelői a Potsdam-i vasútvállalatról kapnak egy pár oldalas áttekintést.

Modell területen a korábbi lapoknál már megismert tételek jönnek szóba: lengyel személykocsi, a BRAWA Tn mozdonya, a Roco BR52-ese, de itt nagyon komplett nagyvasúti kiegészítésekkel.

Egyedüli frissesség a Silberlinge összefoglaló, említve a TT újdonságaként szolgáló Karlsruher fejjel épített vezérlő kocsit.

Az amerika-fan-ok itt is kapnak a jóból, hiszen a Rocky Mountain téli üzemeiről olvashatnak.

2008.december 16.

Mai hírem, hogy már hiába keresgéljük a Sebnitz-i bolt honlapján az 520-as mozdonyt. Legvalószínűbb, hogy tényleg egy 25 db-os kontingensről volt szó és ennyi idő alatt elfogyott. Véleményem szerint ez most egy tesztidőszak volt és így mérték fel az igényeket. Bízzunk benne, hogy lesz még a közeljövőben.

Viszont új hír, hogy kapható a BR103 101-es, a Lufthansa Express szettben:

2008.december 15.

Az elmúlt hétvégén ismét Bécsben voltam, de most szigorúan munkaügyben, azaz felvételeket készítettem a soron következő Kupé adáshoz, mégpedig a Railjet-tel foglalkozó részhez. Mivel a kezemben egy videókamera volt, így a bécsi kirándulás pillanatképeit jóbarátomnak és kollégámnak, Halász Petinek köszönhetem.

A vonat, amivel megérkeztünk a Monarchia fővárosába. Érdekesség, hogy ez az ötös Tau húzta szerdán a dorozsmai RoLa-t.

És az RJ41-es, amivel meg jöttünk, vasárnap reggel, hajnali 6:50 környékén. Hozzá kell tenni, hogy a dupla egységből álló, két mozdonyos (a másik középre sorozva!) Railjet volt az első, hivatalos menetrend szerinti EC és bizony kemény +10-essel indult el a bécsi Nyugatiból. Ezt a hátrányát Hegyeshalmon további 20-assal növelte, bizonyos technikai okok miatt...

De mi is történt a két kép között?...

Így néz ki egy bécsi, elővárosi megálló. Heiligenstadt állomását nemrég hozták rendbe. Minden patent, ahogy annak lennie kell. Ilyenkor jut eszembe mondjuk Zugló, vagy Kőbánya-felső állomás... Bizony, széles az a Lajta folyó.

Jah, hogy bezzegország! Ottakring városrészben a metró kihúzója éppen a lakó- és irodaházak közé ékelődik. Példás rendben, tisztaságban és békében. A vezér akár be is adhatná az ablakon az üres uzsonnászacskót...

Innen tovább buszozva feljutunk az ottani Normafára. Némi hó és békés nyugalom a városi hegytetőn. Az arra járó 46-146B jelű Dr.Richard buszokon vajon miért látom, hogy csatlakozása van mind az  S, mind az U bahn-hoz...

Kb. 10 perccel később sötétedik, mint nálunk, de így sem gond elmerülni a város forgatagában. Ez az E1-es kortalanul döcög a 18-as vonalán és békésen megfér a hernyótalpasnak látszó, alacsonypadlósok között. A kép a Burggasse-n készült, a Stadthalle megállónál.

Metróztam.

És hajnal, amikor közelebbről is szemügyre vehettük az új nagysebességűt. A középre sorolt Taurus UIC kábelei rendben a helyükön. A mozdonyok felújított és átépített változatok. Az osztrák modellektől eltérően kaptak egy Siemens szekrényt, ami a svájci biztosító berendezést tartalmazza, ezen kívül a bizt-ber érzékelői is bekerültek a mozdony alá, mely területet áramvonalas borítás fed. További plusz, hogy a harmadik pantográfja egy svájci rendszerű, keskeny palettás változat. Így a mozdony és a szerelvény keresztül-kasul járhatja Európát.

És a másfél nap kimerítő hajtása után kábán olvasgatom a menetrendet. Ilyen a Railjet Economy osztálya. Nekem tetszett. Rajtunk kívül senki nem volt a kocsiban, de még a szerelvényen se nagyon. Ez még igazán teszt menet volt - valljuk be.

2008.december 12.

