Sebnitz 2009. Tag der offenen Tür bei TILLIG Modellbahnen
Idén lehetőségem nyílt arra, hogy mérettársaimmal egyetemben, ellátogassak a hetedik éve megrendezésre kerülő, Nyílt Napokra.
A látogatáshoz támogatást kaptam a Tillig gyár részéről Frau Marina Petau-tól, aki mindenben készségesen állt rendelkezésemre és segítette a Kupé műsor és az Indóház számára készítendő tudósításokat.
Az alábbi képek "kozmetikázatlanul" mutatják be a Tillig gyárban tett látogatást.
A csapat: P. Peti, Csabi, O. Peti, Tibi és Misi. Itt éppen a reggeli megérkezés első momentuma látható. Az egyenszöveg pedig: "Anyukám, megérkeztünk, minden rendben van..."
Szűk nézet a keskeny utcán, a gyár előtt: V10-es és a karos főjelzők.
Egy új beszerzésű fröccsöntő gép az első megtekinthető gyártóelem.
Érdekes, hogy kortól és nemtől függetlenül, igen sokan voltak kíváncsiak a gyártási folyamatokra.
A néni ezt a gépet figyelte, amiben éppen egy apró kiegészítő-öntvény készült.
Melyekből - selejt lévén - marékszámra hordtak el a látogatók.
A másik jelentős gép éppen H0-Elite egyenes talpfarácsot gyártott.
A felső emeleten elsőként a festés-előkészítő műhelybe léptünk be. Itt készülnek azok a maszkoló szerszámok, amikkel a későbbiek során mintára fújják az alkatrészt.
Ezen az asztalon épp az idei, egyszeri kiadású Strabag Santa Fe Nohab látható, mögötte a MÁV Shell múzeumtanker, elől pedig a már sorozatérett, ÖBB-s Z kocsi.
Több lépcsőben kerülnek fel a színek. A maszkolás nem ragasztószalaggal, hanem formára gyártott, szilikonsablonnal történik, amit a réz tartófülek szorítanak a munkadarabra.
Nem sikerült eldöntenem, hogy melyik az anyagában színezett kasztni. Logikusan a piros lenne az alapszín. Persze azért ügyeltek arra, hogy a teljes folyamat ne legyen fotózható...
A bejáratott szerszám már a festőkamrában. A kedves, mosolygós hölgyek szakértő kezekkel gyártották a sorozatot. Itt az idei újdonság, az ARAL festésű tartálykocsi nyeri el végső kinézetét.
Itt egyértelműen kiderül, hogy az emeletes vezérlőkocsi már anyagában megkapta a verkehrsrot színezést.
A végleges fújás előtt nagynyomással portalanítják a munkadarabot.
Következő stáció a tamponozó műhely. Furán hat, hogy a világ legnagyobb TT gyártója egy ekkora üzemrészben készíti a feliratokat. A piros-fehér kordon vezette végig a látogatókat a helyes útvonalon. A nem publikus felületeket és üzemrészeket a polcon látható, kék nejlon takarta a kíváncsi szemek elől.
Békésen megfért egymás mellett a TT-s és a H0-ás modell munkafázisa. Itt a hölgy egyetlen, apró, grafikai elemet vitt fel az OFF méretű MÁV-Start halbira.
És íme az eredmény.
Két tengelyes forgóvázak gyári összeszerelése. Itt kelnek egybe a zsámolyok, a féktuskók és a kerekek, hogy aztán a 4 tg-es teherkocsikba kerüljenek.
Az asztalsorok végén tesztkörök. Itt az Eas szerelősor mellett egy ruhátlan repülő hamburgi rója a köröket. A belső TTm pályára nem tudom, hogy mit szántak. A csokikból ítélve nem kizárt, hogy ez inkább látványelem.
Eas végszerelés.
Itt a hölgy azt mutatta be, hogy miként ellenőrzik az ágyazatokat és hogy hogyan stimmelnek a váltógeometriák.
Példás rend, ápolt, kulturált munkatársak és ami külön említésre érdemes: a hölgy szakszóval kifejezve, csökkent munkaképességű, ami egyáltalán nem befolyásolja a munkáját, hiszen "csak" süketnéma volt.
Kezei alól kerültek ki a H0 kitérők.
A másik hölgy az elektromos alkatrészeket szerelte be az Elite váltókba.
Egy másik érdekes mozzanat: a járművek ablakainak foncsorkeretezése. A fröccsöntött alkatrészre egy vékony fóliáról sütik rá a keret mintázatát.
Mielőtt tovább mennék, egy búcsúpillantás az amúgy bájosan szocreál műhelyre.
Ezalatt az udvaron már többszörösére duzzadt az alkatrész-, árcsökkent-és selejtdarab kiárusításra várakozó tömeg. Kb. ennél ötször hosszabb sor várt türelmesen a kis műhelybe való bejutásra.
Átsétálva a hegy tetején található Goethe Gimnáziumba, a tornateremben sokoldalú terepasztal és modell kiállítás volt. Egy nem kicsi asztal a TT hazájából.
Hamisítatlan, NDK hangulat.
Természetesen aktív gőzüzemmel.
Érkezik a Zwickau-i szállítmány.
Életkép a nyílt vonalon.
Egy igazán ügyes, követendő megoldás a tárolásra.
Már Leuna-ban is kiszúrtam ezt a kínálatot. Most jóval nyugodtabb körülmények közepette tekinthettem át a Kehrer Modellbau standját és bizony meg kellett állapítanom, hogy a messziről tetszetős vagonok közelről korántsem makulátlanok. Elnagyolt gyantaöntések, csúnya, zavaros ablakok. Kár, mert csupa olyan jármű, ami szériában nem fellelhető.
A Tillig saját standja. Jobb oldalon használt és gyári hibás modellekért ment a tülekedés.
A szokásos Tillig-nyolcas. A jó arányú, frappáns bemutatóasztal.
A vitrin tartalma izgató...
Az idei slágerek itt sem hiányozhattak: BR189-es kétszer, Holzroller és 143-as egyszeri szériában, valamint a kultuszok, a 103-asok.
Lengyel és keletnémet Szergejek, a tetszetős Bocholter 221-es, a Strabag Santa Fe-ja és a hűtőváltozatos U-boat.
A DR E5-ösei és az új Bahnpostwagenek.
Silverlines retro.
És még egyszer a hosszított fülkés tojásfejűek.
Nyálcsorgatás rulez.
A túrát Oláh Petinek és Széphelyi Misinek köszönhetjük. Misi kitartóan nyomta végig az út 2/3-át, aztán Peti vette át a volánt. Persze át is ült a sofőr helyére...:-)))