Mátravasút 2009.

Lassan eltelik egy év az előző mátravasúti beszámolóm óta. Ez alatt az idő alatt rengeteg dolog történt velem, de a Mátra maradt a helyén - és szerencsére a kisvasút is.

Augusztus 20-át követő hétvégén lehetőségem adódott, hogy körülnézzek ismét a Lajosháza felé induló vonalszakaszon.

 

 

Első döbbenet akkor ért, mikor megláttam ezt a darus autót. Illetve a számtalan, 34 kg-os sínszálat. Itt tényleg történik valami...

 

 

Ebben a rakásban például 1926-os, ózdi vasak vártak a sorukra.

 

 

Kis séta után eljutunk az egykori őrlőműhöz. Egy kicsit időzzünk el ennél az ipari létesítménynél! Ezt már mutattam az előző galériában, de most egy kicsivel több időt töltöttem ott. A terület mostanában az Airgun vadászok gyakorlóterepe. Mindent elborít az 5 mm-es plasztikgolyó...

 

 

A zord betontömb mögött egykor takaros kiszolgáló épület álldogál - még.

 

 

A betonépület belső világa ijesztő és lehangoló egyben. Nehéz elképzelni, hogy itt valamikor szorgos munka folyt.

 

 

A nyomok arra utalnak, hogy a betonkorpuszban filmeket is forgatnak, de főként a lövöldözős ifjak lábnyomait leltem a por és hamu keverékében, ami mindent beborított.

 

 

Elismerem, hogy a militarista játékhoz tökéletes a helyszín. De egy kisgyerekes, kiránduló család itt ne engedje el a lurkók kezét... (az alagsorban dühös vaddarazsak zsongását hallottuk...)

 

Sajnos a fényviszonyok nem mindig kedveztek a jó fényképnek... De az enyészet sötétben is alapos munkát végez.

Az egykori kőbeöntő torok berozsdált zárszerkezete...

...és a kőzúzalék útja.

Míg bent a pusztulás, addig kint, az erdő visszahódítja a területét.

De a kis Mk48-as dízelduruzsolása felráz a kábulatból és némi lépcsőzés után elém tárul az egykori rakodó állomás területe, amin átdöcög a turistavonat. Az előtérben még további vágányok voltak, amiket az idő során felszedtek már. A váltókörzet még itt-ott utal erre az üzemre.

Pár perc múlva utol értük a vonatot Lajosházán. A mozdony már körbejárt és várta a menetrendszerinti indulást. Kár, hogy egy ilyen forgalmas hétvégén senki nem üríti az egy szem kukát az állomáson. Pedig a szemközti üdülőben bőven voltak szájtáti emberek...

Pár lépéssel még Lajosháza előtt pedig ez a kép fogadott. Vajon, ha beindul az üzem, akkor lesz-e bárki is, aki az ilyen jellegű hulladékot eltakarítja? A megannyi sörösdobozról és göngyölegről nem is beszélve. Drága párom hangoztatta oly sokszor, hogy aki fel tudja vinni a hátizsákjában a teli doboz sört, üdítőt, az vajon miért nem tudja elvinni magával a kiürültet, ahelyett, hogy eldobálja a természetben...

De nézzük a pozitívumokat! Tavaly még helyén volt az ütközőbak, idén már csak félredobva és a teljesen kitisztított vágánymező erősen utalt a mielőbbi folytatásra.

Itt bizony vágány lesz egyhamar!

Az új szakaszon már példás rendben várakoznak a bekészített faaljak.

Ahol tavaly még csak gödrök tátongtak, ott mind helyükön állnak a villanypóznák, amin a felsőbb állomásokra jut el az elektromos áram.

Diósgyőri sínszál 1898-ból.

10 évvel fiatalabb...

Vajon honnan kerültek ide?

 

 

Az útfordulóban szorgosan pakoltak a legények, hogy a magasabban fekvő szakaszokra is feljuttassák a talpakat.

 

 

Az előbbi kép bal oldalán elhaladva találjuk meg az egykori ifjúsági tábort. Itt még én is nyaraltam sátorban. Mára ennyi maradt, ahol nagyon nomád viszonyok között még ugyan lehet táborozni, de már nem az, ami volt. A faház mögött volt egy kis ligetes rész, ahova felverhettük a sátrakat. Most egy irtás tátong. A jobb sarokban viszont még észrevehető az egykori keleti kiágazás nyomvonala.

 

 

Most már inkább gyalogút. Kb. 25 éve itt még erősen benőtt aljnövényzet volt. Gondoljuk el, hogy milyen szép kis vonatozós szakasz lenne...

 

 

Ha nem lennének rendszerben, akkor akár korhadt gyökérnek is nézhetnénk.

 

 

A túracipők gondos munkát végeznek...

 

 

Egykori áteresz nyomai.

 

 

Egy helyes kis gőzössel, megfelelő számú vasútfanatikussal és kulturált utazóközönséggel virágozna ez a terület...

 

 

Eddig tartott a túránk. Itt összeszűkül az töltés, visszatér az aljnövényzet. A lajosházi "túrázók" úgy látszik, csak idáig bírják. Ott beljebb, talán még találnánk egy-két síncsavart, sőt fahidat. De ezt tegyük el a következő sétánkra...