Kicsit megkéstem az információ közlésével, de mégis kötelességem, hogy beszámoljak erről. Dr. László Csaba barátomat - szerintem nevezhetem így, mert azon kevesek közé tartozik, akik az igazán korrekt kereskedők közé tartozik - szeretném megemlíteni, akitől igen sok modellt volt szerencsém beszerezni az elmúlt, talán egy év alatt. Főként Berliner-rel foglalkozott, de akadt még Zeuke is nála. Mindig szép állapotú, többnyire dobozos modellt árult, korrekt forrásból. Nem volt drága és óriási bizalommal kezelte az ügyfeleket. Miért a múlt idő? Abbahagyta ezt a ténykedést, mert ideje és újabb tervei nem tették lehetővé, hogy tovább foglalkozzon ezzel a - valljuk be, kemény idegeket igénylő - témával, a modellkereskedelemmel.

Csaba, további szép sikereket az életben!

 

2008.december 11.

Ma Bécsben jártam és természetesen felkerestem az egyik nagy újságost, ahol volt mindenféle, izgalmas modellezési szakfolyóirat. Mivel megyek holnap után is, ráadásul akkor vasútbarát-barátokkal, ezért most nem törtem magam a nagybevásárlással (újság szinten). De azért az mbi aktuális számát nem hagyhattam ki. www.mbi-media.de Azért szeretem ezt a lapot, mert sokat foglalkozik a TT mérettel és ők adják ki a TT Total időszaki kiadványt is.

Így átlapoztam a friss lapszámot és persze, hogy a Tillig/Beckmann BR103-as a főteszt, de nem kerülhette el a figyelmemet a következő kis téma sem:

"A sínkészítők" címmel megjelent írás elénk tár egy ifjú csapatot, a TT filigran-t, akik bámulatos sín- és váltórendszert dolgoztak ki a méretünkhöz.

 

 

Az újdonság alapja, hogy Code40-es profilból, azaz  1 mm-es koronamagasságú sínnel dolgoznak. A talpfákat lézervágással készülnek.

 

Hihetetlen finomságú váltókat lehet egyben, vagy építőkészletben vásárolni tőlük. Az árak átlagosan 30-35 euro körül mozognak. Speciálisan TTe sínanyagot is lehet rendelni.

 

 

Az egyértelmű különbség egy váltónál, a kocsihoz viszonyítva.

 

 

És amikor a Gützold üdvöskéje áthalad az illesztésen.

 

További információk a www.tt-filigran.de oldalon érhetők el, illetve az mbi mostani számában.

Egyébként a céggel volt szerencsénk találkozni a Leuna 2008 kiállításon. Egyből a bejárat mellett, jobbra volt a standjuk, Peter Lorenz úr kirakata mellett.

 

2008.december 10.

Mai elfoglaltságom nagy részben a Kupé magazin következő adásának felvételeiből állt.

Kezdtem ott, hogy Halász Peti barátommal RoLa vonatot vadásztunk a Fradiban, reggel 8-tól. 9 fele már így néztem ki:

 

 

Ezt követően üldözőbe vettük az M5-ösön a szerelvényt, hogy aztán Kiskundorozsmán, valamikor kettő óra után lefotózhassuk a ki- és bepakolást.

Bővebb összefoglaló a Kupé decemberi adásában.

 

2008.december 8.

Nem lesz topiktalálkozó 11-én!!!

2008.december 4.

Zseniális kis jópofaság a Hapo-tól: kézihajtányok TT méretben.

A Sebnitz-i bolt kínálatából.

Friss hír, hogy mindenképpen lesz 11-én topiktalálkozó. Sokan nem lesznek ott, de páran igen, így aki tud, menjen el. Információim szerint a mesterek közül Teaház és Modelitt mindenképp elmegy.

2008.december 2.

Örömteli hír, hogy a Modell & Hobby ismét kapott szállítmányt a Tillig-től. Eltekintve attól, hogy egyes termékek ára nagyon megugrott, mégis hozzák a megszokott árszintet. Jelenlegi raktárfeltöltésükben számos személykocsi és igen sok konténeres teher szerepel. Ez utóbbiak azért is fontosak számunkra, mert a teherkocsi forgalomban nem annyira nemzeti vasút orientált a felhozatal, mint a személyeknél. Így bátran vehetünk több DB-s, PKP-s kocsit, hiszen elég sokat látunk belőlük a hazai vaspályákon. Az persze egy másik kérdés, hogy a 8-9 ezres modellekből mennyit bír el egyszerre a pénztárca...

Viszont a másik példa lehangoló: két hete a Medikernél azt az információt kaptam, hogy maradnak az árak. Ezzel szemben egy diszkrét bejelentést követően pl. a Roco modellek árai (főként a vagonok) követték a két héttel ezelőtti (!) árfolyamot. Most akkor mi van?

A Tillig-nél tapasztalható, megannyi kifutó modell látványa arra enged következtetni, hogy valami újítás mégiscsak lesz. Sajnáljuk a Krokodilokat, a Holzroller-eket és a sok-sok V100-ast, de végre láthatáron az új REKO 4tg-es. Még csak handmuster, de már kurz-os és korszerű. Tavaszra várható:

2008.december 1.

Zseniális papírkivágó innen: http://home.wanadoo.nl/schatborn/index2.html

Az alább említett cikkben szereplő zsebeskocsihoz, hihetetlen sokféle kamion-pótkocsit lehet letölteni, kinyomtatni és kivágni.

Az ötletet Bejczy Gábor barátomtól kaptam.

Megjelent egy írásom az Indóház Online-on, a Tillig zsebeskocsijáról. Olvassátok örömmel: http://www.indohaz.hu/rovatok/hir/hmodvasut/zsebes_081202/

 

Friss újdonságok a TT-s világ háza tájáról.

 

Már kapható Sebnitz-ben a Tillig 52-es alapjaira épített, MÁV 520 034-es gőzösének modellje. A csaknem 300 eurós modell nemcsak festési, hanem formavariáns is, hiszen más füstkamraajtaja és hosszított vezérállás-teteje is lesz.

 

Amellett, hogy karácsonyi kedvcsinálónak - gazdasági válság ide, euró árfolyam oda - kihozta a Tillig a korábbi csúcsmodellek erősen redukált árú kínálatát, lásd BR52 egyes verziói, vagy a friss húzótermék, a Beckmann-nal közösen fejlesztett BR103-as árcsökkentése, már előre mutató jelek is vannak 2009., első negyedévére.

100 db-os limitált szériaként kerül a BeTTinához a Schirmer BR64-ese, Pulsometer-rel. A DR Ep4-es mozdonyt a 1318-1 pályaszámon kaphatjuk meg, mintegy 220 euróért.

 

A keresleterősítés miatt december első heteiben jelentősen csökkennek a Tillig gyártású vagonok árai is. 50 euróig 10%-kal, 100 euróig 15%, 150 eurónál már 20%-kal.

 

Elkapott hír, hogy elsőként a Modellbahnshop Sebnitz fogja árulni az MMS (kistillig) által gyártott BR103-ast, a Lufthansa Express festésben.

Sajnos továbbra sincs biztos hír a Kühn-féle változat piacra kerüléséről. Mint ahogy az orientrot Silberlinge-vezérlőkről sem.

 

Csodálatos újdonságok jelentek meg a Digitalzentrale nevű, főleg rézmaratott és lézervágott finomságairól ismert cégtől. http://www.digitalzentrale.de

 

A Herpa MB Actros, DAF és Scania kamionjai újabb változatokban várják karácsonyi vásárlóikat. http://www.herpa.de

 

A Gützold-tól nagyon várjuk a BR64-est, a BR24-est és a BR65-öst. E két utóbbi mozdonyt vagy 2008 év végére, vagy 2009 elejére igérik.

Ezzel szemben a Kittler Modellbau piacra dobta a BR95-ösét - horribilis áron, 298 euróért. Plusz 20 euróért már gumigyűrűvel is. http://www.mb-kittler.de

 

A főleg német vasutat modellező társainknak izgalmas a Modist őszi palettája. A korábban már említett BR212-es mozdony mellett, számos személykocsi festési variánsát készítik. Láttam Leuna-ban a kínálatot, tényleg gyönyörűek. http://www.modellbahnwelt24.de/Modist

 

A ROCO most belehúzott, de a már egy éve újdonság BR44-esekről még nincs érdemleges hír.

 

PIKO-éknál ismét kint van a Spielemax-os T-Mobile reklámos ICE3. Aki gyűjtő, annak kötelező darab.

 

Az MMS-nél dolgoznak a fiúk, bár sok már korábban beígért darab sem ért be karácsonyra. Így vannak ezzel az E18-as formaújítása, a BR107-es, T435 dízelgép, vagy az igen tetszetős BR84 is.

Ezzel szemben viszont már ősz óta a polcokon a V80-as (cikket lásd itt: http://www.mastertape.fw.hu/V80_004.htm) , kint van a V60-as nullszériás gépe, illetve a porosz S1-esek és T3-as modellek.

 

2008.november 29.

Tartanék egy kis lapszemlét:

Az attraktív, elefántos címlap egy izgalmas modulasztal készítését bemutató cikkre utal. A németországi Mücke városka, íves megállóját és kb. 8 vágányos átrakó üzemét modellezi a szegmens, igen részletesen és élethűen. Persze mindezt H0 méretben.

Természetesen ismét H0 méretben érkezik a kényeztetés: egy újabb FLIRT motorvonat, ezúttal a Liliput-tól.

Ötleteket kaphatunk a terepépítéshez egy patak kialakításához, hidak építéséhez és van egy aktuális összeállítás az "Első hó" címmel, ahol - persze ismét H0-ban - nagyon kézenfekvő megoldással, porcukor szórással oldják meg a terep téliesítését.

A ROCO új digitális szettjét mutatják be, mely a kis V36 109-es mozdonyt és a hozzá kapcsolható, 3 Donnerbüchse kocsit tartalmazza. Érdekessége, hogy pontosan ez a készlet jelent meg TT-ben "Samba-express" néven. Elgondolkodtat, hogy vajon az offtopic méret miért nem használja ezt a nevet. Sajnos ennek eredetére még a mi méretünkben sem találtam magyarázatot.

Egyedüli TT-s újdonság a Modist fél éve beharangozott BR212-ese, ami a klasszikus V100-as alapjaira épült. A IV. korszakot gyűjtő és modellező TT-sek (magam is ide tartoznék)  számára egy igazi érdekesség ez a mozdony, hiszen így egy újabb darabbal bővült az amúgy is kellően részletes puzzle. Említést érdemelnek a sok darabos kiegészítő készlet, a 0,4-es kapaszkodók és a nagyon részletes feliratok. Persze a fotókon a kék keretes Silberlinge előtt látjuk, ezáltal is ösztönzést kapva az újdonságok vásárlására. A 139 eurós ára nem is annyira riasztó.

És egy igazán szép összeállítás mozdonyokról, melyeket fából készítenek 1:20 és 1:10-es méretben.

A MEB már két hete kint van a kioszkokban, de azért említenék pár hírt belőle:

Nagyvasúti témái közül a címlapsztori az egykori svájci mozdonygyártásról ír, számunkra érdekes képekkel és információkkal.

Modellépítésben egy speciális területet érint, nevezetesen az űrszelvényen túllógó , magyarul túlméretes szállítmányok, modellvasúti továbbításáról. Itt most egy óriásládát készíthetünk fából, melyet egy erre a célra alkalmas Lü kocsira tehetünk fel.

Folytatódik a légecsetes cikksorozat. Most a teherkocsik szakszerű koszolását leshetjük meg.

Tetőcserepet is készíthetünk az egyedi házainkra. Hasznos ötlet még TT-seknek is.

Itt is bemutatják nekünk a Roco digit-szettet.

TT méretben az MMS DR-V60-asát kapjuk ízelítőnek. A BR106 134-0 pályaszámú mozdony a kis tolatós eredeti változata, helyes kis hűtőrácstakaróval és jól eltalált szinben.

Mellette a Lenz 0-ás KöfII-ese látható.

TT forever! Újabb IFA változat a Hädl's-től: hosszított fülkés W50-es, tűzoltósági kivitelben.

60 éves Fleishmann asztal, számunkra elérhetetlen BR120-as H0-ban és több oldalas beszámoló a lipcsei kiállításról, ahonnan már a működő Tillig BR103-asról is láthatunk fotót, az még handmuster BR189-es és az altbau BR50-es mellett.

Az aktuális hírekben egyedül a TT méretben is gyártó MA-KA-MO ház az említésre méltó.

Az EK decemberi száma számos, német nagyvasúti témát említ, talán egyik, számunkra TT-seknek is izgalmas beszámoló lehet a Weimar-i Holzroller találkozó, ahol a mi méretünkben is sokszor megénekelt "fagurigák" mutatkoznak be.

Láthatunk fotót a GySev matricás Taurusáról, ami 2007-ben szenvedett balesetet a Tarvisio-Boscoverde pályaudvaron. Éppen sorsát várja, hasonló állapotú társaival.

A jármű történetben az osztrák 4010-est mutatják be.

Remek cikket olvashatunk a Hamburg - Peking tengelyről, mint áruszállítási megoldásról.

A TT-sek által is ismert Kühn, BR110-es "Bügelfahlte" mozdony eredetijének, a dortmundi 110-esnek végnapjairól is olvashatunk.

BR98-as gőzösbemutató, Thüringia-i vasútvonal, Észak-Korea-i vasút, ezek a még kiemelendő írások.

Modellben a korábbi két magazinban már említett, főbb cikkek itt is jelen vannak, olvashatunk egy szép H0-H0e háziasztalról, valamint építhetünk N-es konténerkocsit - fémből, valamint elmerülhetünk a vonali telefonbódék rejtelmeiben.

2008.november 28.

A mai nap kezdő bejegyzése a hivatalos, RAILJET sajtótájékoztató. Meghívást kapott a Kupé stábja a Déli pu. 1-es vágányán pihenő Railjet szerelvény, 1. osztályú kocsijában rendezett sajtóismertetőre. Szép, kulturált, európai hangulat és még a reggeli is finom volt. Fotók, képek és összefoglaló a következő Kupéban lesz.

A másik mai esemény pedig a Ferencvárosi Kocsiszínben zajlott, ahol portréfilmet forgattunk a legendás tehermozdonyról, a Mukiról. Érdekes kis jószág ez, lelkes vezérrel és remélhetőleg jó összeállítással, ami szintén a Kupé decemberi adásában lesz látható.

2008.november 25.

Végre megérkezett az egyik régen várt kedvenc, az eredetiben szebb napokat is megélt 04-es Nohab. A Tillig örök darabjaként ismert csíkos festésű modell végre beállhatott a már szép számban gyarapodó, magyar vontatási járműmodellek közé. Leírását, véleményeket hamarosan közzéteszek.

Bár időközben ismét autóssá vedlettem vissza, mégsem hagy nyugodni a budaörsi elővárosi és közösségi közlekedés viszonya. Rájöttem ugyan, hogy a már nem is tudom melyik Volánbusz vállalattól bérelt, 88-as járat bemegy a vasútállomásra, de elképesztő időpontokban. Valamikor a hajnali 5:25-ös járattal kezdi, aztán 8:30-ig viszonylag sűrűn betér, de könyörgöm, ha pl. a Délibe óra 20-kor, vagy 25-kor megy, akkor miért egy ugyancsak óra 25-ös indulású járatot küldenek be oda? Lehet, hogy a Győr, vagy Komárom felé közlekedő ingákra valahogy stimmel, de pont a városba bejáráshoz alkalmatlan. Akárcsak az óra 55-ös busz. Talán egyedül a 7:08-as lehet érdekes, ami az 5 perces menetidővel számolva 13-ra van lent, így csak 7 percet kell várni a vonatra.

Na de kérem, nekem ezért a jó csatlakozásért kell hajnalok hajnalán beindulnom a nagy faluba?!

 

2008.november 20.

Fergeteges topiktalálkozó volt ismét. Megállapítottuk, hogy a számos OFF méretű vasútmodellezői klubok és közösségek, illetve főként ezek fórumai mind, mind egy idő után valamiféle személyeskedésbe, fölényeskedésbe és végeredményben rossz szájízt okozó szituációba torkollnak. Ezzel szemben viszont az Index TT-be kezdtem topikjának közössége már hosszú évek óta, egységes, baráti, segítőkész közösséget alkot. Ennek eredményeképpen már második összejövetelét tartotta a B.T.T.B., azaz jelenleg még Budapesti TT Barátok klubja néven működő, non-profit szerveződés. Ragályi István, mint megválasztott elnök kezdeményezésére, a munkahelyén nyílt lehetőség a nagyjából havi rendszerességgel megtartandó összejövetelekre. Kényelmes tárgyaló, nagy asztal, ahol elférnek a dilikörök és jó sok szék, nameg rajztábla, projektor és persze kávé, meg némi pezsgő is, hogy múljanak a gátlások.:-)

A kezdeti 12-14 fős csapat után, a második klubnapra már legalább kétszer annyian voltunk és már nem csak a topik közönsége, hanem számos, "külsős" vasútmodellező jött el. Ez nagyon jó.

Lesz még folytatás, ez biztos.

 

 

2008.november 18.

Mivel gyalog járok, így sokkal könnyebben választok olyan úti célt, ahova korábban nehezen tudtam eljutni a parkolási gondok miatt. Ma felkerestem a Mediker szaküzletét, ahol mostanában jelentősen bővült a TT-s kínálat. Kedves kis hölgy is áll a pult mögött, akitől különösebb ravaszságokat nem érdemes megtudni, viszont nagyon ügyesen végigcsinálja mindazt, amit mi is megtehetünk otthon, a gép előtt ülve. Ő ugyanis a webshop készletéből tájékozódik a feltett kérdésünk hallatán. Mentségére legyen szólva, hogy ha extra információra áhítozunk, mint pl. nem jelölt típus mikorra várható, vagy az előrendelhetőség mit takar, akkor besiet a kis üzlet irodájába és Főnökúrtól informálódik. Annál jobb hír viszont, hogy hamarosan nagyobb alapterületre költözik az üzlet. Az Attila úti helyiség már épülget, de úgy néz ki, hogy karácsonyig nem lesz költözés. Az ugyancsak eladóként dolgozó fiatalember már sokkal többet tudott és lényegesen képzettebb volt vasútmodellezés terén, mint egy évvel ezelőtt. Kérdéseimre barátságosan válaszolt és összességében pozitív élménnyel léphettem ki az üzletből. Roco termékek esetén tudják tartani a jelenlegi árakat és 2-3 nap a szállítási határidő. Tillignél már jobban ki vannak szolgáltatva a gyártónak, de a 4-6 hetes szállítás rendre lezajlik. Pillanatnyilag a kinti árakon, vagy azoknál kicsit olcsóbban adják a modelleket, ami az erős eurónak betudható. Ha nem lesz extra árfolyamnövekedés, akkor tartható lesz ez a szint.

Szerencsére egyre több TT-s keresi fel az üzletet és ezért van értelme nekik is tartani ezt a méretet. A fiatalember szavai szerint "szerencsés méret ez".

Hát így legyen még jó sokáig! Nem véletlen, hogy az üzlet bekerült a kedvenceim közé.

 

 

2008.november 17.

Ma is elővárosoztam. Érdekes élményem volt a budaörsi vasútállomáson. A jegyet ugyanis nem az állomásépületben adják ki - az egy kísértet kastély, a jegykiadó ablak fehérre lemázolva, semmi nincs bent, csupán a forgalmi iroda és a cargo irodája működik. Szóval a jegyet a szomszédos kocsma árulja. Ki is van írva, hogy az állomás-büfé a jegypénztár. Ember bemegy, kér egy viszonylatra és megkapja az előre kinyomott cetliket, amire keletbélyegző kerül. Ez idáig rendben is van, de ma azt mondja nekem a kocsmáros, hogy a jövőben legyek már szíves kívülről, az ablakon keresztül kérni a jegyet. Kérdem, miért? Miért nem jöhetek be arra a két percre, legalább melegedni egy kicsit? Mert, hogy lecseszték, amiért így árul jegyet - mondja. Sok utas reklamálta, hogy a füstös kocsmába kell bemennie a jegyért...

Namost az egy dolog, hogy lassan EU-s szabály, hogy sehol nem lehet dohányozni (hála égnek, ennél rohadtabb dolog nincs, mint hogy bagóznak a népek), de ha én önként és dalolva azt választom, hogy a füstös helyiségen keresztül akarok jegyet venni, akkor miért ne tehetném? Ki van írva, hogy jegyeladás az ablakon keresztül. Ha a nyájas utazó ezt nem értelmezi, akkor az az ő hibája, nem az enyém.

Aztán kérdeztem, hogy mi van akkor, ha én a jegy mellé szeretnék egy csokit, vagy akár egy sört. Hisz korábban írtam, hogy min. negyed órát kell várni ilyenkor a vonatra. Az más, hangzott el. Olyankor bejöhetek...

No mondtam, hogy így veszik el az ember kedvét a vonatozástól. De mindenképp ragaszkodtam ahhoz, hogy én a jövőben is a kricsmiben vehessek jegyet. Ez az én döntésem...

Egyébként a 16:20-as komáromi személy 20 percet késett, műszaki okokra hivatkozva. Ejnye!

Újabb jövevény a gyűjteménybe: két db. Gjs hűtőkocsival gyarapodott a magyar vonatkozású készlet. Enyedi Laci, akit az egyik legügyesebb, magyar kisszériázónak tartok, ismét szép kocsikat követett el. Hamarosan bemutatom őket.

 

 

2008.november 15.

A tegnapi izgalom folytatásaként a mai nap csupán azt tartogatta, hogy nem indult el a Balcitól kapott BR01-es. Erről a modellről azt kell tudni, hogy eddigi életét egy frankfurti gyűjtő vitrinében töltötte és szép, dobozolt állapotban került hozzám. Szerencsére csak egy forrasztás hagyta el magát, ami betudható inkább a posta csomagkezelésének, mintsem az eddigi tulajdonosának.

2008.november 14.

A mai nap volt a nagy nap, amikor végre le tudtam rendezni Ottóékkal a fél éve húzódó, ÖBB BR52-es ügyletet. Történt ugyanis, hogy valamikor áprilisban szólt Ottó, hogy van egy szép osztrák 52-es. Felbuzdultam és félrerakattam. Sajnos az események sodrásában sem tavasszal, sem nyáron nem volt érkezésem fizetni és érte menni, így már kínos levelezések és részemről önérzeteskedés lett a vége, míg nem úgy alakult, hogy el tudtuk intézni az adás-vételt.

Részemről megérte kitartani Ottóék és a VasúTTmodell Team mellett, mert ismét egy csodálatos, igényes darabbal bővült a gyűjtemény.

Ugyancsak ma jutott arra is időm, hogy elszaladjak a Váci úti Modell&Hobby szaküzletbe. Azután, hogy az elmúlt héten a Lurdy ház-béli, másik üzletükben beszereztem egy Mehano Blue Tiger mozdonyt, kíváncsi voltam, hogy a központi boltban mi is van valójában. Igazság szerint volt egy félretett ágyazatos sín alkatrészem, de nem ártott, hogy körülnéztem. Sikerült találnom középkocsit a PIKO ICE3-hoz, valamint végre vettem egy EpIII-as Silberlinge-t, hogy megírhassam a várva-várt cikket róla. Hamarosan ez is bekerül az adatbázisba.

Végre egy kis izgalom a gyűjtői életben. Hajdu Balázs barátom és minőségi "beszállítóm" jóvoltából már vagy egy hónapja lóg a levegőben egy BTTB gyártású BR01-es gőzmozdony. Balci nagylelkűségének legyen tudva, hogy igazán baráti áron ajánlotta fel és postázta a mozdonyt. Csak hát a csomag 5 nap alatt nem érkezett meg. Izgatott telefonok, majd postai érdeklődések után kiderült, hogy a csomag bíz itt van Budaörsön, pár napja kihozta volna a kézbesítő, de a postai kollégája szavai szerint: "besokallt, ezért nem vitte már ki a csomagot". Érdekes nem?:-)

2008.november 12.

Lehet, hogy sokan megmosolyognak, de nekem most az újdonság erejével hat, hogy kihasználhatom a MÁV elővárosi közlekedését. Történetesen az van, hogy tőlem kb. másfél km-re van a budaörsi vasútállomás. Busszal 5 perc, gyalog laza negyed óra, mire lejutok. Az ütemes menetrendnek köszönhetően minden órában azonos időben érkezik a komáromi, vagy győri inga. És ez nem más, mint a korszerű Stadler FLIRT villamos motorkocsi. Tágas, világos, jó szagú, kényelmes és kellően európai benyomást kelt ez a vonat. Örömmel szállok fel rá és mintegy 6 perc alatt bedob a Kelenföldibe és kb 10-11 perc alatt koppanásig bent van a Déliben. A 200 ft-os teljesárú menetjegy olcsóbb, mint a BKV jegy és lényegesen gyorsabb a bejutás.

Tulajdonképpen ezért a 6-10 perc élvezetért képes vagyok gyalogolni a hegyről, vagy fölfele, kivárom a Déliből történő indulását és vállalom, hogy időre érkezzem valahova.

Viszont ez az egész élmény számtalan gondolatot vet fel bennem.

Igaz, hogy szép kis mozit rittyentettünk össze az elővárosi közlekedés népszerűsítése terén, de azért a nagy magyar valóság távol áll az ideálistól. Ugyanis az a helyzet, hogy a budaörsi közösségi közlekedés figyelmen kívül hagyja a vasútállomást. Van ugyan valami busztábla, de én még ott, használható gumikerekűt nem láttam. A vasútállomás konkrétan két buszmegálló közé esik. A Budaörs buszként született, mostanában 288-asnak becézett "vicinális" messze elkerüli az állomást, ezért volt, hogy a temetőtől gyalogoltam át a tolatós Bobó tövében a 4-es vágányhoz. A helyi érdekű 88-as legkorábban a Tesco public bejáratánál tesz le, a 87-es meg már jóval korábban, az aluljárónál elfordul Pest irányába. Úgyhogy marad a nem passzoló csatlakozás, 15 percnyi várakozással, vagy az egészséges séta.

Nekem bejön az utóbbi is...

 

2008.november 6.

Mivel mostanában nincs autóm, így ha a városban van dolgom, akkor ad-hoc jelleggel kipróbálok egy-egy közösségi közlekedési viszonylatot. Így alakult, hogy a Lágymányosi hídnál jártam, az OBI központban, munkát adtam le és ezt követően kicsit elméláztam és felültem az 1-es villamosra. Rögtön a Lurdy-háznál kötöttem ki és intéztem pár dolgot. Ha már ott voltam, akkor benéztem a Modell&Hobby üzletbe. Meglepetésemre elég szép számban voltak TT modellek. Sok mozdony, ráadásul a drágábbak, pl. BR52-esek, aztán a középárszint, mint az E10-es is szép számban voltak jelen. Újdonság, hogy van Mehano Blue Tiger is, így az eredeti, tigriscsíkos modell a kosaramban landolhatott. Döbbenetesen szép modellt kreáltak a szlovének. Van értelme és létjogosultsága a TT méretnek...

Megdöbbentő, hogy a M&H üzleteiben kapható BRAWA E95-ös legfrissebb ára majd' 43,000,- Ft. Ha belegondolunk, hogy tavasz óta kapható náluk és 36,000,--ért adták, így megint csak a forint iszonyatos mélyrepülése jut eszünkbe. Áldom a lehetőséget, hogy szeptember elején, Leuna-ban 100 euro környékén sikerült beszereznem egyet.

2008.október 10.

Ellátogattam Oláh Peti barátomhoz, hogy meglessem a SCALE-TT első szériamodelleinek gyártását. Hiányt pótol kezdeményezésük, mert a kékre festett, MÁV-Start halberstadtikat készítik, igen igényes, manufakturális módon. Fröccsöntött, fújt és tamponozott modellekről van szó, melyek már bőven túlmutatnak a műgyantás próbálkozásokon. A tesztet hamarosan megmutatom a tematikus oldalon, illetve nyomtatott formában is elérhető lesz.

2008.június 2.

Honnan is kezdjem? Ugorjunk vissza április elejére!

Történt, hogy lapozgattam az általam kedvelt, színvonalasnak tartott vasúti magazint, az Indóházat. Mivel nem vagyok hardcore vasútőrült, ezért visszafogottan, de kellő érdeklődéssel figyelgetem a vaspályák világát. Hogy honnan fakad ez, majd kicsit később részletezem.

Tehát a többszöri átfutás során megakadt a szemem egy kis hírdetésen: Kupé Vasúti Magazin az m1-en, március 15-én, reggel 9-kor. Nocsak! hümmögtem magamban. Ez egy okos elképzelés, mert...

Itt szúrom közbe, hogy televíziózással (is) foglalkozom. És már lassan egy éve forgolódott egy műsorterv a fejemben, ami főként a vasútmodellek világáról szólt volna. Ismerve kicsiny hazánk médiafogyasztói hajlandóságait, azonnal tisztába kerültem azzal, hogy több ilyen műsort ez az ország nem tud eltartani. Befogadni még talán, de médiaüzleti szempontból halva született az ötlet. Így fogtam magam és a műsor megtekintése után felkerestem a főszerkesztőjét, aki történetesen az Indóház lap kiadásáért is felel. T.Hámori Ferivel történt egyeztetések után áprilistól, a 2. adás sugárzását követően már együtt dolgoztunk a magazin következő adásain.

Az istvántelki összefoglalót követően Keszthelyre mentünk, hogy bemutathassuk az épűlő és részben működő, 500nm-es H0 méretű asztalt. http://www.indohaz.hu/rovatok/hir/hmodvasut/keszthely_080422/

Majd a felgyorsult események rögtön Esztergomba, Párkányba, majd egy jó napos kirándulás erejéig Bécsbe repítettek minket.

http://www.indohaz.hu/rovatok/hir/hvavasut/wien_080425/

Izgalmas élménynek igérkezett az erdélyi, pontosabban a gyimesbükki különvonatos kirándulás. Még nem voltam Erdélyben, ezért különös izgalommal készültem a 4 napos feladatra. Igen, nekem feladat volt, hiszen meg kellett örökítenem, a hazai közszolgálati médiában adásképesre készített formában a kinti - most már tudjuk - történelmi jelentőségű eseményeket. Az általam legjobbnak ítélt beszámolót itt olvashatjátok: http://konzervatorium.blog.hu/2008/05/22/

kis_szubjektiv_retrospektiv_csiksomlyorol_1_resz

És hamarosan folytatom...

 

2008.június 1.

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki arra az elvetemült elhatározásra jutott, hogy beleolvas a blogomba.

39 éves vagyok (még) és bőségesen lenne mit írnom, de most inkább csak belecsapok a kellős közepébe. Aki rátalált erre a naplóra, az a kedves olvasó a vasútmodellezős honlapomról keveredett ide. Éppen ezért most az első körben a vasúttal kapcsolatos élményeimet próbálom megosztani, aztán majd szépen jönnek sorjában a többiek.